A trENSZ Bizottság újabb ülése
Pactolous
2010-08-03 16:59 
5
18390
| Rovat: Nem ezt vártuk, de jó! (Robert Burian – Sound Park) Robert Burian abszolút újfiú, méghozzá szomszédunkból, Szlovákiából érkezett. Tavaly (illetve idén, az utórezgések még tartanak) akkorátt dobbantott a You című dalával, hogy még a sarki fűszeres bódéja is összedőlt ijedtségében. Aztán Marcus Schössow-val írtak egy olyan dalt, hogy helyben megskalpolta a fejeket (ez volt a Kofola). Nem csoda, hogy kíváncsian vártam, mire is lehet számítani a Sound Park című albumán. A cím beszédes, mégsem gondoltam volna, hogy valaha egy szlovák, 80-as évekbeli sláger-feldolgozásra fogok tombolni. Mindezt pedig Robert Burian-tól?  Az biztos, hogy aki egy kifinomult, harmóniákkal teli, falhoz szegezős anyagot várt, az kicsit hoppon maradt. Első hallásra hajlamos az ember lefekáliázni Robi albumát, de szerintem a Sound Park-ban van egyfajta szlovák báj, valami humor, ami ellenállhatatlanná teszi például a 22 Dni 2009 című számot. Persze a vicceskedés nem takarja el az album hiányosságait, pimaszkodásait, de összességében Robert Burian engem megvett kilóra. A dalok legtöbbje kifejezetten érdekes, elsőre nem is hiszünk a fülünknek, főleg ha ismerjük a You-t. Szerencsére az album blokkokra van felosztva (ebben az esetben szerencse), így míg az elején ízelítőt kapunk mindenből (kis dallamos durvulás – Ping Pong; vicces szlovák számok – Seven Days 2009; érdekes, de valahonnan ismerős megoldások – Nudei (Eric Prydz Pjanoo-ja jutott eszembe róla)), addig a közepére kerültek a You-hoz hasonló, progresszívebb dalok (Famous Star, Free). Őket követi a szolid zúzda a címadó Sound Park és a Mafia képében, a lemez végefelé, elég nagy összetételben pedig érkeznek a WTF? dalok, én most ezekre térnék ki bővebben, mert hát… hát… Itt van például a Ty, Ja A Moj Brat, ami akár egy magyar Sláger Rádió (ja bocs, Neo FM) szám is lehetne, ha nem szlovákul énekelnének benne. Persze Robika picit felturbózta a régi nótát, de ne Royal Gigolos/Global Deejays megoldásokra gondoljunk. Épp ez adja a báját az egésznek: annyira igénytelennek tűnik, és mégis igényes! A Po Schodoch 2009 már a rosszabb fajta electro-house stílus környékére mászik, de erre sem lehet haragudni, főleg a kellemes lüktetése miatt. A 22 Dni 2009-ről már szóltam, egyszerűen fenomenális, pedig könnyedén lehetne borzalmasnak is nevezni. Én azonban nem veszem komolyan, és így nagyon nagy poén. Egyébként ez a dal 3 verzióban is fenn van a lemezen, egy angol, egy szlovák és egy uplifting verzióban, mindhárom különbözik egymástól, de ugyanazok. Máskor itt is értetlenkednék, de most nem tudok, tán valami varázs alatt állok? Utolsóként még bekerült a You csodálatos chillout verziója (csak, hogy érezzük, mi is az igazán nagy szám), és egy durvulós, szlovák dal (Nehaj Hudbu Hrat). Ez utóbbiért picit kár volt, máshova kellett volna rakni. Nehéz, tudom, de nem szabad komoly szemmel tekinteni erre a lemezre. Robert Burian vagy fogadásból hozott ki ilyen anyagot, vagy direkt, provokációból, de az biztos, hogy ezt teljes mértékben szinte lehetetlen imádni. Félő, hogy egy kicsit rányomja a bélyegét a karrierjére ez a kiruccanás, de azóta már adott ki komolyabb dalokat, talán alaptalan a félelem. Mindenesetre a Sound Park-ot nagy tűréshatárú emberkéknek ajánlom, trance rajongók csak óvatosan, nem garantálom, hogy mindenki veszi a poént. Ízelítő a "22 Dni 2009" számból  |
Hozzászólás
2011-05-12 11:15
Bizony! és már eddig is olyan rmixek jöttek ki, hogy a hagyma sírja el magát tőlük, szóval bízakodó vagyok
2011-05-09 14:34
Magam is hasonló véleményen vagyok BT albumával kapcsolatban, fura hogy az amúgy rock-os vonalat nem kedvelem, itt mégis annyira jól szól, bár első hallgatásra néhány számnál értetlenül álltam, hogy most akkor mi is ez?
Mondjuk BT munkái mindig is elég megosztóak voltak. Júniusban pedig ha minden igaz érkezik az album remixed verziója.
2010-08-18 19:56
BT - These Hopeful Machines
BT mindig is egy külön "része" volt a trance világnak és úgy gondolom ez nem is fog változni.
Elsőre kicsit féltem a 12 track / 2CD megoldástól, de nem lett unalmas az album. Mindenképp inkább érdekesnek mondanám, habár tény, hogy sok régebbi albumán használt megoldástól nem hajlandó megválni. Ezek amolyan jellegzetességek, ezekről tudjuk elsőre, hogy BT albumot hallgatunk. Nem mindegyik számra mondanám, hogy kifejezetten trance, de az összhatás tagadhatatlanul jóra sikeredett. Szerintem 2010 egyik legjobb előadói albuma!
2010-08-04 19:41
Susana – Closer
Az énekesnői szóló albumok terén nálam az etalon Jes Brieden – Disconnect című albuma 2007-ből. Azon az albumon Jes is a már előzőleg előadóknak és producereknek felénekelt számait dolgozza fel. A feldolgozás szót emelném ki, mert ott legalább nem az eredetileg felénekelt darabok kerültek fel, hanem némi újításon mentek át a dalok. Ebben a formában azt az albumot már nevezhetjük Jes szólóalbumnak. Ennyit a Jes albumról, aki nem hiszi hallgassa meg.
Susana Jes-szel szemben itt hibázott hatalmasat, hogy minden változtatás nélkül felrakott 2-3 éves slágereket az albumra, gondolva, hogy ő énekel bennük, akkor már saját számainak tekintheti őket. Engem a vegyesség nem zavarna, sokkal inkább az, hogy egy Rex Mundi vagy egy Armin Van Buuren számot Susana nem sajátíthat ki. Ne cserélődjenek fel a szerepek, emlékezzünk rá, hogy Susana csak egy énekesnő!
2010-08-04 19:23
Az tény, hogy Nitrous Oxide nehezen tud elszakadni az egysíkú uplifting-től. Ez a legtöbb Anjunabeats dj-nél így van, bár mostanság történtek újítások a kiadónál.
Az albumot fejlődőképes darabnak tartom, észrevehetőek meglepő változások. Az egyik ilyen a már említett Far Away címú szám, amely minden bizonnyal az első Nitrous Oxide szám amiben van vokál. Szóval csak így tovább N2O, de azért van még hova fejlődni.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!