Mesék az ismeretlen ismerősről 1.
Papa
2009-04-15 18:34 
2
6115
| Rovat: A kicsiny műhelyben aztán azonnal mindent félresöpört és azon melegében nekiült elkészíteni a táskát, a csodás Valaminek az árát. Fiatalkora óta nem dolgozott igazi bőrrel. Egészen pontosan azután, miután végignézte ahogy mestere a még élő tehénről nyúzza le a bőrt valami kéjes izgalommal és perverz csodálattal. A gusztustalan, gyomorforgató látvány olyannyira beleégett az ifjú Készítő elméjébe, hogy azóta sosem nyúlt igazi bőrből készült holmikhoz. Egészen mostanáig. A Valami egyszerűen annyira csodálatos volt, hogy nem csak a jelen, de még a múlt s a jövő is megszűnt, amikor a Készítő a kezei közé fogta. A bámulatos anyag szinte magától kezdte felölteni a kívánt formát, az öreg mester pedig csak amolyan statisztaként sürgölődött körülötte. Az est közeledtével sem állt meg a munka! Noha már az egész műhely sötétségbe borult, a mester mégsem vétett egyetlen apró hibát sem. A Valami ragyogott, mintha csak a szabásmintát mutatta volna a Készítőnek. Alapanyag és megmunkálója olyasfajta szimbiózisba lépett, melyet még két élőlény között is csak ritkán tapasztalhatunk. A munka, vagy talán az alkotás jobb szó rá, hosszú órákon, vagy akár napokon keresztül készült, a Készítő semmiképp sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mennyi időbe tellett létrehoznia a Táskát. Mikor azonban elkészült vele csak annyit tudott megállapítani, hogy ez egy valódi csoda, egy remekmű, életének legnagyobb alkotása (szó szerint értve is, hiszen nagyobbra sikerült mint a legtöbb táska amit ő valaha is készített), majd az iszonyatos fáradságtól vezérelve rozoga ágyához ment és ledőlt aludni. Mr. Wellington egy angol üzletember volt, aki Olaszországban töltött nyaralása során hallott a Készítőről. Amikor aztán egy munkatársa megmutatta az öreg egyik művét, akkor Mr. Wellington elhatározta: visz egy ilyen táskát a feleségének, akit mindennél jobban szeretett, és két másik nővel csalt meg. A mindig pontos Készítő azonban késett a szállítással, Mr. Wellingtonnak pedig már csak egy napja volt hátra a gépének indulásáig. A táska árának felét pedig már kifizette, így nem hagyhatta el az országot anélkül, hogy meg ne kapta volna a nejének szánt ajándékot. Személyesen indult hát a Készítő műhelyéhez. Amikor odaért hosszasan kopogtatott, majd benyitott a kis épületbe. Odabent dohos, poros levegő fogadta, és magában megjegyezte, hogy itt már legalább egy hete nem takarított ki senki. Alaposan körbenézett, szólongatta az öreg mestert, hátha az valamelyik kupac alatt feküdt részegen, ám nem kapott választ senkitől. A kis asztalkán, amelyen a Készítő dolgozni szokott ott hevert a Táska, rajta egy kis cetlivel, amin a következő állt: „Amennyiben ezt a levelet olvassa, éppen nem vagyok otthon. Sajnálom hogy nem sikerült időben elkészülnöm. A késés miatt nincs szívem öntől elkérni a teljes árat, de kérem fogadja el az elkészült terméket! A Készítő” Persze a saját nevével írta alá, de már említettem hogy az ő nevét nem szokás csak úgy kimondogatni. Mr. Wellington pedig jó üzletemberhez méltón teljesen elégedett volt a kialakult helyzettel, no és persze a termék is igencsak megtetszett neki, így örömmel vitte el a Táskát a már befizetett előleg ellenében. A Készítőt sosem látták újra. |
[1] [2] (2/2)
Hozzászólás
2009-04-16 20:02
Határozottan Papa stílusban íródott és hozza a színvonalat.
Na jó ez túl tudományosan hangzott.
Tetszik és várom a folytatást.
Ez pedig a véleményem.
2009-04-15 18:36
Ez egy 4 részes sorozat első darabja! A végére ki fog derülni hogy miért is lett megírva ez a néhány oldalas szösszenet. Addig azonban kérem azokat, akik már ismerik a történet apropóját, hogy hallgassanak!
* jelölt mezők kitöltése kötelező!