Szörnyzene, de nem szörnyű

Írta Pactolous Dátum 2008-11-04 17:33 Hozzászólás 6 Olvasta 1532 | Rovat: Kritika »

Mondok egy pár kulcsszót: finnek, metál, szörnyek, dallamos, zúzós, rock, király. Nagyjából össze is foglaltam az új Lordi album főbb jellemzőit, így akár le is zárhatnám cikkemet. Aki viszont bővebbet akar tudni a korongról (azon kívül, hogy kerek és adatok vannak rajta), az olvasson tovább!

A Lordi nevű finn zenekar története egészen 1996-ig nyúlik vissza, igaz, debütáló albumuk 2002-ben jelent meg (Get Heavy). Az azóta sok tagcserét megélt zenekar viszont csak 2006-ban lett nemzetközileg is híres, amikor is megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált. A dolog érdekessége, hogy az egész zenekar szörnymaskarába van beöltözve… illetve, bocsánat, ők szörnyek (ezt olvasta volna Mr. Lordi, letépte volna a fejem). És ha már egy név szóba került, akkor hadd mutassam be a tagokat: Mr. Lordi (énekes), Amen (gitáros), Awa (billentyűs hangszerek), Kita (dobok) és Ox (basszusgitár). Lesz itt majd egy kép is róluk, csak a gyönyörködés kedvéért.


Mi jellemző zenei világukra? Először is az, hogy ilyen maskarákban nem soul-zenét játszanak. Ez kérem szépen, hagyományos, old-school heavy metál, abból is a dallamosabb kategória. A retro érzést erősítik egyrészt a jelmezek, másrészt pedig az egyszerű szintetizátor-szólamok. Semmi 21. századi Depeche Mode-t megszégyenítő elektronika: a Lordi zenéjéből csak úgy árad a 80-as évek hangulata. Ez vonatkozik a dallamokra is. El lehet mondani az együttesről, hogy tehetségesek (nem elég, hogy jól játszanak, de próbáljon már meg valaki egy zombijelmezben gitárszólót játszani), szimpatikusak (nem veszik véresen komolyan magukat, pedig a szövegek horror témájúak, de inkább a morbidabb kategóriából), és Mr. Lordi hangja egészen egyedi (egyes kiállásoknál olyan, mintha a torkán ragadt volna valami khmm… végtermék, aztán ki tudja). Hála az égnek meg van támogatva jó kis vokál-kórusokkal. Zeneileg vannak annyira kiszámíthatóak, mint az AC/DC, hiszen a legtöbb daluk ugyanúgy épül fel (gitártéma, verzé1, variálás, refrén, gitártéma, verzé2, variálás, refrén, szóló, refrén), mégsem unalmas, köszönhetően a megfelelően adagolt muzikális megoldásokkal.


Elkezdődött a negyedik bekezdés és még le sem írtam az új lemez címét, a korong a keresztségben a Deadache nevet kapta. Elöljáróban annyit, hogy egy bitang jó albumról beszélünk, telis-tele tipikus Lordi dalokkal, de mégis, mindegyikben van valami variálás, kis csavar. A gitárszólók még jobbak lettek, szövegek pedig rendkívül betegek, érdekes, hogy ebből a szempontból erősen nőközpontú lett a lemez. Jó szokásomhoz híven, vesézzük ki számonként a nótákat.

SCGIV - Az első darab (hűen a hagyományokhoz) egy intro szerű szerzemény, ami kódnéven szerepel (megfejtés: Scartic Circle Gathering, és mivel ez a negyedik nagylemez, ezért a IV talán indokolt). Rövid és elborult indítás, ami jól átmegy az igazi startszámba.

Girls Go Chopping - Igen, ebbe. Lendületes, dallamos, nagyon jó kezdés.

Bite It Like a Bulldog - Az aktuális klipes nóta. Egyszerű refrénje miatt lett gondolom single, kár, hogy a klipje elég jellegtelen lett (főleg a régebbiekhez képest). Amúgy a dal szintén jó.

Monsters Keep Me Company - Egyik aktuális kedvencem ez a szám: nagyon jól sikerült darab. Lassú tempó, kellemes dallamvezetés, jó szintik, és a végén egy csodás levezetés. Itt jegyezném meg, hogy ezen a lemezen elég sok dalban próbál lágyan énekelni Mr. Lordi: ez első hallásra talán furcsa lehet egyeseknek, mert – valljuk be – nem ő fogja a Lovin’ You-t énekelni egy romantikus hajókiránduláson, de ehhez a horror-hangulathoz illik ez a fáradt éneklési stílus.

Man Skin Boots - Elaludni azonban nem fogunk, erről ez a szám gondoskodik (aki nem tud angolul ezt kivételesen lefordítom: Emberbőr Csizmák…). Ha nem lenne még több, ehhez hasonló dal, azt mondanám, hogy ez lesz a következő slágerük. Így viszont annyit tennék hozzá, hogy ismét egy gyors, zúzdát kapunk. Itt van aztán minden: erőteljes kórus, szintibasszus-futamok, suttogások, nagyon jó refrén, gitárszóló, meg hát a téma. Csillagos ötös.

Dr. Sin is In - Beteg témákból még van bőven, ha ebből a címből még nem jönnénk rá. Elárulom, hogy nem a Grace Klinika alapszituját vázolja fel a dalszöveg. Feszes ritmusú dal, nagy kedvenc ez is.

The Ghost of the Heceta Head - Az album – számomra legalábbis – leggyengébb dala. Nem pocsék, nem erről van szó, csak a többihez képest nem annyira kiemelkedő. Egy B-oldalas számnak tökéletes lenne, nem értem, hogy miért nem tudták inkább a – már korábban kiadott, tévesen albumbeharangozónak vélt – Beast Loose in Paradise számot felrakni e helyett, szerintem az sokkal jobb. Bár akkor lehet, hogy azt az „aranyos” szellemet nem tudták volna kirakni a borító egyik lapjára (erre majd még visszatérek).

Evilyn - Ez az együttes legjobb balladája, zseniális darab. Zongora, lágyan pengetett gitárok, utána szép kitárulkozás, és a lezárás, ami megint nagyon jól sikerült.

The Rebirth of the Countess - Egy kis átvezető darab: klasszikus zongorajáték, francia prózával. Érdekes párosítás, mindenesetre a fordításra érdemes rákeresni a neten.

Raise Hell in Heaven - A szó szerinti lecsapás után, ez megint egy zúzós bulinóta (slágergyanús szintén). Én már látom, hogy nagy koncert-kedvenc lesz, köszönhetően a kiváló refrénnek. Kár, hogy a gitárszóló kimaradt.

Deadache
- A címadó dal – átkozzon ki ezer Lordi rajongó – egyfajta Edda utánérzést ébresztett bennem. Rendkívül dallamos, jól énekelhető nóta, kis borítóbakival (elírták a szöveget).

The Devil Hides Behind Her Smile - Az abszolút favorit, mindent visz. Már csak emiatt az egy dal miatt elmennék egy Lordi-koncertre (persze amúgy is): elképzelem, ahogy a közönség a színpad felé üvölti a kissé Jon Bon Jovi-s refrént (a Living On a Prayer-re gondolok egész konkrétan). A 80-as évek hagulata itt érvényesül a legjobban, rendkívül jó dal, imádom.

Missing Miss Charlene - Végül elérkeztünk a lezáró dalhoz (ugye, hogy sok a csaj?). A bő szövegű nóta jó választás volt a lemez utolsó perceihez, és a gyerekkórus is hatalmas ötlet. Velük zárul le az új Lordi lemez.

Persze aki nem az alapváltozatot vette meg az kapja a bónuszt rendesen – dalok formájában (Dead Bugs Bite, Where’s the Dragon, a korábban említett Beast Loose in Paradise, Hate at First Sight, The House). Én ezek közül csak a Hate at First Sight-ot hallottam, és nem csodálkozom, hogy ajándékdal lett belőle: az alap nagyon jó, csodásak a gitárok, a kettős szóló középen (gitár/szinti), de a refrén és a verzék semmitmondóak. Ettől függetlenül nem rossz dal, de jó döntés volt, hogy nem került fel a lemezre.

A borítóra térnék még ki, mert megérdemli. Mr. Lordi tervezte, az ő festése látható a főborítón, és a képek beállítása is az ő tervezői munkáját dicsérik. Ebből kifolyólag rendkívül aberrált és beteg az egész megvalósítás, pedig a lapokon „csak” a zenekari tagokat láthatjuk (akik ugye szörnyek) meg egy-két dal főtémájául szolgáló illusztrációt, de hát ismerjük a témákat.

A Lordi tehát egy önmagához hű és méltó lemezt hozott össze, nem hozott szégyent, csak egy kis elkeseredést. Most megint várhatunk legalább egy évet a következő nagylemezig. Mindegy, talán a klipek csillapítják éhségünket, én viszont egy budapesti koncerttel laknék jól. Erre sajnos nincs esély (bár a hivatalos oldalon a 2009-es dátumok még nem jelentek meg, lehet reménykedni). Szóval erősen ajánlom minden rockrajongónak, aki szereti a hagyományos megoldásokat (nu-metálosok is hallgassanak bele, mert csak). Akik irtóznak a rocktól ellenjavallott, de a kíváncsi természetűeknek hajrá, elkezdeni sosem késő.


A "Bite It Like a Bulldog" klipje
A zenekar hivatalos oldala: www.lordi.org




Hozzászólás
Conquistador Conquistador
2009-03-12 14:39
még elérjük a bécsit. :) 'köszönöm' by Mr. Lordi
Pactolous Pactolous
2009-03-12 13:43
Nekem már van hangom! Valaki visszaküldte postán :) Iszonyat tombolás volt, a legnagyobb élmények egyike!
Papa Papa
2009-03-12 12:04
Bizony-bizony! Hála az égnek mi sem hagytuk ki ezt a bulit! (mi = Pactolous, Conquistador és Én). A végére totál meghaltam, és az Isten sem tudja hogyan tudott még hang kijönni a torkomon... de MEGÉRTE! Nagyon! Kijelenthetem hogy a Lordi koncert is egy olyan dolog amit az embernek élete során legalább egyszer át kell élnie!

(Mellékesen kissé offtopic, de április 12.-én Hammerfall! És azért az sem lesz semmi!)
Nóci Nóci
2009-03-12 11:00
Én is imádom Lordiékat, ott tomboltam a koncerten az első sorokban és felejthetetlen élmény volt!!! Náluk jobb zenekar nem is kell (de nincs is)! :)
Pactolous Pactolous
2009-01-09 19:52
Jönnek? JÖNNEK? Basszus, menni kéne :)
Lordi Angel Lordi Angel
2009-01-09 18:53
Imádom a Lordi-t! Nagyon jó számaik és klipjeik vannak! Tök jó, hogy jönnek március 11.-én Magyarországra! Én megyek és már a jegyem is megvan! :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!