The Pacific – A hős alakulat

Írta Papa Dátum 2010-03-15 21:16 Hozzászólás 2 Olvasta 1332 | Rovat: Kritika »

Néhány perce ért véget az HBO-n az Elit alakulat készítőinek legújabb sorozatának legelső epizódja. És mivel ezen oldal szerkesztői igen kedvelik az Elit alakulatot, ezért úgy döntettem, hogy beindítok egy új sorozatot. Minden hétfőn, ahogy vége egy résznek már itt is termek az adott epizódról alkotott véleményemmel.

Premier epizód! Mint ne mondjak, anyám csak egy fél mondattal próbált megzavarni engem és apámat miközben a filmet néztük, és szegény szülőanyám majdnem belehalt ebbe a hibába. A körülményekhez el kell még mondani, hogy egy közel 100 centis HD tévén tekintjük meg ezt a sorozatot, szóval a vizuális élmény lenyűgöző. Ennyit a felvágósdiról, jöjjön az epizód.

Első részhez híven azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy bemutassa nekünk azokat a fickókat, akik valószínűleg nem fognak elpatkolni az első három epizódban. Az Elit alakulat (melyhez értelemszerűen ezt a sorozatot mindig is hasonlítani fogom) úgy oldotta meg a bemutatós részt, hogy végigkövethettük hőseinket, ahogy civilekből képzett ejtőernyősök lettek. Ez persze részigényes feladat, de megérte. Főleg azért, mert legalább kilenc főszereplő volt a sorozatban. Nos, a The Pacific esetében is temérdek főszereplőt kapunk, ahogy annak lennie kell, ám valamilyen megfontolásból már az első részben, némi felvezetés után eljutnak Guadalcanal szigetére (ami nem egy apró kis lépcsőfok a háborúban).

Ezzel csak az a baj, hogy kb tíz perc alatt a képünkbe nyomnak egy vagon szereplőt, akiket hamarosan már talpig vérben-sárban fogunk látni, néha bizony sötétben. Így elég nehéz velük gyors kötődést kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a kiképzés helyett azt mutatják, ahogy családjaiktól búcsúzkodnak, és megtudhatjuk, hogy egyikük barátja nem lehet katona, mert baj van a szívével, és ez őt nagyon drámaian érinti. Igen, ez a néhány perc eléggé csöpögős volt. Persze meg kell hagyni, a The Pacific katonák emlékirataiból lett összerakva, nem pedig Stephen E. Ambrose könyvéből, így talán érthetőbb miért kerültek bele ilyen személyesebb hangvételű jelenetek. Kérem a kedves olvasókat, hogy három Elit alakulatos főszereplő családi hátterét mutassák be nekünk. Nem sikerülne? Azt elhiszem.

No sebaj. Vizuálisan továbbra is lenyűgöző a színvonal. A vágások, a kameraállások, az effektek, minden tökéletes. Külön öröm, hogy továbbra sem szakítottak a régi elvekkel és ezúttal sem hálivúdi nyálgépek, szépfiúk és ficsúrok igyekeznek kőkemény tengerészgyalogosokat játszani. Ezek a srácok bizony sármosak, férfiasak, de sosem játszhatnának romantikus komédiában. Meg kell említeni, hogy itt-ott eléggé látszott, hogy a hajók CGI-vel vannak elkészítve, de mivel szeretem a videójátékokat, ez nem igazán zavart.

A hangok terén sem kell aggódnunk, minden tökéletesen rendben van. A golyózápor, a robbanások mindent elnyomó hangjai, a kiváló magyar szinkron és persze a heroikus, drámai hangvételt elősegíti talpalávaló is kellemesen hat. Néhol kicsit szirupos, de hát ez van, ez mégiscsak egy háborús dráma.

A történetről magáról. Hőseink már alapból képzett altisztek, szóval a családtól való búcsúzkodás után máris egy hajón találják magukat és irány a húsdaráló. A hajóról csónakba kászálódnak és elindulnak a part felé. Epikus partraszálló jelenet? Nem, ez nem az a film. Jó pont a készítőknek, amiért nem keverik hőseiket olyan helyzetbe, amiben nem voltak. Így például a létfontossági reptér elfoglalását sem ők viszik végbe. Már az első részben a lehető legegyszerűbb módszerekkel a szánkba rágják, hogy a japánok is emberek, és az amerikaiak sem szentek. Mivel ez a sorozat emlékiratokon alapul, ezért remélem ezen események tényleg megtörténtek, mert filmes fogásnak nagyon elcsépeltek. Mint már mondtam, a szereplők egyelőre eléggé nehezen megkülönböztethetőek, és nem is igazán lehetett őket megszeretni, de hát lesz itt még egy jó pár epizód, szóval nem aggódom. Néha viszont elég csapongós volt a dolog. Egyik pillanatban még sötétben vannak, a következő jelenetben már késő délután van és megjött az erősítés, és még sorolhatnék egy párat.

Összességében elmondható, hogy a stáb egy fokkal sem lett rosszabb, mint az Elit Alakulat esetében. Ugyanakkor jobbak sem lettek, de az előző sorozatukkal már úgyis olyan magasra tették a mércét, amit nehéz felülmúlni. A történetnek még bontakoznia kell, a karaktereknek emberesedniük de nem hiszem, hogy komoly gondok lesznek a jövőben. Bizakodó vagyok kérem, nem túlzottan, de azért bizakodó.


Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2010-03-15 22:49
Kíváncsi leszek én is rá, az Elit Alakulatot nagyon szerettem, mondhatni az meg a Call of Duty sorozat szerettette meg velem a II. vh nem túl szeretnivaló témáját :)
Conquistador Conquistador
2010-03-15 22:08
elég nagyra rúgnának a költségek, ha a hajók nem cgi-vel lennének készítve. :)
jónak ígérkezik, de majd csak darálva nézem.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!