Gensomaden Saiyuki – a kínai nép legendája, új köntösben

Írta Shou-chan Dátum 2009-11-05 09:58 Hozzászólás 3 Olvasta 1284 | Rovat: Anime »

Még a nyáron ismerkedtem meg ezzel az animével a második season 10. részének személyében, amit fetrengve röhögtem végig drága barátnőmmel. Neki köszönhetem, hogy nemrégiben vettem a fáradtságot, meg az energiát, hogy beszerezzem a Gensomaden Saiyuki nevezetű alkotást. És nem bántam meg!
A Saiyuki egy kínai legenda, a Hsi Yu Chi, vagyis az Utazás Nyugatra legenda „kazuyásított” verziója. Az eredeti történet szerint adott egy szerzetes, Tripitaka /Három Tekercs/, aki azt a feladatot kapja a császártól, hogy menjen Indiába és vigye vissza a három szent tekercset Kínába. Útitársául szegődik három természetfeletti lény: egy majom, Son Wukung, Sha Wu Jing, egy vízi démon és egy malacfejű szörny, Chu Pa Chieh. Elmennek Indiába, megszerzik a tekercseket, és vissza haza. Közben rengeteg küldetést visznek véghez, egyebek.

Ettől kicsit eltér Minekura Kazuya Saiyuki-ja. Az alapsztori ugyanaz. Negatív hullám söpör végig Shangri-La földjén. Nem tudni mi ez, de az eddig békességben megélő démonok megvadulnak tőle, és rátámadnak az emberekre. Mint kiderült, a valaha volt legnagyobb youkai (szellem, démon), Gyumaoh feltámasztásán fáradozik ágyasa és fia. Éppen ezért a három botthisatwa /nincs császár/ megbíz egy szerzetest, Genjo Sanzo-t, hogy menjen nyugatra Indiába, hogy megakadályozza a közelgő katasztrófát. Vele tart három társa is: Son Goku, egy full youkai, Sha Gojyo, egy félig démon, félig ember és Cho Hakkai, egy emberből lett démon. Velük tart még Hakkai hűséges sárkánya, Hakuryu is, aki alkalomadtán, mikor hőseink hullává válnak a folytonos talpalástól, egy zöld jeep-pé változik /a legendában mondjuk a sárkány egy lóvá változott, de haladni kell a korral/. És tulajdonképpen ennyi. Hőseink mennek nyugatra, útközben megismerhetjük mindegyikőjük sötét múltját, hogy miért olyanok, amilyenek, és bár nem mutatják, igenis összetartó csapat. Egy-egy rész erejéig még előző életükbe is betekintést nyerhetünk, amikor még istenekként a mennyekben éltek.


Kicsit bővebben a szereplőkről. Sanzo egyáltalán nem egy szokványos szerzetes, ugyanis borzalmas a modora, mosolya az ellenség halálának előjele, láncdohányos, imádja a sakét, a szerencsejátékot, a démonokat pedig egy yin-yanggal díszített ezüst stukkerral intézi el. Különleges fegyvere, öklén kívül, a Makai Tekercs, mely egyike az öt /nem három/ szent tekercsnek, melyeket a sanzo szerzetesek védenek, és amiért rendszeresen ki is akarják nyírni. Viszont eszméletlen jól néz ki, mikor használja!

Gojyo anyja halandó volt, míg apja youkai, így rá nincsen hatással a negatív energia. Szintén füstöl, mint egy kémény, és nem tanácsos a közelébe menni, ha éppen elfogy a cigije /pechjére nem szereti Sanzo-ét/, viszont a sakét úgy issza, mint a vizet, és rajong a nőkért, ami kölcsönös. Állandó rendszerességgel bosszantja Goku-t, amiből poénos balhék szoktak alakulni, és melyeknek rendszeresen Sanzo legyezővel való püfölése, vagy fejközeli lövése vet véget.

Hakkai ember volt, viszont a legenda azt tartja, hogyha valaki megöl 1000 démont, maga is azzá változik. Nem részletezem, hogy miért tett így, megtudjátok az animéből. Mindenesetre azóta különleges fülbevalói szorítják le az erejét, hogy ne változzon dühöngő démonná. Ezen kívül viszont ő a csapat esze, mindig mosolyog, és nagyon nehezen lehet kihúzni a sodrából. Még a youkai-okat is mosollyal az arcán intézi el energiagömbjeivel.

Szándékosan hagytam a végére Goku-t, ugyanis szerintem sokaknak ismerős a neve, és helyesen tippelnek. Ő bizony ugyanaz a Son Goku, mint a Dragon Ball-os, csak kisebb különbségekkel. Goku legjellemzőbb tulajdonsága, hogy mindig éhes. Több étel fér belé, mint egy konyhamalacba, és Sanzo-hoz intézett megjegyzései is rendszeresen erre terjednek ki. Goku története az egyetlen, amit Kazuya-sensei maradéktalanul átvett az őstől, miszerint 500 éve száműzték a Mennyből, és bezárták egy hegybe, ahonnan Sanzo szabadította ki, így talán mondhatjuk, hogy a szerzetes áll hozzá a legközelebb. Ő egy full youkai, és mint Hakkainál, nála is egy ékszer, egy korona tartja kordában iszonyatos erejét.

Fontos és rendszeres szereplői az ellenség szintén négyfős gárdája. A főnök, Kougaiji Gyumaoh fia, bár kicsit más indítékai vannak, mint mostohaanyjának. Modora csak leheletnyivel jobb, mint Sanzo-é, viszont nyíltan kimutatja szeretetét társai iránt. Ő is youkai, mint három csapattársa, és kivétel nélkül Goku-val harcol a csatákban. Mostohahúga Lilin /vagy Ririn/, aki észben és testi adottságokban inkább Goku-hoz hasonlít. Erőben viszont gyenge, gyomorban erős, kedvenc időtöltése Sanzo nyakán lógni. Igazi szeretnivaló figura, ha az ember elnézi állandó erőfitogtatásait. A harmadik tag Yaone, egy gyönyörű lány, akit Kou mentett meg a kivégzéstől, és ezért a lány rajongva imádja, és szolgálja. Ő Hakkai társa, mind modorban, mint harcokban. Nyugodt, akár a víz, de ha megpiszkálják, bombák sokaságát küldi ellensége felé. Továbbá remekül ért a gyógyításhoz /akárcsak Hakkai/, és ő Lilin gardedámja is. Végül, de nem utolsó sorban a negyedik társ Dokugakuji, Gojyo full démon mostoha tesója. Apjuk közös volt, de Dokugaku anyja is youkai, és bár nem mutatja, de igenis törődik tesójával, miután megtalálták egymást. Harcokban is ő az ellenfele, amit láthatóan mindketten élveznek is. Bár a két négyes fogat ellenség, mégis gyakran harcolnak egymás oldalán.

Az 1997-2002-es mangához OVA-kat /Saiyuki, Premium, Requiem/ és három animét /Gensomaden Saiyuki, Saiyuki Reload, Saiyuki Reload: Gunlock/ is készítettek. Ugyanakkor a mangaka az első 9 kötetes manga után az eredeti történetet vitte tovább máig is futó sorozataiban, a Saiyuki Reload-ban, a Saiyuki Gaiden-ben pedig kifejezetten Goku mennybéli kalandjait meséli el.

Bár a grafika a korábban megszokott szép körvonalakhoz képest furcsa lehet a szétálló szemekkel és a fagylalt-alakú fejjel, egy-két rész után már meg lehet szokni. A zenék egy része fülbemászó, más részét inkább áttekerjük, bár ez ízléstől függ. A legfantasztikusabb mégis az, hogy a történet egyszerre vegyíti a humort és a komolyságot. Velem nem egyszer fordult elő, hogy a legszomorúbb rész kellős közepén nevettem fel, hála egy belökött poénnak, ugyanakkor az anime hullámvölgyekre emlékeztethet. Van, hogy két-három egybe tartozó részen keresztül csak a sötét múlt árnyait ismerhetjük meg, utána mindig akad egy-két rész, melyeken betegre röhöghetjük magunkat. Van, akit megragad a történet, van, aki csak szimpla démonsztorit lát benne, megspékelve állandó utazással. Mégis, akik rákapnak a Minekura-ízre, legyen szó lányokról, vagy fiúkról, azok garantáltan a rabjai maradnak jó időre, vagy akár örökre.

Végül egy, a 2008-as Anime Stars 10. számából vett idézettel zárom soraimat.
„… a mindig éhes Son Goku, az állandóan nőre vágyó Sha Gojyo, az őket ezért idegességében legyezővel püfölő Genjo Sanzo és a folyton bűbájosan mosolygó, nyugodt Cho Hakkai kalandjai… akit egyszer megérint a hangulata, azt magába szippantja, és nem ereszti.”

Az anime openingje:




Hozzászólás
Papa Papa
2009-11-15 16:49
Megkésve bár, de törve nem, üdv közöttünk, írjál még sok ilyen jóságot! Vagy keveset. De inkább többet :)
Shou-chan Shou-chan
2009-11-07 22:48
Saiyuki-ban detto XD az animében utalnak is rá, hogy talán az 500 év elzárás miatt éhes mindig XD
Pactolous Pactolous
2009-11-05 16:06
Son Goku a Dragon Ball-ban is jóformán mindig éhes, illetve amikor nem harcol, akkor eszik :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!