Az orosz, az indián, és a kölyök

Indiántánc (Dakota - Thoughts Become Things II)

Markus Schulz már másodjára jelentkezik indián alias-ával. 2009-ben már kijött egy albummal eme fedőnév alatt, a Thoughts Become Things minden monotóniája ellenére kitermelt pár slágert, és kellemes hallgatnivalót nyújtott az elvontabb Markus-hangzás kedvelőinek. Most itt vagyunk 2011-ben, itt néz farkasszemet velem az új Dakota anyag – ami mellesleg pályázhatna a „legötlettelenebb albumcím” kétes dicsőségű díjáért -, és körülbelül ugyanazt lehetne elmondani róla, mint elődjéről. Ami kemény volt, még keményebb lett, ami dallamtalan, az még inkább az. Slágernek szánt szerzemények vannak (Sleepwalkers, Sinners, Katowice), de az igazat megvallva, nem érnek fel a 2 évvel ezelőttiekhez (Chinook, Johnny the Fox, Sin City, Koolhaus), hiába szeletel és ránctalanít némelyik itt-ott.

Persze vannak igen barátságos alkotások a lemezen: az első trekk Gypsy Room kifejezetten dallamos, a Red Star szolidan lüktet (pedig nem kicsit koppintja le Aerofil – Caress 2 Impress című számát, ami nem mellesleg Markus Prague 11 mixlemezén is szerepelt), a Terrace 5AM diktatórikus, előtérbe mászó szintijével ragadja meg a figyelmet, a Tears meg érdekes dallamával.

A Thoughts Become Things II atmoszférikus utazás Markus sötétebb világába, régebbi hangzásába, de csak azoknak, akik vevők rá, ugyanis bizonyos hangulat és affinitás nélkül ez az album bizony tud unalmas lenni. Én még mindig úgy vagyok vele, hogy tisztelem és irigylem és tisztelem Markus-t, amiért így ápolja a Dakota projektet, de mondjuk ha összeboronálná a saját stílusát ezzel, szerintem ütősebb koktélt kapnánk. Így nekem túl tömény…


Ízelítő a "Sinners" című számból