A legnagyobb ellenség

Írta Papa Dátum 2011-09-03 17:07 Hozzászólás 1 Olvasta 1226 | Rovat: Elmélkedések »

Mondani szokás, hogy csak a félelemtől kell félni, hogy az ember legnagyobb ellensége önnön maga, de mindez csak jól hangzó badarság. Én rendszeresen szembenézek egy minden másnál elsöprőbb, gonoszabb entitással, s noha eleddig csak kisebb ütközetek zajlottak közöttünk, hol egyikünk, hol másikunk győzelmével, attól tartok közeleg a végső összecsapás, amiben biztos elbukom majd.

Mikor kezdődött ez a nagyszabású háború, ami ilyen nagy hatással van rám, miközben a külvilág számára szinte láthatatlan maradt? Az egyszerű válasz, hogy nem tudom. Az igazi választ nem ismerem, a filozófiai megoldás pedig talán az, hogy születésemtől fogva. A lényeg talán nem is, hogyan kezdődött, hanem az, hogyan fog végződni. Természetesen ez legalább olyan bonyolult kérdés, mint az előző. Kicsit zavaros ez az egész, nem? Nekem ez az egész helyzet zavarba ejtő, szóval a derék olvasó még mindig jobban áll, mint én. Arról nem is beszélve, hogy velem történik mindez, én vívom ezt a háborút, teljesen egyedül. Rendben, elismerem, bizonyára más is hadakozik az enyémhez nagyon is hasonló rémséggel, s a külső szemlélő számára az a küzdelem is pont ugyanolyan lehet, mint az enyém, azonban hiába ugyanaz minden háború alapköve, mióta világ e világ, mégis mindegyik más és más. Főleg azok számára, akik vívják őket.

Az én háborúm (most kéretik elfelejteni a Rambo-t, ami ezt olvasván mindenkinek bizonyára az eszébe jutott) nem azért zárul majd az én vereségemmel, mert pesszimista gondolkodásommal eleve elrendeltnek tekintem önnön bukásomat, hanem mert az ellenség oly erős, oly kérlelhetetlen, hogy egyetlen halandó ember sem remélhet győzelmet ellene. Noha általában előszeretettel állítom az ellenkezőjét, én is csupán gyarló és esendő halandó vagyok. Kéretik nem túl erősen tiltakozni előbbi kijelentésem ellen, mert sajnos ez az igazság. Ezen emberségnek nevezett hibám miatt fogom bizonyosan elveszíteni ezt a háborút. Sőt, hogy további vallomásokkal bombázzam az olvasót, azt is ki kell jelentenem, hogy fogalmam sincs eddig hogyan bírtam. Nem kis csodának tekintem, hogy egy ilyen ellenséget nem csak feltartani voltam képes, hanem néha még egy-egy édes győzelmet is arattam felette. Így utólag visszagondolva jobb lett volna méltón megünnepelni ezen alkalmakat, ahelyett, hogy szinte egy perc figyelmet sem fordítok rájuk. Késő bánat, eb gondolat, hogy egy újabb frázist vegyek elő.

Ezen írás, ezen vallomások sorozata lehet az utolsó győzelmem, az elkerülhetetlen vereség előtt, ezért meg kell ragadnom ezt az alkalmat és le kell írnom milyen is ez az elsöprő erő, ami legyűrni készül. Mindig alattomosan jelentkezik. Elhiteti velem, hogy biztonságban vagyok, sőt még azt is eléri, hogy boldognak érezzem magam, aztán lecsap. Elsőként minden elsötétül, ledermedem, szinte kómába esve nézek ki a fejemből, remélvén, hogy véget ér ez a rémálom. Amikor pedig eljutok arra a pontra, hogy már mindennél jobban vágyom a fényt, ellenségem lecsap újra. Második hadművelete mindig is a vakító fehér fény volt. Pontosan tudja, hogy ezzel a saját reményeimmel árt nekem. A harmadik lépés, a végső hullám, a legrosszabb mind közül. Nem engedi, hogy felejtsek. Folyvást visszacsal vereségem színhelyére, eléri, hogy ismét bízzak magamban, majd újrakezdi az egész folyamatot. Hiába tudom előre, hogy mi fog történni, a döntő pillanatban mindig belesétálok a csapdába. Talán, hogy magamat büntessem, talán mert ostoba vagyok, vagy talán csak azért, mert ilyen az emberi természet.

Milyen lesz a végső kudarc? Elképzelni sem tudom. Legvadabb képzelgéseim során is csak annyit tudok előrelátni belőle, hogy borzalmas lesz. Mihez kezdek majd, ha végleg le kell tennem a fegyvert? Nem tudom. Nem akarok rágondolni. Olyan sivár lenne az egyébként sem pazar életem, ha nem tudnék többé írni. Azonban az üres lapokkal járó ötlettelenség, a fellángoló fantáziafoszlányok kibontásában hátráltató ötlettelenség minden író legnagyobb ellensége, s most biztosan nyerésre áll a kettőnk háborújában.



Hozzászólás
PetiX PetiX
2011-09-03 17:37
ez mondjuk jo lett d(^ ^ , )
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!