Az orosz, az indián, és a kölyök
Pactolous
2011-09-19 21:40 
2
10540
| Rovat: Gagarin is ezt hallgatná! (Bobina – Rocket Ride) Oroszország kétségkívül a trance egyik melegágya; minden túlzás nélkül állíthatom, hogy egy tucat ex-elvtársat fel lehetne sorolni, aki letette már a névjegyét ebben a műfajban. Bobina az egyik közülük, szép slágerek fűződnek a nevéhez (Invisible Touch, Lighthouse, Time & Tide), és ez a helyzet az idei lemezével sem változott. Kis kedvencemmel, Betsie Larkin-nal összedolgozva már kiadott egy „év slágere”-esélyes dalt, ez volt a You Belong to Me. És mivel az előző lemeze sem volt otromba, nem volt semmi okom arra, hogy ne várjam a Rocket Ride elnevezésű korongot. Tulajdonképpen nem is csalódtam, sőt, egyes dolgoknak kifejezetten örültem. Kurtára tetszik, hogy végre, valaki, a trance előadók közül igazán komolyan vette a „nagylemez” fogalmát. 10 dal van, se több, se kevesebb. Nem lógnak le a CD-ről a dalok, nincsenek töltelékek, így az egész egységbe van foglalva. Ez nagyon tetszetős, példát vehetnének Bobináról a nagykutyák is.  Ráadásul az album is kellemes. A Visible Touch mondjuk egészen Gaia-s, még a szinti hangszín is ugyanaz, még szerencse, hogy nem merészkedik annyira az előtérbe. A You Belong to Me szerencsére ugyanabban a változatban került fel, amit már megismerhettünk. A címadó tétel kiválóra sikeredett, egészen addig nem is mászik vészesen a fülbe, míg a fődallam nem költözik magasabbra egy picit, de akkor nagyon. Az Angel of the North már ismerős lehet tavalyról, habár elsikkadt a tömegben, pedig egy szép, énekelhető dal. A Pune már most népszerű a Coldharbour hangzást kedvelők körében, monoton, egyszerű, de hipnotikus hangszerelése valóban Markus Schulz világát idézi (kulcsszó: Dakota). A Let You In kevés dallamával és még kevesebb énekével lehetne rossz nóta is, de nem az. A Lamento Sentimental már szerepelt Armin A State of Trance 2011-es mixlemezén is, Bobina itt megpróbált valamicske baleár hangulatot lekapni, ezért az akusztikus gitár is, de látszik, hogy még csak kóstolgatja a stílust, azért a profik – egyelőre - még jobbak nála. A Caught in the Rain kicsit olyan, mintha egy Jochen Miller szám lenne, ez sem rendelkezik sok melódiával, engem viszont ez már nem fogott meg. Utolsóként egy kis uplifting-et kapunk arcunkba, amiben egy másik orosz, Ilya Soloviev segédkezett. Korrekt, de kicsit jellegtelen. Viszont a Rocket Ride, mint album közel sem az. Nekem jobban bejött, mint anno az Again, és emészthető dalmennyisége okán nem vált unalmassá. Nem briliáns, de kiváló munka. A "You Belong to Me" videóklipje  |
Hozzászólás
2011-09-26 21:36
Egyetértek, valóban odatette magát rendesen, sokat fejlődött az évek során.
2011-09-26 20:31
Ha csak ezt a három albumot nézzük, a "kölyök" nálam kiütéssel győzött, de éves viszonylatban is nagyon komolyat alkotott. Részemről az ígéretes tehetség kategóriából csatlakozott a nagyágyúk társaságához.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!