• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

A magyar digók (Wendigo – Audio Leash)

Magyar együtteseket, énekeseket ritkán hallgatok, mert akiket a média nyomat, nem valami igényesek, akik pedig underground körökben mozognak, túlságosan ismeretlenek. Szerencsére egy-egy jó reklám felhívhatja a figyelmet kiváló zenészekre, kár, hogy jelen esetben egy rossz hírrel is párosult. A Wendigo együttes albuma ugyanis ingyen letölthetõ, de a zenekar hibernálta saját magát.

Nagyon nagy kár, hiszen a Wendigo Audio Leash címû lemeze – mindenféle túlzás nélkül állíthatom – nemzetközi színvonalú. Épp ezért nem csak azért ajánlom mindenkinek, mert ingyenes, hanem azért is mert megérdemlik. De milyen buták vagyok, eddig csak egy zenekar nevet meg albumcímet említettem, stílust nem is. Nos kérem, kemény rockzenérõl beszélünk itten, dallamos metálról – további stílusbesorolástól megkímélem magam, majd kommentben konkretizálja az, aki jobban ért hozzá. Felsorolnám a tagokat is, érdemes lesz a nevükre odafigyelni a késõbbiekben. Ének, dalszövegek – Bátky Zoltán (BZ) Gitárok – Kozó Tamás (Kozi) Gitárok – Takács József (Jozzy) Basszus – Csörnyi Róbert (Rob) Dobok – Gábor Béla (Béci) Számomra BZ az egyetlen ismerõs a csapatban, hiszen többek között õ a GameStar szerkesztõje is, és vérlázító szóvicceivel megszerezte a plátói szimpátiámat már egy ideje. De haladjunk is tovább, végül is milyen ennek a kannibál szellemrõl elnevezett együttesnek az ingyenesen letölthetõ, de egyben utolsó nagylemeze? Mindenekelõtt zúzós, de dallamos, néhol meglepõen lírai, máshol meg földbe döngöl. Hörgés nincs sehol, ez nálam külön pluszpont, a szövegek kifejezetten erõsek, bár nem mindegyik az én világom. Az is kellemes meglepetés volt, hogy a pdf-ben mellékelt szövegkönyvben mindegyik dalhoz írtak egyfajta értelmezési keretet, ami segíti a befogadást, az értelmezést. Ugyanakkor mindegyik angolul van megfogalmazva, ez viszont érthetõ is, a külföldi piacon jobban megállná a helyét, mint itthon. Túlságosan belemerültem a szócséplésbe, lássuk sorban a dalokat, majd ott folytatom a szavak kíméletlen áradatát. Reach – Nem viccelnek a fiúk, az album elsõ száma már berobban a fejünkbe. Ütõs kezdés, és milyen jó is észrevenni, hogy mennyire jól szól ez az anyag. A dobok dübörögnek, ahogy kell, a gitárok hangzása követendõ példája lehetne minden hasonló zenekarnak. BZ éneke is szép, tiszta, de ha kell, erõteljes is, a vokálok kitûnõen simulnak a háttérbe, a refrén pedig dallamos és fülbemászó. Nos, végül is most frappánsan összefoglaltam majdnem minden számot, de azért folytassuk. Heroes – A mindennapi hõsökrõl szóló szám lágyan kezdõdik, de ez ne tévesszen meg bennünket, a lassúzás még arrébb van. Kifejezetten slágeres, kár, hogy Magyarországon ez senkit nem hat meg. Pedig szerintem sokan szívesebben látnánk ilyen zenekarokat más ál-rockerek helyett. Leash – Nem csak zeneileg kiemelkedõ a Wendigo zenéje, hanem szövegileg is. Hány kommersz zenekar meri bevállalni a társadalomkritikát, mint potenciális témát? Elég kevés, és akkor még optimista voltam. Ennek a számnak a komor hangulata tökéletesen passzol a reklámok és a fogyasztás által inspirált szövegekhez. Nekem a ritmus is bejött, nem kell géppuskaszerû lábdobolás egy lendületes számhoz. Entropia – Komoly hitbéli problémákat feszeget ez a dal: Isten felelõssége és a kaotikus világ összefüggéseit. Nagyon jó, középtempójú szám. Condemned – Elsõ meglepetés. Egy gyönyörû ballada, éteri akusztikus gitárokkal indítva, csodás refrénekkel. Nem vártam volna egy ilyen számot a csapattól, de nagyon örültem, hogy egy ilyen is rákerült az albumra. Mirrormask – Gyorsan helyre tesznek minket azért egy zúzdával. A hangszerelésben kellõ változatosságot ad a dal elején megbúvó szintetizátor, kár, hogy az a rész elég idétlenre sikerült. Szerencsére többet nem tér vissza, a hangulat komolyabbá válik, ekkor már minden rendben van: a refrén is, a gitárszóló is, a levezetés is. Left – Sejtelmesen kezdõdik a következõ szám, de csak azért, hogy késõbb jól beinduljon. Azt kell, hogy írjam, a Wendigo nagyon jó refréneket produkál, egyikbe sem lehet belekötni. Ez a dal meg amilyen ritmusokat felvonultat... tiszteletem a dobosnak. Failure – Újabb meglepetés, fõleg a kezdés miatt, de az ének pimasz, gonosz hangzása is kellemes felüdülés volt. A refrén pedig ismét csodás, meg sem emelem többet a kalapom, inkább odaadom a zenészeknek. Spineless – Azaz gerinctelen. Ilyen címmel joggal várhatunk valami agresszív nótát, szerencsére nem csalódunk. Ritmusos, jó dal, csak az én ízlésem nehezen fogadja be a refrének alatti és a dal közepén szereplõ rap szekciót. Én legalábbis meglettem volna nélküle, bár igaz, a dal így is tartalmaz érdekes megoldásokat. Utolsó elõtti gõzkieresztésnek mindenképp megfelel. Drift – Záródalhoz érkeztünk, és talán a lemez legszebb pillanatához is. Egy igazi monumentális, változatos darab, amire minden zenekar büszke lehetne. BZ hangja egyszerûen fenomenális, ahogy a hangszerelés is (visszatértek a szintik, csak sokkal jobb formában). Ez a 6:51 perc tele van olyan bravúrokkal, amikre nem lehet libabõr nélkül megúszni. A zárás pedig… húúú…gratulálok! Azt hiszem elég nyilvánvaló a véleményem errõl a lemezrõl. Kitûnõ, nemzetközi színvonalú, erõteljes rocklemez, ami büszkeségére válhatna minden szakmában dolgozónak, de nekünk magyaroknak is büszkéknek kell lenni rájuk. Példát vehetnének róla egyesek, még külföldrõl is (hallod Nickelback? Elég volt a nyálból!). Sajnálom, hogy ilyen késõn ismertem meg a Wendigo munkásságát, igazán tehetségesek, kár, hogy így ért véget a zenekar történelme (bár igazából, konkrétan nem ért véget, de hát no). Persze a tagok folytatják így is zenei pályafutásukat, sok szerencsét nekik! Ti pedig töltsétek le a Wendigo Audio Leash címû lemezét, ha egy igazán jó és kemény rockalbumra vagytok kíváncsiak. Ehhez ide tessék fáradni!  Ízelítõ a "Drift" címû számból

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS