Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Krónikus időhiánynak (és enyhe lustaságnak) köszönhetően ismét felhalmozódott pár album, amiről hosszabban szerettem volna értekezni, mégis arra kényszerülök, hogy rövidítve mutassam be őket. Pedig a lista impozáns: W&W, Dennis Sheperd, Betsie Larkin, Sander Van Doorn, Dark Matters, Pulser... csapjunk is bele a lecsóba!
'Le merném fogadni, hogy ha még több figyelmet kap ez az ember, akkor még nagyobb dobásokat hallhatunk majd tőle.' Ezt írtam 2009-ben tyDi első albuma kapcsán, és bárcsak más területen is ilyen jól jönne be a jóslatom! Hiszen ez az ausztrál fenegyerek nem átallott világhírnévre szert tenni azóta! A különböző remixek és saját dalok révén felkeltette a nagykutyák figyelmét, és bizony, bizony, máris elérkeztünk a második szerzői albumhoz.
Könnybe lábadt szemekkel, tovatűnt emlékek szép ködébe burkolózva tekertem vissza honlapunk történelmének időkerekét, hiszen anno, 2008-ban az első trance album kritika, amit ide írtam az bizony DJ Shah – Songbook című alkotásáról szólt. És most tessék, 3 évvel később, itt vagyunk, és a történelem megismétlődik. Mi is változtunk, Ti is, de vajon Shah is?
Nem, nem kóstoltam bele az olcsó ponyvák világába, még csak nem is szándékozom Rejtő Jenő babérjaira törni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ismét 3 lemezt vesézek ki egyszerre, mindegyik a trance stílusból származik (hiszen mostanában csak úgy ömlenek az albumok). A résztvevők: az orosz Bobina, Markus Schulz mellékprojektje, a Dakota, és a fiatal tehetség, Eco.
Hol volt, hol nem volt... A kurta farkú TiĂ«sto és az üvegvisszaváltó Armin hegyen túl, volt egyszer két derék legény. Ez a csodás duó nagy tetteket hajtott végre Tranceszilvánia földjein, de ahogy az lenni szokott vala, útjaik külön váltak, és egyedül próbáltak szerencsét. Ma már újra együtt vannak, de a maguk módján sem vallottak kudarcot. A páros pedig azóta is boldogan él, alkot és szórakoztat, ha még meg nem haltak...
Mondani szokás, hogy csak a félelemtől kell félni, hogy az ember legnagyobb ellensége önnön maga, de mindez csak jól hangzó badarság. Én rendszeresen szembenézek egy minden másnál elsöprőbb, gonoszabb entitással, s noha eleddig csak kisebb ütközetek zajlottak közöttünk, hol egyikünk, hol másikunk győzelmével, attól tartok közeleg a végső összecsapás, amiben biztos elbukom majd.
Szimbolikus című album egy álnév mögé 'rejtőző' világhírű DJ-producertől: ez a Kiss from the Past. A bennfentesek már tudják, hogy TiĂ«sto-ról van szó, aki pár éve átnyargalt a house/electro világába, sok-sok trance rajongó bánatára. Most azonban egy lemez erejéig visszatér gyökereihez (mármint a zenei gyökereihez, nem a rajongókról beszéltem), és ehhez már egy másik, ugyanakkor jól bejáratott nevet választott.
Jono Grant, Paavo Siljamäki, Tony McGuinness. 3 olyan név, amik így külön-külön tán nem mondanak sokat, de ha azt mondom, hogy Above & Beyond vagy OceanLab, akkor már biztos, hogy sok homlokra kerül piros folt a felismerés jegyében. A fiúk 2000 óta tevékenykednek a trance stílus berkeiben, és azóta minőségi, igényes és már-már a zsenialitás határán mozgó munkásságuk révén betonbiztos helyet érdemeltek ki a Trance Királyság tróntermében. Nagy volt az izgalom, a fentiek ismeretében talán nem is kérdés miért.
Itt a legújabb Marvel mozi, az eddigi legnagyobb Marvel mozi előtti utolsó darabka. Képes megállni a helyét önálló alkotásként, vagy csak egy hosszúra nyúlt előzetes? Erre a kérdésre én már tudom, hogy mit válaszolok, az elkövetkező sorokban pedig el is árulom a véleményem.
Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy vissza kéne térnem a szokásos szenny(hon)lapok gusztustalan, szánalmas de valahol mégis végtelenül humoros oldalaihoz, némi ihletgyűjtésre, hátha találok megint valami... megindítót, amit ki lehet vesézni, némiképp vicces formában. Nos, ha ilyenre nem is leltem (vagy velem van a baj, és már halódik a tűz... köszönöm, hogy itt voltatok), azért rövid mazsolázásra sor került.
Szívesem mondanám, hogy a cím valami kreatív utalás, vagy vicc, de sajnos mindkét része igaz. Az utóbbi hetekben kórházban is jártam és bizony a WC papírt is lopják. A kéztörlőkkel együtt.
A címben felelevenített mondás folytatását nem is közlöm le, ugyanis a norvég Orjan Nilsen első, önálló szerzői albuma ennél többet érdemel.
Tegnap már bemutattam egy képet, ami a Comic-Con-on érkezett, azonban azóta volt egy komplett előadás az új Avatar sorozatról, szóval van bőven új információ, egy rakat új kép és befutott az első videó is!
San Diego városában éppen nagyban zajlik az idei Comic-Con, aminek a keretein belül a Nickelodeon egy Legend of Korra-s posztert árul a standján.
Pactolous
2011-11-01 20:32 
2
18357
| Rovat: