Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Hölgyeim és Uraim! Talán mást is olyan sokkolóan érint a következő hír mint engem, ezért kérem hogy a szívbetegek most ne nézzenek ide! Történt ugyanis, hogy sikeresen felfigyeltem egy jelenségre mely szinte teljes mértékben megmagyarázhatatlan, és egyébként is érthetetlen! Engedtessék meg nekem, hogy bemutassa a House of the Dead 2... című filmet!
Soha nem hittem a diákszövetkezetekben, nagyon sok ismerősömet átverték már valamivel. Hogy csak egy esetet ragadjak ki a sok közül, egy barátnőmnek szó szerint ügyvéddel kellett fenyegetőznie, hogy megkapja a pénzét. Ugyanis a cég, ahova kiküldték dolgozni, és ahol lehúzott egy hónapot, kiderült, hogy a csőd szélén állt. Így természetesen nem nagyon akaródzott kifizetni szegény, naiv diákot, aki miért is nem nézett a cég után, mielőtt odament? (Talán ez is a szövetkezet feladata lenne?)
Egy eset a sok közül, viszont egy teljes nyáron át tartó eredménytelen munkakeresés után, úgy döntöttem, idén én is teszek egy próbát. Nagy hiba volt!
Nem fogunk visszatérni a Bonanza-jubileumhoz, nem kell aggódni/örülni (vérmérséklet szerint), csak ismét egy új mozifilm kritikáját szeretném megosztani a nagyérdeművel. Igen, ismét, jó a termés mostanában, ki kell használni, lehet, hogy hamarosan megint sztrájk lesz (majd humorizálunk még). Boncolgatásom tárgya a sokat vitatott új M. Night Shyamalan film, a The Happening (magyarul: Az Esemény).
Egy ember élete eseményekből és eseményekből adódó következményekből áll. Az eseményekből jövő következmények újabb eseményeket generálnak, melyeknek újabb következményei lesznek, és ez így lesz egészen addig, míg Kína alá nem írja a Kyoto-i egyezményt, az USA le nem mond olajbevételei 100%-áról, vagy épp addig, amíg kicsiny országunk művelt polgárai össze nem fognak és teljes egyetértésben, közös erővel vezetik a világhatalom dicső fényébe szeretett Kárpát-medencénket - azaz örökké.
Bocsánatot kérek, de a következő sorokban ezt az oldalt arra fogom felhasználni, hogy egy speciális valakinek üzenjek! Egy csodás asszonynak, az édesanyámnak.
A világhálón olvasható, nem túl kedvező, kritikák hatására elbizonytalanodva ültem be a címben már említett Will Smith mozira, pedig az előzetesek alapján már nagyon vártam rá! Persze nem feltétlenül kell kézpénznek venni, amit mások gondolnak egy filmről, hiszen lehet hogy ami valakinek fércmunka, az másnak a megtestesült remekmű. Hogy rám milyen hatást tett a Hancock, az alant olvasható!
A kérdés jogos, amíg ezen gondolkozik a Kedves Olvasó, lássunk egy Wanted-filmkritikát, melyet – elítélendő módon – a cikk írójának teljes képregényismeret-hiánya jellemez, s emiatt a filmet önmagában, a szokásos ’hogyan viszonyul a képregény a filmhez’ környezetből kiszakítva vizsgáljuk.
Kanadáról elég sok dolog beugorhat az ember eszébe: a nemzeti zászlajuk, a lovas rendőreik, egyes South Park részek, Lucky Luke, a magas fenyők, stb... Nekem most ezek jutottak fejembe, természetesen az írásom tárgyát képező énekesnőn kívül. Billentyűzetem pötyögtetésének apropója pedig a Dogma istennőjének új lemeze, lássuk (illetve hallgassuk) milyen lett!
Nos véget ért a 2008-as labdarúgó Európa bajnokság. Sokak bánatára, vagy épp örömére, de a tény az tény: vége. Jómagamon az EB-vel kapcsolatban azt vettem észre, hogy a gyerekkorommal ellentétben (igen, elvileg kiléptem abból a korból) már nem lételemeim annyira ezek a nagytornák, nem érzem úgy, hogy felrobbanok, amikor nem az a csapat nyer, akinek szurkolok, kicsit talán varázsát vesztette számomra. Ettől függetlenül persze részletesen nyomon követtem az eseményeket, amikor tehettem megnéztem a mérkőzéseket, és így tovább.
Annyira sajnálom ezt a szép fehér papírt egy olyan pocsék filmre pazarolni, mint a Szex és New York – ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor leültem kritikát írni erről a filmről.
Tudom, merőben szokatlan, hogy ilyen gyors egymásutánban két írást is feltöltsek az oldalra, főleg az ötpercesek közé, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy mai tapasztalataimról be ne számoljak! Miről is lenne szó? A televízió képernyőjén megjelenő rákfenék közül talán az egyik legborzalmasabbról, a telefonos játékokról! Tessék vigyázni, mert most teljesen szabadjára engedtem magam, ami talán egyesek számára sértő, vagy degradáló lehet, de ők nyugodtan bekaphatják a f.szom!
Nos hát sokáig tanakodtam azon, hogy az eredetileg betervezett írásom kitegyem-e, mert az egy kissé... szoáré volt! Legendás szerencsémnek, nomeg a tévéújságnak köszönhetően azonban alkalmam nyílott megtekinteni a House of the Dead című legendás játékból készült Uwe Boll alkotta csodás filmet. És mint kiderült, ennél jobb alanyt nehezen találhattam volna az eheti méregköpülésemhez (így utólag belegondolva, az előző hetire)! Lássuk mik is történtek velem a film körülbelül másfél órája alatt.
Meg lehet nyugodni, nem a zenekarról fogok írni keresetlen szavakat. Ismét egy bakit szeretnék megosztani, ami szerintem annyira jó, hogy csak így magában kirakom, nem várok további képekre. Köszönet érte Projeckt-nek ismét, de én a helyében elkezdenék gondolkodni, hogy nem ül-e rajta valamilyen átok, hogy csak ilyeneket fog ki.
Végre eljött az idő, amire az aggódó szülők, az izguló nagymamák, és a fiatalok által kedvelt éjszakai züllőhelyek közelében élők már régóta várnak! Valami világszervezet kitalálta, hogy hamarosan mindenhol 21 év lesz az a határ, ami fölött a derék fiatalemberek alkoholos italokat vásárolhatnak! Ó, mily boldog nap lesz az, amikor ez megvalósul! És ó, mily sokat kell még rá várni!
Papa
2008-07-22 13:27 
2
3472
| Rovat: