Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Ami eddig történt: majdnem születésem előtt eljegyeztek, esküvőmön a menyasszony a boldogító igen előtt meglépett, de ettől még összeházasodtunk (az istenek miatt, hosszú történet, olvassatok vissza). Az apósom és az apám elképzeléseit követve útra keltem, hogy megleljem arám. Az utódok legyártásának céljából.
Talán első olvasásra furcsának tűnhet, de nem emlékszem az eljegyzésemre. Ha azonban hozzáteszem, hogy akkoriban még csak 2 hónapos voltam, akkor talán érthetőbbé válik a dolog. Vagy nem?
Hölgyek és urak, ezúttal nem egy újabb epizódot jelentek be, hanem azt, hogy könyvesebb formába került és letölthető a teljes Daniel Broadwick sorozat.
Ha megkérnek valamire, illik teljesíteni, nem de bár? Főleg ha meg is ígéred. Így jártam el én is. Nem, nem csaptam fel bérgyilkosnak, sem dzsigolónak, a helyzet sokkal egyszerűbb. Felkértek egy dal átremixelésére, és hát... ejj, kit próbálok átverni: üzletet kötöttünk egy ismerősömmel, hogy ha egy Evanescence dalból kifaragok valami mást, eljön egy házibuliba. Nos, én teljesítettem az alku rám eső részét.
Sajnálom. Őszintén sajnálom. Naphosszat ezt ismételgetem, de tudom, hogy kevés, már semmi sem fog változni. Ebben a szóban nincs benne az a hiány, amit érzek, és a fájdalom, ami belülről emészt.
Bár általában olyan előadók lemezeit vesézem ki, akiket kedvelek, egy esetben mégis abszolút mértékben elfogult vagyok. Most nem megyek abba bele, hogy hány éve is vagyok rajongó, meg, hogy mekkora felfokozott izgalommal vártam már az új lemezt: megjelent Ákos 16. szólóalbuma, A Katona Imája címmel. Ebben minden benne van!
Akik már voltak életükben gondnokok, azok pontosan tudják, hogy az ilyen főállás kényelmes ugyan, de korántsem fizet annyit, hogy biztos megélhetésnek lehessen nevezni. Nincs ez másként akkor sem, ha az ember történetesen a Föld gondnoka, így hősünk kénytelen volt másodállást keresni magának.
Hölgyeim és uraim, a mi kis oldalunk egy olyan exkluzív képsor birtokába jutott, ami megváltoztatja mindannyiunk életét. Egyszerűen olyan elsöprő és megsemmisítően magával ragadó, hogy meg sem merjük mutatja. Feltehetőleg már csak a leírásának elolvasása is heves szívrohamokat és agyvérzést válthat ki. Mindenki vegye úgy, hogy figyelmeztetve volt.
Ezt a filmet is sikerült megnéznem, s máris jelentkezem, hogy a megszerzett tapasztalataimról beszámoljak. Ígérem nem fogok fröcsögni, pedig lenne miért, azt elhihetitek.
Lassan két éve, hogy a finn szörny-metál csoportosulás, a Lordi új nagylemezzel jelentkezett. Akkor agyba-főbe dicsértem őket (nem véletlenül), és a tavaly márciusi koncertjük pedig csak megerősítette bennem, hogy Mr. Lordi és díszes kompániája zseniálisak. Kész. Pont. 2010, két évvel a világ vége előtt vajon lehet-e fokozni a fokozhatatlant, tudnak-e még újdonságot vagy legalább ugyanolyan jó élményt nyújtani a szörnyek, mint 2008-ban? Költői kérdés volt.
Igen, most a sokkal többek által ismert, James Cameron-os Avatar-ról lesz szó. Mivel pontosan tudom, hogy milyen megkésett ez a kis értékelés, ezért rövidre fogom a dolgot. De azért nem olyan rövidre, hogy egy bevezetőben elférjen.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy film, melyben a főhősünk, egy srác, lánynak adta ki magát, hogy a szeretett nő közelébe kerülhessen. Eme humoros filmet Bővér Szállónak hívták. Megdöbbenésemre egy nagyon is hasonló történettel találtam magamat szemben, csak volt benne egy svédcsavar, mégpedig az, hogy itt a lány öltözött be fiúnak, hogy álmai férfiának a közelébe férkőzhessen!
'Mi rázs, mi rázs... há’ a sekír rázs...' – így szól a régi székely vicc, de nyugodtan vehetjük komolyabbra a hangvételt. Nem akarom ugyanis elviccelni a világ legjobb DJ-jének új nagylemezét, sőt, inkább megvédeném. Mostanában úgy vettem észre, hogy az anti-Arminosok új erőre kaptak és csupa olyan jelzővel illették az albumot, ami szerintem... bullshit, hülyeség, badarság.
Papa
2010-11-29 15:57 
1
7203
| Rovat: