What is Love? A Rammstein válaszol! (Rammstein - Liebe Ist Für Alle Da)

Írta Pactolous Dátum 2009-10-20 15:51 Hozzászólás 0 Olvasta 2532 | Rovat: Kritika »

Hölgyeim és Uraim! Német nyelvlecke következik, kinek mit mondanak a következő szavak? Mutter, Sehnsucht, Herzeleid, Engel, Sonne, Morgenstern, Rosenrot? Ne, mély nyelvtani, jelentésbeli kapcsolatot ne keressünk köztük (így visszanézve érdekes is lenne), akinek egy zenekar neve ugrott be, az jól gondolkodott. A Rammstein 2 év után visszatért, hogy megmutassák, ők még nem haltak ki.

Kicsit izgulok is, ugyanis a honlap megalakulása óta nem is írtam a Rammstein-ról, mondjuk nem is volt miért. Még mielőtt belekezdenék az új lemez taglalásába, hadd nosztalgiázzak egy kicsikét. Valamikor 2001 tájékán hallottam róluk először, amikor még fogtuk itthon a parabola antennával zenecsatornákat. Egy furcsa klip ment valamelyik német MTV-n (vagy VIVA-n, mindegy is): a Hófehérke című Grimm történet elég abszurd tálalását láttam, egy meglehetősen kemény, de mégis dallamos metál zene kíséretében. Ez volt a Sonne. Utána jött egy igen hangyás klip – Links 2 3 4. Majd egy bankrablásos sztori – Ich Will. Ekkorra már el tudtam dönteni, hogy ez a (ráadásul német nyelven ének… előadó) banda elég jó, sőt! Azóta sem tudok más német zenekart meghallgatni, csak a Rammstein-t.

Erre több okom is van, de lássuk inkább a zenei fejlődésüket. Az első albumuk (Herzeleid – 1995) megalapozta azt a stílust, amit ők képviselnek: monoton, de szigorúan pontos gitáralapokra építkező, szintetizátorokkal támogatott, deutsche indusztriális metál, éneknek nem nevezhető mély hangú vokáltémákkal és könnyen megjegyezhető refrénekkel, amik gyakran csak egy-egy szavasak. A szövegvilágról – német nyelvtudás híján – csak az interneten fellelhető fordításokra alapozva tudok nyilatkozni, ezek alapján a Herzeleid belopta magát a szívembe az enyhén elborult, abszurd, már-már Edgar Allen Poe-i hangulatú sorokkal, történetekkel. Később a Sehnsucht (1997) ugyanezt folytatta, még több elektronikával és monotóniával. A 2001-es Mutter hozott (meg)váltást: vonós hangszerelések, himnikus megszólalások, érettebb dallamvilág és sok-sok sláger, ami mégsem volt túl kommersz. Kétségkívül a Mutter a banda legjobb albuma. 2004-ben a Reise, Reise című lemezre ugyanez volt a jellemző, csak a kommerszesedés és a fanyar humor erőteljesebb lett (lásd. Amerika). Az erről a lemezről lemaradt dalok a 2005-ös Rosenrot lemezre kerültek rá pár új kíséretében, nem is lett nagy siker (bár nekem nem sok bajom volt vele, de hát nem én befolyásolom a zenepiacot). Az okok közt az elslágeresedés és az egyszerűség szerepelt.


És most itt vagyunk 2009-ben, Liebe ist Für Alle Da, mondja az albumcím: átváltott a Rammstein fiúbandává? Lecserélték a gitárokat Pa-Dö-Dő mikrofonokra és „I love you I need you I kiss you” dalokat fognak ezentúl játszani? Az kéne még csak! Ha a borító nem lenne elég, a lemezbeharangozó dal, a Pussy már címével is sejteti, hogy mire is gondoltak a srácok, mikor a „szerelem” szó eszükbe jutott. A nagy botrányt kavart, már-már hardcore pornókat idéző klipjéről ne is beszéljünk. Majd később. Most kezdjük a dalokkal, sorban.

Rammlied – Azaz, Ramm-dal: egyfajta ars poetica, önistenezés, kinyilatkoztatás, hangulatalapozás. Klasszikus és tipikus Rammstein dal, minden benne van amitől ez az lesz ami: kis elektronika, kórusok, nagyzenekar, monoton gitártémák és Till éneke (most már azért is ezt fogom írni, lesz is miért). Újdonság nem sok van benne, inkább múltidéző jellege van, főleg a „Ramm-Stein!” bekiabálásoknál, ami 1995-be repít vissza (Wollt ihr das Bett in Flammen sehen?), de engem ez nem nagyon zavart. Koncerten úgyis mindenki szívesen kiabálja majd, plusz ha már a téma is a zenekarról szól, akkor illik bele. Ígéretes kezdés!

Ich Tu Dir Weh – Egyik kedvencem az albumról, kicsit a Keine Lust-ot juttatja az eszembe, ami kifejezetten pozitív dolog. Keménykedős, de a refrénnél slágeres, lehetne ez a következő klipes nóta (hacsak a szado-mazo szövege meg nem akadályozza, de a Pussy után nem csodálkoznék semmin). Ami kicsit lehetett volna jobb, az a szintiszóló. Már eleve a hang is ismerős régebbről (Hilf Mir), de nem is bonyolult. És még vissza is fog térni.

Waidmanns Heil – Kis begyorsulás, á la Feuer Frei!. Nagyon poén ez a szám, ki tudja hányadik mosolyt csalja most is az arcomra (meg kell hallgatni, akkor érthető lesz): igen, így kell ezt csinálni! A cím a vadászok köszönésére utal, na már most, el lehet képzelni, hogy ha a szerelem a központi téma, hogy jön ide a vadászat. Az a bizonyos szintihang visszatér itt is, de alatta a dob és gitárpattogások olyannyira fejszaggatóak, hogy nem is érdekel. Tartható ez a színvonal?

Haifisch – Azaz cápa. Amennyire kivettem a dalszöveg fordításából, ez is a zenekarról szól, de javítsatok ki ha tévedek. Először alig hittem el, hogy ez Rammstein. Szintipopként indul, mókásan, de a refrénre megvilágosodunk. Már-már szemét módon egyszerű nóta, épp ezért szerethető, van benne valami báj, már ha ez nem erős egy Rammstein dallal kapcsolatban. A szokatlan megoldások jól sültek el, tetszik!

B******** - Fejletépés következik: Bückstabü. Semmi értelmes jelentése nincs a szónak, egyesek szerint a zenekar találta ki. Ezt a dalt csakis a Rammstein-tól „tűröm el”; ki más höröghetné a fülünkbe azt, hogy „Bückstabüüüüü!!!”? Ugye! Imádom!

Fruhling in Paris – A Rosenrot albumon nem kis meglepetést okozott a Stirb Nicht Vor Mir / Don't Die Before I Do dal, ami simán lehetett volna rádiókedvenc. Szép ének, ráadásul duett? Semmi borotválás, torzítás? Valahogy ez a helyzet ezzel a számmal is. A torzított gitár előkerült, de Till hangja is. Lehet, hogy nem egy Susan Boyle (még jó), de valami csodálatosan tud énekelni ha akar. A zenekar jó szokásához híven (habzsoljuk a nyelveket… nem úgy!), a refrén félig francia, és a dal hangulata is Párizsba repít. Ügyes! Elolvasva a szöveget, nem csak az Edith Piaf utalást vehetjük észre, hanem a gyönyörű fogalmazást is. Meglepően szép dal, ismerős szintirésszel, de ez nem ront semmit. Félicitations!

Wiener Blut – Talán észrevettük, hogy a Rammstein többnyire a szerelem sötétebbik oldalát fogta meg, amiben nincs semmi kivetnivaló, az ember is csak egy állat. Ezt pedig ez a dal tökéletesen leírja ugyanis – követve a Mein Teil-t – ez is egy megtörtént eseményen alapszik: a Fritzl-borzalomról. A szám címe is „Bécsi vér”, és a szöveget sem lehet félreértelmezni. A dal kemény, a verzék alatt tompa sikolyok és nevetések hallatszódnak, Till morbid kegyetlenséggel énekel: polgárpukkasztás? Ki tudja, de a dal hangulata képes felidézni azokat a szenvedéseket, amik abban a bécsi házban történtek. Sötét gyöngyszeme az albumnak.


Pussy – No, elérkeztünk az ominózus Pussy-hoz. Előbb a dalról beszélek, aztán a klipről, mindkettőről akad mondanivaló. A nóta nagyon-nagyon slágeres, kommersz és egyszerű, eltekintve a szövegtől („You’ve got a pussy, I have a dick, So what’s the problem? Let’s do it quick”). Akárcsak az Amerika, ez is félig német, félig angol, aminek lehet örülni, de inkább nem, mert Till kiejtését mindenki könnyedén felülmúlja. Sokaknak nem nyerte el tetszését a dal, nekem igen, megindokolom miért. Legyen bármennyire is egyszerűcske, szerintem a dalszöveggel és a klippel együtt kell értelmezni, valamint az együttes felfogásával. A „nem szerelemre vágyó, csak szórakozni akaró” ember motívuma nem ismeretlen dolog, nem hiába létezik egy igen ősi foglalkozás, ami nem a kovács- vagy ácsmesterség. Az, hogy ez keményen, mindenféle kompromisszum nélkül (leszámítva a testekre montírozott fejeket) megjelenik a klipben is, igen, botrányos, de egyúttal bámulatos is, hogy ezt egy zenekar megteheti. És, hogy még ezzel a toplisták élére is felkerülhet, az a legnagyobb fricska mindenkinek. Igen, a szexszel mindent el lehet adni, lehet, hogy ez is egy rejtett üzenet a zenekartól? „Nézzétek, itt egy 2 óra alatt összedobott dal, benne lesz a Top 20-ban!” Vagy ez már csak összeesküvés elmélet? Mindegy is, tény, hogy a szám nem üti meg a Rammstein-mércét, de összességében, a poén, a merészség, a szabályok felrúgása felemeli a dalt. Ha nem lenne képzavar, azt mondanám f*sza.

Liebe Ist Für Alle Da – Elérkeztünk a címadó dalhoz, ami szerencsére elég pergős lett. Tetszetősek a géppuska sorozatokhoz hasonlító dobpergések és gitártémák, jól érzékeltetik a dal és a téma vadságát, ami egy nő megerőszakolásáról szól. Ami még tetszett, hogy újra van gitárszóló, még ha nagyon rövid is, de legalább van. Méltó összegzése az albumnak.

Mehr – Azaz More. Több. A még többre vágyás, soha meg nem elégedés dala. Rendkívül monoton dal, ami a vége felé meglepő módon felemelkedik. Szerintem az album leggyengébb pillanata, az a „nem rossz” kategória.

Roter Sand – A Mutter óta elmondhatjuk, hogy az albumok, ha nem is mindig lassú számmal, de témájában mindenképp egy picit meghittebbel végződnek. Ez a dal a másik nagy kedvencem, elég csak meghallgatni: lassú, sejtelmes, szövegileg rendkívül szomorú (tipikus gyilkosságba torkolló féltékenységi jelenet), dallamilag viszont a végére a legpozitívabb Rammstein dal. Ellentmondásosság? Nem hinném. A füttytéma, a homok megjelenése, a leszámolás egyfajta vadnyugati hangulatot áraszt, de lehet, hogy ezt csak én képzelem bele. Rendkívül szép, magasztos, briliáns dal, és nem utolsósorban, méltó lezárása ennek a kitűnő albumnak.


De még nincs vége, szeretnék pár szót ejteni a Special Edition-ről is. Ez a változat 2 CD-s, a második CD-n 5 bónuszdal is szerepel, amik szintén jók, de nem hiába nem kerültek fel a lemezre, nem illenek bele a koncepcióba.

Führe Mich – Régi időket idéző dal, gyakorlatilag alig változó gitárokkal, de ez pont így jó.

Donaukinder – Fordítás híján csak annyit tudok, hogy a cím = A Duna gyermekei. Rendkívül vontatott dal, a Sonne-re és a Dalai Lama-ra emlékeztető hangulattal. Szerencsére elég változatos ahhoz, hogy ne aludjunk be: van gitárszóló, és gyerekkórus is. Egyik sem spanyolviasz, de kellemesen feldobják a dalt.

Halt Till ebben a dalban már szinte csak beszél, de jó lenne érteni miről. Kellemes múltidézés.

Roter Sand (Orchestra Version) – Nincs mit magyarázni: az albumon szereplő Roter Sand egy basszusgitáros és nagyzenekari változata. Érdekes, de ugyanolyan jó hangulatú, mint az eredeti.

Liese – Először azt hittem, hogy újra elindult a Roter Sand. És majdnem. A dal tulajdonképpen ugyanaz, mint az előző, csak a szöveg más. Mivel még nem fejlesztettem ki német nyelvtudásomat (pedig jó lenne, csak úgy Neo módra: „I know German”), így sajnos nem látom az összefüggést a két dal között, illetve azt sem, miért volt szükség erre, de talán idővel megvilágosodok.


Ha ez még nem lenne elég, a zenekar kiadott egy olyan csomagot, amiről én is csak elpirulva tudok írni. Ez a csomag 6 darab, a tagok férfiasságáról mintázott (Yikes!) műpéniszt tartalmaz, plusz síkosító olajat és bilincset. A pakk korlátozott mennyiségben kapható, ha a barátnétek Rammstein-fan, még akkor is meggondolandó a vétel, de az ötlet frenetikus, egyúttal a begyöpösödött marketingstratégiák és stratégák is kaptak egy pofont (illetve egy seggbekukit, hogy stílusosabb legyek).

Amikor megjelent az album, rögtön mindenki rangsorolni akarta az előzőekhez képest. Én nem szívesen tenném ezt meg, mert mindegyik más miatt tetszik, és nem is tudnám jó helyre tenni. Maradjunk annyiban, hogy ez egy újabb kiváló album lett, talán kevés igazi újdonsággal, de mindenképp kiforrottabb prodoktum, mint a Rosenrot (pedig a Te Quiero Puta a trombitákkal és a spanyol nyelvvel ütött, nem kicsit) . Nem kell félteni a Rammstein-t, élnek, virulnak, és örüljünk, hogy március 16-án Magyarországon is koncerteznek!

A "Pussy" cenzúrázott klipje, a cenzúrálatlan ITT található
amitől én elhatárolódom, és csakis 18 éven felüliek
nézzék meg! Én szóltam!



Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!