Dolgozott a Scooter olló (Scooter - J'adore Hardcore maxi)

A fődallam a Planet Funk Chase the Sun című számából van (2001-ből), "töpölés" utáni masszív szintirész egy új dalból lett kivágva (The Pitcher - I Just Can't Stop), H.P. szövegének első 2 sorát a Tat & Zat - Proud to be Loud nótájából emelték át, a verzék alatti szintilihegés az Activator - Lullaby-ából származik, maga az ötlet, hogy a Chase the Sun dallama "töp-töpölősen" hangozzék, Mickie Krause - DÜP DÜP számából jött. Kínos? Az. És ezt ne magyarázza nekem senki azzal, hogy a Scooter remixcsapat, mert a feldolgozás és a lopás két különböző dolog.

Próbáljunk meg eltekinteni ezektől (nehezen fog menni), és tekintsünk az új dalra úgy, mintha nem hallottuk volna az eredetieket (bevallom őszintén, én is csak a Chase the Sun-t ismerem).

Radio edit - Lendületes, jól hangszerelt, ütős hardstyle bulinóta. A "tüp-tüp" már kezd a HPV (high pitched voice) szintjére lesüllyedni, azaz rendkívül unalmas és agyonhasznált, de még elmegy. Az auto-tune-olt vokáltémák is jól vannak elhelyezve, és a szekvenciák is kellemesek. Viszont az elmúlt évek terméséhez képest nincs sok újdonság. (Az extended mixet most nem részletezem, ugyanaz, mint a rádió verzió, csak hosszabb)

The 'Melbourne' Club Mix - A szokásos klub verzió, vokál nélkül, csak egy dallamra koncentrálva. Zúzós, akárcsak az eddigiek. A kiállásnál van egy érdekes monológ, szerintem ez is máshonnan került ide, de bizonyítékaim nincsenek, így haladjunk tovább.

Megastylez edit/Remix - Végre! Más csapat verziója is felkerült a korongra. Kár, hogy ilyen minőségben. Egyszerűen borzalmas. Igénytelen dance darab, ráadásul megváltoztatott dallammal, aminek köze sincs az eredetihez. Egy jó ötlet van benne, mégpedig az, ahogy H.P. és a közönség vokálját a gyerekes melódiához igazítják, de amúgy még a húgom is jobbat komponál ennél. Sajnos ide jutott a könnyed dance zene.

Dushbag - Elérkeztünk a B-oldalas számhoz. Hatalmas meglepetés! Hosszú idő óta az első. Igazi oldschool Scooter-nosztalgia. Sokan hiányolták a lábdobot, én viszont örültem, hogy chill-es maradt a dal. És Rick úgy tűnik megtalálta a zongoráját. Nagyon örülnék, ha ezen a vonalon maradnának. A korrektség viszont megkívánja, hogy megemlítsem: a dallam kicsit hasonlít egy régebbi Scooter dalra, a Well Done, Peter!-re, de nem vészes.

Foglalkozzunk a külsőségekkel is egy kicsit: a borító hasonlatos a remixekhez. Paintben különbet csinál az unokaöcsém. Egy kiszürkített fotó, egy rózsaszín font és már kész is a borító? Szégyen. A klip - bár nem ennyire szánalmas - ugyanígy alulmúlta várakozásaimat. Semmi sztori, csak véletlenszerű képek H.P.-ről, táncosokról és koncertfelvételekről (amiken épphogy feltűnik a másik két tag, Rick és Michael).

Említettem, hogy egy kicsit felejtsük el a plágiumot, de most az értékelésnél jusson eszünkbe gyorsan. Amúgy sem lenne nagy dobás ez a maxi, hiszen ugyanazok a bejáratott klisék szólnak most is, mint eddig, de a copy/paste megoldások még lejjebb húzzák, az amúgy is padlón lévő számot. Nagyon nagyot kell domborítania az együttesnek a nagylemezén, hogy ezeket elfelejtsük (mondjuk úgy 13 teljesen új, saját, kidolgozott, igényes dal meg is felelne). Ha ez nem jön össze (ami sajnos valószínű), akkor a mi részünkről az elfogadás marad az egyetlen választás. Ugyanis minden negatívum ellenére kár lenne megválni a Scootertől.

A "J'adore Hardcore" klipje