Mindent a legitim utódlásért – avagy a herceg, a törpe, a bolond és az elf vámpír egy hercegnőt keres 2. rész

Írta Papa Dátum 2010-11-29 15:57 Hozzászólás 1 Olvasta 2027 | Rovat: Fun »

Ami eddig történt: majdnem születésem előtt eljegyeztek, esküvőmön a menyasszony a boldogító igen előtt meglépett, de ettől még összeházasodtunk (az istenek miatt, hosszú történet, olvassatok vissza). Az apósom és az apám elképzeléseit követve útra keltem, hogy megleljem arám. Az utódok legyártásának céljából.

Eljött hát az idő, hogy elkezdjem a tényleges eseményeket, a kalandok lényegi részét taglalni. Az ideje eljött, de nem teszek így. Tudjátok, rettentően utáltam a földrajz órákat a házi tanítómmal, szóval most megragadom az alkalmat, hogy titeket is kellemesen unalmas és lényegében haszontalan információkkal lássalak el. A történetükben sok helyszín fog szerepelni, ám elárulok egy titkot: a most leírt országok közül csak egyben fogunk megfordulni. Igaz abban jó sok fordulatot teszünk majd. Azonban sok beszédnek is ökölharc a vége, úgyhogy vágjuk rögtön a pörköltbe, ahogy megboldogult nagyapám szintén megboldogult lovásza szokta volt mondogatni.

Achalasia a Szövetség nevű… szövetség egyik városállama. Azon belül is amolyan középhatalomnak számít, ahogy apósom, Dethztur Cerightust U'tiache Yaek királysága is, mely egyébként a Neurosia nevet viseli. A Szövetség lényegében 43 kisebb-nagyobb királyság és egyetlen rebellis természetű köztársaság által alkotott védelmi és gazdasági szövetség. Van egy központi vezetősége, melybe a leghatalmasabb királyokat delegálják, de nagy általánosságban a saját területén mindenki azt csinál, amit csak akar. Kivéve az Actinomyces Királyság lakói. Ne menjünk most bele, hogy ők miért nem csinálhatják, amit a legjobban szeretnének. A kannibalizmus nagyon csúnya dolog. Főleg aszerint, akit éppen esznek.

Achalasia egyik végétől a másikig négy napi lovaglás alatt bejárható, van benne egy nagy folyó, egy kisebb dombvidék, hat falu, két város, és maga a főváros, Acha. Az időjárás a növénytermesztésnek nagyon kedvező, aratások során mindig bőségesen jut még kereskedelemre is. Állattartás terén nem vagyunk a legjobbak között, de sehol sem találni olyan kék nyulakat, mint nálunk. Hadseregünk meglehetősen kicsi, de roppant képzett, és úgy ismerik az egész királyságot, mint a tenyerüket. Nem lenne nehéz elfoglalni a területünket, de utána még sokáig zaklatnánk az ellenséget gerilla taktikákkal, így a többség úgy döntött, hogy inkább békén hagy minket. A Szövetségen belül kevés olyan királyság van, akik holmi háborúskodással ütnék el szabadidejüket.

Neurosia a keleti szomszédunk, egy erdős vidék. Legalább akkora területen fekszik, mint a mi királyságunk, de az élet igazából az egyre nagyobbá váló tisztásokon zajlik.
Az itt lakók favágók, a balták és fejszék mesterei, elszánt, kemény emberek, akiknek annyi politikai érzékük van, mint egy bivalynak, viszont pont olyan erősek, mint egy bivaly. Achalasia és Neurosia összeolvadásával létre jöhetne egy olyan királyság, mely már eséllyel indulna a tanácsba kerülés jogáért, így eshetett meg, hogy én, mint az egyetlen még élő Achasia örökös, valamint az egyetlen Dethztur sarj, össze lettünk esketve. Ha mindketten fiúk, vagy lányok lettünk volna, nos… akkor Schil, az egyenlőség istene előtt adtak volna össze minket. Neki nem számít, holmi nemek közötti különbség. Hogy akkor hogyan lett volna örökös? Na, ez egy olyan kérdés, amire még a legvadabb rémálmaimban sem szeretném megtudni a választ. Sőt, még csak keresni sem kívánom azt a megoldást.

A Szövetségtől délre terül el Paranous lankás vidéke. Ha valaki Paranousban születik, akkor az orvosok hosszas vizsgálatnak vetik alá, nehogy véletlenül külhoni kém legyen. Ezután a helyi központi szervek vizsgálják meg, hátha lázító szándékkal érkezett. Amikor a vizsgálatok lezárulnak, a gyermek ekkor úgy tíz éves lehet, akkor általában ideiglenes állampolgárságot kap. Ha két éven át bizonyítja, hogy megbízható, akkor megtanítják olvasni, de szigorúan csak a propaganda röplapokat. Azt mesélik, hogy vannak olyan emberek, akik 15 éves korukra már írni és számolni is tudnak, de ez minden bizonnyal csak mendemonda. A legmegbízhatóbb emberek dolgoznak a termőföldeken, és az élelmiszer előállító helyeken, míg mindenki másra csak ideiglenes munkákat bíznak, hiszen ha túl sokáig maradnának egy helyen, akkor megszoknák őket, kevésbé figyelnének rájuk, s talán akkor előjönne a kém énjük. Paranousban „Jó napot”-ot köszönni általában halálos ítélet, de minimum kínvallatás jár érte. Elvégre is, miért lenne olyan szép ez a nap? Miért akarná bárki is csak úgy, hogy a másiknak jó napja legyen? Az ilyen viselkedés bizony nagyon gyanús.

[1] [2] (2/1)


Hozzászólás
PetiX PetiX
2010-11-29 17:19
Az jó lesz, már várom. ^^
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!