Az első hó!

Írta Papa Dátum 2009-12-16 22:21 Hozzászólás 0 Olvasta 892 | Rovat: Fun »

No ez persze máris nem egy túl normális cím, hiszen az első hó, úgy mint ELSŐ, nem most a mai napon esett először. Maradjunk annyiban, hogy idén decemberben ez volt az első maradandó hó. És megihletett. Semmi gusztustalanságra!

Ahogy felkeltem reggel máris két dolog süvített át agyamon. Egy: miéééért kellett felkelni? Kettő: miééért vagyok éhes, amikor inkább aludnom kellene? Aztán némi reggeli után végre magamhoz tértem az éber kómából. Olyan friss és üde voltam, hogy a redőnyt fél óra alatt felhúztam. (A redőny úgy másfél lépésnyire van az ágyamtól). És láss csodát: havazott! Mit havazatott! Egyenesen szakadt a hó! Jó nagy pelyhekben. Egy adagnyi pedig már régen a földön hevert.

Persze nem tudtam nem észrevenni, hogy az utakat már felsózták, ami jó, mert apám sofőr, de rossz, mert az én gyönyörű havamat latyakká változtatják. Ezen minden egyes havazáskor túl kell tennem magam, és ez nem lesz egyre könnyebb, ahogy öregszem. Noh de térjünk vissza a történethez. Mivel szoros, mondhatni monoton és unalmas, napirend szerint élek, ezért nem mentem ki a hóba, csak elhúztam a függönyt, és beültem a gép elé. Dolgozni. De komolyan! Aki nem hiszi, hát az így járt.

Szóval a délelőtt szépen eltelt, megjött a délután, ettem, ittam, aludni akartam, animét néztem (Bleach, nem írok róla ismertetőt, mert már 250 résznél járnak, úgysem kezdi el senki), aztán eljött az én időm! MUHAHAHA! Mondanám más esetben, amikor azt írom, hogy eljött az én időm. Most azonban békésebb hangulatban voltam. Megtaláltam a bakancsom, úgy negyed óra lakásfelforgatás után, és máris irány a napi bevásárlás.

Egy megszokott útvonalon haladok, mindig, most azonban változtatni kényszerültem. Az út mentén ugyanis mindenhol latyakos volt már a járda, aszfalt, nem pedig havas. Én pedig havat akartam. Ezért az utamba eső három játszóteret jártam be. Végigtapicskoltam a frissen hullott, pár centis, érintetlen hómezőkön! Igen. Jól olvastátok. Tapicskoltam. Én, a 22 éves, szakállas, heteroszexuáls hím, aki általában utálja a világot, mindenre haragszik, gyakran depresszív, komolyan antiszociális és napestig sorolhatnánk, tapicskoltam. Ta-pics-kol-tam! Mint egy kisgyerek! Lábat emel, benézni az érkezési célt, aztán láb benyom a hóba. Másik lábbal ugyanez, majd ritmikusan ismételni a folyamatot.

Nem érdekel ki nézett eközben hülyének, vagy ki gondol most őrültnek. IMÁDTAM! Negyven percig tartott az egyébként öt perces út, mert a legtisztább gyermeki megszállottsággal jártam be minden hómezőt! És büszkeséget, örömöt, békét, meghittséget éreztem. Ha ezért gyerekes vagyok, vállalom! És aki nem tesz ilyet, annak Beeee (ez nyelvnyújtás volt, úgy férfiasan).



Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!