Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Ahogy ígértem, újból jelentkezünk, kicsivel kevesebb adaggal, de semmi vész, jelen pillanatban is már vagy 5 új album várakozik arra, hogy részletesen értekezzek róluk. Addig is jöjjön ATB, a Tritonal és a HammerFall.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy legújabb kedvencem készítői jól megnézték a "The Mentalist" és a "Lie to me" című sorozatokat és az ott látottak megtetszettek nekik. Azonban most nem amerikai feldolgozásról beszélünk, szóval talán nem meglepő azon állításom, hogy a Control nyugodtan versenybe szállhat szellemi elődjeivel.
Facebook Like, Google +1 azaz szociális támadás.
Hölgyeim és Uraim! Rég nem jelentkezett rovat tér vissza közénk, fogadjuk őt szeretettel! A vendégek ismét jóbarátunk, a Word, és az ő hülyeségei, lássuk, mivel késztetnek ma is minket nevetésre!
Most már tényleg nem indítok azzal a közhellyel, hogy "jajj de sok jó album, és oly kevés idő", hiszen ezt már ellőttem párszor, így számomra nincs kibúvó. Fókuszáljunk inkább az alanyokra, hisz ők a lényeg, nem a cikkíró kifogásai. Az első kritika-adag résztvevői: Richard Durand, Airbase, John O'Callaghan, A Life Divided, Roxette és a Within Temptation.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó ideje pihent már Ákos koncertkritika rovatunk –ha van ilyen- hiszen majd egy éve tette vízre hajóját Szindbád és legénysége Szeged városában.
Tegnap, május 14-én azonban már besorozottként hallgathattuk A Katona Imája lemezbemutató előadását Magyarország legnagyobb csarnokában, a Papp László Sportarénában. Lássuk, hogyan suhant el az a röpke 2, 2 és fél óra tizen-párezer ember társaságában. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom kiválóan és önfeledten.
Az utóbbi egy hetemben volt fogászati kezelés, buszozás, várakozás és nem mellesleg két napi láz, valamint három-négy napi migrén. Aztán, hogy keretes legyen a dolog, a fogászati kezelés, a buszozás és a várakozás megismétlődött. Csodálja hát valaki, hogy erről írnom kell?
Februárban tettem közzé eddigi legújabb dalomat, a The Empty Place (On My Shoulder) című trance nótát. Nemrég azomban kicsit visszanyúltunk hozzá, hogy egy kis érdekességgel megbolondítsuk. Érdekel a többi? akkor szakítsunk a virágnyelvvel, és kattints a Tovább-ra!
Ákos bekapcsolta az utánégetőt: a májusi nagy- és egy londoni kiskoncert előtti hajrában sem hagyott anyag nélkül. 43. születésnapján ismét egy kislemezzel lettünk gazdagabbak, ahol a 'kis' jelzőt tulajdonképpen el is lehetne hagyni, annyi anyag szorult rá a DualDisc két oldalára. De vajon elég lesz-e éhségünk csillapítására az Utazó és kompániája?
Semmi köze a mai naphoz, egyszerűen csak most jutottam el odáig, hogy legyen egy kis szabadon felhasználható időm és gyorsan legépeljem, hogy miért is vannak ilyen ritkán frissítések az oldalon.
Már nem emlékszem, hogyan futottam össze ezzel az animével. Bár a legtöbb esetben, amikor nem emlékszem, az egész puszta véletlen. Mindenesetre a Sámán királyt a Jetix sugározta először, erőteljesen minimális hanggal. De még a sistergés sem zavart, hogy megszeressem, ami nem is volt nehéz, révén imádom az indiánokat.
Előkerült az első kép az Avatar: The Legend of Korra főhősnőjéről Mit ácsorogtok még a bevezetőnél? Tessék megnézni. Most.
Mindig is léteztek olyan előadók, akik nagyon sokáig nem kapták meg a megfelelő figyelmet, pedig valójában zenéjük soha nem volt elrejtve a nagyközönség elől. Azonban hosszú és kemény munka árán elérkezik a pillanat, hogy a nagyérdemű elé tárja mindazt, amit korábban nem sikerült eljuttatni. Blue Stahli is ezt teszi első saját albumán.
Midőn e szavakat az internet oltárán néktek áldozom, abban reménykedem, hogy meghallgatjátok e gyarló lélek könyörgését.
Katy Perry bemutatkozó korongja, ha nem is döngölt a földbe, kellemes emlékeket hagyott maga után, slágerek is kitermelődtek róla, dögös, laza, pop-rock egyveleg volt, néhol kifejezetten humoros szövegekkel. Épp ezért féltem a második albumtól. Valahogy úgy voltam vele, mint egy ÁNTSZ ellenőr az új svédasztalnál: vannak rajta finom falatok, de némelyik megfekszi az ember gyomrát, és két rosszullét között könnyes szemmel emlékszünk vissza a régebbi darabra... Hogy a szem a hasmenés vagy a nosztalgia miatt könnyeződik be, azt most hagyjuk.
Pactolous
2011-06-30 21:35 
1
11221
| Rovat: