Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Az nem létezik, hogy 2013 hat évvel ezelőtt volt! Nem, nem, a matematika téved, az idő rosszul telik, az Univerzum megbolondult! Pedig így van, Dido legutóbbi albuma akkor jött ki, mégsem érzem az eltelt időt (lehet le kéne jönni a könnyű drogokról?). Imádott énekesnőnk úgy tűnik érzi, persze nem azért, mert az új lemeze tele van hátfájós nyögésekkel (na!), nem. Az album bejelentésével együtt érkezett a jó hír, miszerint 15 év után újra turnéra indul.
Egyes trance producerek már ráálltak arra a módszerre, hogy 2-3 évente szerzői lemezt adnak ki, de másoknak sajnos nem adatik meg ez a lehetőség. Az okok lehetnek különbözőek: szűkös a büdzse, a Múzsa csókja elmaradt, magánéleti problémák vagy az érdeklődés hiánya is keresztbe tehet ezen álmoknak. Krzysztof Pr?tkiewicz, azaz Nitrous Oxide esetében fogalmam sincs, mi játszhatott közre, ugyanis az évek során sosem volt különösebben csendes, mindenesetre 9 év után csak megérkezett második nagylemeze.
Szolgálati közlemény! Három bejelentenivalóm is van a drága Olvasók felé! Először is mea culpa, de elfelejtettem, hogy februárban Papa írt erről-arról, szóval most ennek a pótlásához írom ezt a bevezetőt. Másodszor pedig: bizonyos okokból kifolyólag őkelme még egy darabig nem jelentkezik, de nem kell aggódni, amint elhárul minden akadály, visszatér hozzánk. Harmadik infó: mivel most is sikerült egy animét és egy élő szereplős sorozatot kiveséznie, hosszas gondolkodás után (5 másodperc) létrehoztam az Anime /Sorozat rovatot. Éljen a kreativitás! - Pactolous
Atyaég, hogy szalad az idő, kicsit nem figyeltem és 2019 lett, ráadásul már a második hónapot tapossuk. Idejét sem tudom már mikor írtam utoljára cikket. A legbosszantóbb, hogy nem azért, mert nem lenne hozzá alapanyag, sok film és könyv állna rendelkezésemre, egyszerűen csak a járványszerűen terjedő időhiány betegségben szenvedek. Néha komolyan azt kívánom, hogy egy nap álljon legalább 36 órából, de akkor vagy több dolgom lenne, vagy megtalálnak és hátsón billentenének páran, akiknek több dolguk lett, szóval ezt általában ezt az ötletet egész hamar elvetem (szerintem meg a 36-ból 12-t átaludnál és lényegében ugyanott lennél - Pactolous).
Elnézést mindenkitől, aki új tartalmat vár (szám szerint annak a két embernek, amúgy sziasztok! Minden oké?), kisebbfajta alkotói válság vette át az uralmat kreatív elmém felett. Amíg kitalálom, hogy merre tovább, addig pár fárasztó képregénnyel rombolom porig az ide látogató emberkék agysejtjeit; csak akkor olvass tovább, ha készen állsz!
Íme itt Papa januári bejegyzés-összefoglalójának második része, ami már csak és kizárólag az általa letudott animékről szól.
Papa az új évet is rengeteg bejelentkezéssel kezdte, ezek közül csak egy volt az, ami nem animét/rajzfilmet vett célba, így hát először vele találkozhattok. Íme az új kézműves alkoholfajta, a páni sör! Ja nem, Punisher!
A feldarabolt albumok időszakát éljük, legalábbis a trance világában most mindennél jobban érezhető ez. Cosmic Gate és Solarstone után Kyau & Albert is hasonló módszerrel próbálkozott, de az év végi nagy trance hajrába Steve Brian is becsatlakozott, igaz, ő nem vesződött a szeleteléssel. Imádom, ha sok zene közül válogathatok, de most már tessék pihenőt tartani!
Tudjátok melyik rovat ez, ugye? Nem kell akkor bevezetőt írnom, ugye? Helyes! Annyit még csak, hogy december 30-a van, lusta vagyok, mint egy enervált lajhár, úgyhogy bocsánat, de az animék közé bekerült egy film is, de emiatt nem lesz ez a bejegyzés két részes. Aki panasszal kíván élni, megteheti. - Pactolous
Figyelem! Vallomás, már a bevezetőben! A Disturbed zenekar sosem tartozott a kedvenceim közé, ugyanakkor előkelő helyet foglalnak el a számomra kedves bandák között. Mostani új lemezük kapcsán végigmentem újra a teljes diszkográfián, és ez az érzés csak tovább erősödött. Sajnos az is kiderült, hogy az "evolúciós zsákutca" kifejezés mennyire helytálló sokszor.
Egyszerűen nem bírok ezzel az év végi dömpinggel! Komolyan mondom, úgy érik egymást az albumok, mintha ismét 2010-2011 lenne! Kénytelen vagyok egy cikkbe legalább kettőt is besűríteni, máskülönben sosem érem utol magamat! És akkor mennyi csúszik át a jövő évre, igen, nyugodtan lehet engem sajnálni, köszönöm! De félre bú és bánat, pillantásainkat és hallószerveinket állítsuk be inkább Stoneface & Terminal és Paul Van Dyk új lemezeire. Közben pedig mesélek is róluk, jó?
Azt vettem észre magamon, hogy egyre több cseh export terméket kedvelek. Teljesen egyértelmű, hogy itt elsősorban a finomabbnál finomabb sörökre gondolok, de például egyik örökös kedvenc videojátékom, a Mafia is Bohémia területéről származik, és lám, most a cseh trance egyik nagyágyúját is belevehetem a felsorolásba, ReOrder első albuma kifejezetten kellemes év végi meglepetésként bizonyult.
Mielőtt belekezdenék én itt bármibe is: aki magát trance szerető egyénnek vallja és nem ismeri Ronski Speed nevét, az sürgősen vonuljon el Tibetbe szerzetesnek! Az ember legalább akkora nagy öregje a műfajnak, mint Armin Van Buuren (volt), Solarstone, Giuseppe Ottaviani vagy John O'Callaghan. Számtalan remix és saját siker fűződik a nevéhez, albumjairól pedig csak épp, hogy nem lógnak le a dalok, annyira meg vannak pakolva. De vajon ez harmadjára is örvendetes tény?
Richard Durand hat éve nem adott ki szerzői nagylemezt. Persze mixalbumok jöttek, de idővel az In Search of Sunrise sorozat is tetszhalott állapotba került, ami csak idén változott meg, de ez már nem emberünk érdeme volt. Hat év, az bizony elég hosszú idő! Nos, nem akarom már a cikk legelején kivégzőosztag elé rángatni a poént, de semmit sem vesztettünk volna, ha az a bizonyos hatos tovább nőtt volna.
Jelentősen megváltozott elvárásokkal kezdtem neki Markus Schulz új lemezének. Azt hiszem ideje beletörődnöm, hogy emberünk az albumjain más hangvételt üt meg, így a régi időket idéző, komolyabb, kidolgozottabb, elvontabb dalok elmaradnak. Önmagamat áltatnám, ha ennyi idő után ez nem esne le. Lehet-e ennek fényében mégis pozitívan csalódni?
Pactolous
2019-04-03 21:18 
0
2320
| Rovat: