A trENSZ Bizottság újabb ülése (Második rész)

Írta Pactolous Dátum 2010-08-03 17:13 Hozzászólás 0 Olvasta 13110 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Kő kövön nem marad! (Solarstone – Touchstone)

Két éve is meg van már annak, hogy a Solarstone lemezzel jelentkezett, írtam is róla, egy azóta már ezerszer megbánt, túl szigorú kritikát. A Rains Stars Eternal nem sok újat tett hozzá a Solarstone hangzáshoz, de ami rajta volt az albumon, az kiválóra sikeredett. Kicsit bánom is, hogy alulértékeltem, azóta nem egy dal okoz nálam heveny libabőrzést, reméltem, hogy ez az új albumnál, a Touchstone-nál is jelentkezni fog. Kérdés, hogy a gyönyörtől vagy a borzalomtól, de azért titkon lehetett sejteni a választ.


Is There Anyone Out There? – Semmi lassú bevezetés, intro, vagy csendes beúszás, igaz durvulásról sincs szó. Egyszerűen egy komótos, atmoszférikus, igényesen hangszerelt dallal indít a lemez, ami hangulatilag megalapozza a következő jó pár percet. Figyelemreméltó effektek kísérik a finom harmóniákat, az ének is eltalált (valahogy itt jobb ez a suttogásos megoldás, mint Sir Adrian-nál). Szóval a kezdés becélozza a fület és átszúrja azt, nagyon faintos lett!

Ultraviolet – Klasszikus Solarstone nóta, minden tipikus stílusjegy megmutatkozik benne: lágy női dúdolászások, emelkedett hangulat, tört ütemek, harmonikus vonósok. Richard (aka Solarstone) igazán érti a dolgát, de szerencsére az iparosmunkaság nem jellemző a dalra, köszönhetően az ügyesen adagolt effekteknek. A befejezésre pedig érdemes odafigyelni, mestermunka!

Night Signals – Visszatértek a 80-as évek new wave hangjai! Legalábbis első benyomásom ez volt ezzel a dallal kapcsolatban. Itt-ott Depeche Mode-os, néhol Erasure-os, kissé dark, de mindenképpen jóféle. Mivel én kedvelem ezt a fajta zenevilágot, bejött ez a dal, és örültem is neki, hogy helyet kapott az albumon egy ilyen zene.

Touchstone – Elérkeztünk a címadó tételhez, ami meglepő módon egyáltalán nem trance-es, inkább hasonlít egy electro-rock dalhoz. Acélos breakbeat ütemek vezetik a dalt, miközben az elmaradhatatlan Solarstone gitárhangok beúsznak. Úgy látom ez egy albumról sem hiányozhat, de hát ez már szinte védjegy. Tetszetős, remélem lesz belőle trance verzió is!

Electric Love – De ha már trance, tessék, itt egy ilyen szám. Már az első énektaktusokról lerí, hogy ez a dal sem lesz gyenge. Látom benne azt a pluszt, ami slágerré varázsolhatja, ha még készül belőle egy még jobb remix, biztosan így lesz, na nem mintha így is baj lenne vele.

Az "Electric Love" videóklipje

Intravenous – Rendkívül érdekes darabbal állunk szemben: tulajdonképpen egy gitártéma az egész, amit elektronikus szekvenciák festenek alá, néha pedig hegedűk is előkerülnek. Van egy kis pszichedelikus hatása, épp ezért nekem tetszik, de megértem azokat is, akiknek nem. Szerintem figyelemreméltó darab.

Twisted Wing – Na, ez az a dal, amitől én lemegyek hídba! Lényegében egy drum ’n bass beütésű, breakbeat dal, mint ATB What About Us című dala, de annál sokkal felnőttebb, érettebb. Itt hegedűk, zongorák szólalnak meg, miközben az elektronika feltépi a szemhéjakat. Ami az előző albumon a Lunar Rings volt, az itt most ez. Szeretném azt hinni, hogy ezt a dalt lehetetlen nem szeretni…

Slowmotion – Masszív basszus-szekvenciára épülő dal, amitől kicsit féltem eleinte, hiszen kevés igazán jó darabot hallottam ezzel a megoldással operálva. Nos, ez közéjük tartozik, főleg amikor bejön a szintetizátor dallam. Lehetne jobb, de bőven felülmúlta várakozásaimat.

The Best Way To Make Your Dreams Come True Is To Wake Up – Ha nem számítjuk az egyes Pink Floyd számokat, ez eddig a leghosszabb című szám, amit valaha hallottam. Már itt a Word-ben is kitesz vagy egy oldalt… Ugyanakkor figyeljük meg, hogy milyen frappáns maga a cím: a legjobb módja álmaink valóra váltásának az, ha felkelünk. Milyen igaz! De mit ér a jó cím, ha nincs alatta egy kellemes dal? Jelentem, ez a kritérium is teljesítve! Nagyon szép az elektronikus gitárral megtámogatott refrén, elismerően csettintenék, ha tudnék…

Zeitgeist – Nosztalgikus érzések támadtak fel bennem ennél a dalnál, a kezdés máris a Perpetouos Dreamer Dust.Wav című számát idézte nálam. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy uplifting jellegű, gyorsabb, hagyományosabb dallal van dolgunk. Ami kiemelheti, az a keleties ének, és a rebegtetett szintiszólam, de ha nagyon bántani akarom egy kicsit ezt az albumot, akkor azt mondanám, ez a szám tetszett a kegkevésbé… de csak ha nagyon muszáj bántani.

The Last Defeat (Part Two) – Aki hallgatta az előző Solarstone lemezt, az már tudja, hogy ez minek is a folytatása… igaz a címből szerintem az is rájön, aki nem hallgatta. Rendkívül érdekes dallal van dolgunk, és itt most megnyomnám a „rendkívülit”. Kezdünk egy tipikus Solarstone hangzással, ami mintha tényleg a Part One egyenesági folytatása lenne: melankolikus ének, hangulat, és egy csodás zongora. Aztán átcsapatunk hirtelen egy Pink Floyd koncertbe: hammond orgona, blues gitár… húha? Az, de iszonyatosan hatásos! Mostanában amúgyis kezdem megkedvelni ezt a világot, és azt, hogy ez köszön majd vissza egy trance/chillout albumról, sosem gondoltam volna! Mindezekután a ’96-os, ’97-es Depeche Mode/Recoil idéződik meg a maga kis koszos triphop ütemjeivel és monoton basszusaival. Szépen emelkedik a dal, majd pedig ismét visszatérünk a kiindulóponthoz. Azt hiszem ez olyan hatalmas favorit lesz nálam, mint a Slave az előző albumról.

There’s A Universe – A lenyugvás után jön a zárás, ami ismét egy lassú darab, de ebben az esetben ez egyáltalán nem zavaró. Ez a dal is hibátlan a maga nemében, minden klappol, minden a helyén van: az ének, a dallamok, a hangulat… nincs mibe belekötni. Egyszerűen csodálatos!

Ízelítő a "Twisted Wing" című dalból

Kell még ezt ragozni? Nem akartam a túldicsérés hibájába esni, de a Touchstone jött, látott és letepert. Nem tudom mennyi slágert termel majd a lemez, de nem is érdekel. Ez az album egy csodás zenei utazás, egy elektronikus szafari a gyönyörűséges Solarstone hangzás világába. A recept egyszerű volt: maradjon minden meg, ami jó volt, és kísérletezzünk tovább. Bevált! Azoknak is erősen ajánlott, akiknek nem stílusuk ez a fajta muzsika, mert biztos lesz róla olyan dal, amitől kirojtozódik a gatyájuk. Bravó Richard! Én most megtapsollak!


[1] [2] [3] [4] [5] (5/5)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!