Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Végre helyreállt a béke és a harmónia az oldal életében, ezt nem is tudnánk méltóbban megünnepelni, ha nem egy hármas kritikacsomaggal! Ezúttal a sok-sok elektronikus lemez után a rock-rajongóknak kedveznénk, olyan együttesek albumjainak bemutatásával, mint a Chickenfoot, Nickelback és a Van Halen.
Bár úgy tűnik, hogy kicsiny oldalunkat eltemette a hórengeteg, jelentjük, élünk és virulunk! Igaz, a mostani bejegyzés után lehet, hogy pont az ellenkezőjét fogjátok kívánni! Folytatódjék a képregény rovat!
Szerintem nagyon kevés olyan ember van, aki nem szereti az őrült, totál elmebeteg vígjátékokat. Gondoljunk csak Mel Brooks filmjeire vagy a Csupasz Pisztoly-sorozatra, vagy a Haláli fegyverre. Ezeknek a filmeknek nem igazán van konkrét mondanivalójuk, általában vagy paródiák, vagy csak szimplán olyan filmek, amelyekkel az alkotók szórakoztatni és ingerelni kívánják a nézőközönség rekeszizmait. A Tűz a víz alá című film is ebbe a kategóriába tartozik.
Sokáig filóztam azon, hogy egyáltalán merjek-e bármit is írni a német techno fenegyerekeinek (ehhe..) új albumáról. Jó pár éve már, hogy szűkszavúan mérem a dicsérő szavakat munkásságukkal kapcsolatban, és ez nem véletlen. Aztán persze naívan azt gondolom, hogy talán majd a következő, talán majd egy kis pihenő után történik valami. De sajnos nem tudom már lejjebb vinni azt a bizonyos lécet, hogy megugorják, nem tudom tovább tolerálni az évek óta szűnni nem akaró igénytelenség-hullámot. Vigyázz The Big Mash Up, nem kíméllek!
Feltett szándékom, hogy ebben az évben kicsit jobban ráfeküdjünk a honlap Fun rovatára, ami az utóbbi időben kicsit pihenőpályára kényszerült, de talán majd most... majd most! Az év első humoros bejegyzésével szeretném ezt a folyamatot elindítani: lesz itt egy kis Word, egy kis bulvár, egy kis érdekesség, meg egy pár rajzocska-képregény is!
Kezdődjék hát meg a 2011-es lemaradás pótlása, elsőként egy lemez értékeléssel! Újabb visszatérőt köszönthetünk a honlap történetében; a Cosmic Gate duó a 2009-es Sign of the Times után 2011-ben új albummal jelentkezett.
Most már ideje lenne feltakarítani a szilveszteri, és a pótszilveszteri bulikból megmaradt göngyölegeket, üres üvegeket, kipucolni a lakást, hiszen 2012 könyörtelenül és elkerülhetetlenül is megérkezett. Nincs világvége (még), igaz, a tejbe meg a mézbe sem fulladtunk bele. De ezzel most ne is törődjünk, inkább tekintsünk vissza, mi is történt tavaly a honlap történelmében.
Egészen 2001-ig nem gondoltam volna, hogy a rockzene iránti szeretetem a mai szintre módosul. Ám abban az évben egy német zenecsatornán belefutottam egy zenekarba, ami egyszerre volt zúzós hangzású, groteszk megjelenésű, dallamos és fülsértő. Ez volt a Rammstein. Ezt a német bagázst annyira megszerettem az idők folyamán, hogy személyes kedvenceimmé is váltak, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. És, hogy miért is ez a kissé szirupos bevezető? A zenekar ebben a hónapban jelentette meg első 'best of' jellegű kiadványát, ami úgy gondolom megérdemel egy bővebb leírást.
Van ez a stílus kérem szépen, amit úgy hívnak: dubstep. Nem új dolog, de csak mostanában kapta el a kommerszitás szele, már ha létezik ilyen egyáltalán. Képzeljünk el egy végtelenül széttorzított electro számot, ami nem 4/4-edre épül, hanem annak a felére, és ennek a ritmusnak dolgozik alá minden. Ha elképzeltük, akkor tegyük mindezt a sokadik hatványra, mert körülbelül ilyesmi hatású lehet az első dubstep 'élmény'.
Piros betűs ünnepnap a mai, szóval meg is lepődtem, hogy miért kellett megint tíz órát melóznom a tegnapi tizenkettő után. Ez a kis szösszenet azonban nem az én hasfájásaimról fog szólni, hanem egy nálamnál persze kevésbé fontos, de akkor is nagyon jelentős emberről.
Egyszeri, megismételhetetlen alkalom, 22 HD kamerával rögzítve, dupla CD-n, dupla DVD-n és Blu-Ray-en, hogy legalább lehetőségünk legyen ennek az alkalomnak a felvett változatát többszörivé, megismételhetővé tenni. Ez lehetett a célja Ákosnak és csapatának: egy méltó lenyomatot készíteni a májusi A Katona Imája lemezbemutató koncertről. Sikerült?
Bármerre járunk is világban, többnyire normális emberekkel találkozunk. Mindenki szalad a dolga után bankba, szervizbe, munkába, esetleg a fogorvoshoz. Nem nézünk rájuk furcsa szemmel, mert olyanok, mint mi – normálisak. De ha valaki kicsit máshogy viselkedik az ’átlaghoz’ képest, rögtön megnézzük, és hangosan, vagy csak magunkban, de rögtön megjegyzéseket teszünk, hogy ’Nahát! Még ilyet! Ez őrült!’. De nem biztos, hogy nekünk van igazunk.
Ha a zsarnok utat tör magának, ha a gyengéket, szegényeket piszkálják, ki az első, aki ott terem, és a fejére kitűzött vérdíjjal mit sem törődve életeket ment? Igen, ő az, Robin Hood, az igazságosztó, a szegények jótevője, gyávák, zsarnokok, álnok királyok kirablója, aki minden fontoskodó nemes orra alá borsot és más finomságokat tör! A híres Locksley família sarja bizony igazi jótevő, de a hősnek van egy másik oldala is, mely kapcsolatba hozható a harisnyákkal. Csak Mel Brooks tudja, hogy miért.
Vegyünk egy vagon dögös csajt, adjunk hozzá egy jó adag heavy metalt, majd szórjuk meg alaposan a legelborultabb, legelmebetegebb humorral, amit csak a tévék képernyője elbír és körülbelül a Todd and The Book of Pure Evil-t fogjuk kapni, amiről minden meggyőződéssel állítom, hogy az utóbbi idők egyik legjobb szórakozását nyújtja.
Pactolous
2012-02-21 22:20 
0
12455
| Rovat: