40 az új magyar igazság
Pebble
2009-07-31 23:20 
0
2747
| Rovat: Nem, nem a három, plusz egy a ráadás. Azaz mégis; ezen logika alapján három, és 37 a ráadás.
Adott egy fővárosi, monopolhelyzetben lévő közlekedési cég, amelynek az a legnagyobb hasfájása, hogy a tömegközlekedés helyett az emberek a közösségi közlekedés kifejezést használják. Új formaruhát terveztet, színészeket kér fel a villamos megállóinak bemondására; úgy tűnik, minden rendben. Azonban ha megkapargatjuk a felszínt, lejön a mézes-mázos bevonat, és az egész… nos, rohad. Mert ez az a cég, ahol idén negyvenedszerre támadnak ellenőrökre és/vagy sofőrökre. Július 31-e van, az év 212. napja, ami azt jelenti, hogy durván ötnaponta megvernek valakit a fent nevezett cégnél. Olyanok ütnek, akik igénybe veszik a cég szolgáltatásait, csak ahogy mondani szokták: nem rendeltetésszerűen használják. Ilyenkor felébred a lojális munkaerőben a tulajdon védelmének ősi ösztöne, és szóvá teszi a dolgot az általában illuminált fiataloknak, akik erre hevesen reagálnak. Magyarul orrba vágják a közfeladatot ellátó személyt. A cég először széttárja karjait, mondván, nem tudunk megvédeni titeket. Majd pár nap múlva egy huszárvágással eldöntik, hogy akár alkotmányellenesen is kamerákat szereltetnek a járművekre. Mert nekik fontosak az alkalmazottak. És ez az a cég, ahol csaknem negyvenmilliós végkielégítést kapott egyévnyi munka után a tavaly menesztett stratégiai igazgató. Az ő nevéhez fűződik a megbukott paraméterkönyv. Mi sem bizonyítja jobban e cég kommunikációs stratégiáját, mint hogy a Magyar Nemzet megkeresésére a rendkívül felkészült és udvarias, a cég, az állam és az állampolgárok pénzével elszámolni képes alkalmazott annyit mondott, hogy ebből semmi sem igaz, majd – az ügyre mintegy pontot téve – szelíden lecsapta a telefont. Olyan esetről is tudunk, amikor sokmilliós végkielégítés marad egy jelenlegi munkavállaló bankszámláján. Mert a cégnek fontosak az alkalmazottak. Nem tisztem megkérdőjelezni a cég kommunikációs, biztonsági, illetve pénzügyi koncepcióját. Azonban ez a két negyvenes szám elgondolkodtat, és úgy gondolom, jogom van ahhoz, hogy csendben megkérdezzem: vajon az én bérletre befizetett súlyos ezreim egy ál-végkielégítésben, vagy az alkalmazottak biztonságát szolgáló kamerarendszerben öltenek testet?  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!