Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Néha érdemes kipróbálni új dolgokat, sosem tudni, mikor bukkan rá az ember fia valami egészen frissre. Ilyen ninja gyöngyszem volt számomra anno a Queens of the Stone Age zenekar, volt kolleganőm és jóbarátosném ajánlása előtt nem is hallottam róluk. Azóta bepótoltam a lemaradást, és most tessék, ismét bepróbálkozok valami újjal: írni fogok róluk.
Mi lesz abból a fiatal zenekarból, amelyik egyszerre két tagot is elveszít? Újakat toboroz? Feloszlik? Netán megcsonkítva, de törve nem folytatják tovább? A Paramore az utóbbi módszert választotta, és azt kell, hogy mondjam, nekik ez nem okozott gondot. Megrázták magukat, majd összehoztak ismét egy kiváló albumot!
Ezennel kihirdettetett, hogy az annuális, XI. Gumiszoba ceremónia megkezdődött! Gyertek feleim, gyűljetek körénk!
Egy vallomással kell kezdenem: féltem az új Sunlounger albumtól. Nem igazán tetszett az a zenei irány, amerre mostanában elmozdult a név mögött rejtőző agy, Roger Shah. A Magic Island 4 mixlemez például helyenként egészen kiábrándító volt, a baleár trance nagymestere is elhagyni látszik stílusát és ő is az arénákat megtöltő kommerszebb műfajok felé kacsintgat, ami ugye egyáltalán nem egyedi eset mostanság.
Azokba a BT albumokba, amikbe életem során belefutottam az jött le számomra, hogy az úriember egy rendkívül igényes producer, zeneszerző, énekes, aki nem véletlenül kapott Grammy-díjat. A These Hopeful Machines egy remek stíluskavalkád volt két CD-n, amin nemcsak határfeszegetések, de slágerek is helyet kaptak. Épp ezért volt számomra érthetetlen és majdhogynem hallgathatatlan a 2012-ben megjelent If the Stars are Eternal So are You and I és a Morceau Subrosa című albumok (bizony, kettő jelent meg tavaly). Ugyanakkor ezekből a munkákból is érződött, hogy ez az ember nyugodtan nevezhető művésznek, akit csak a saját szabályai vezérelnek. És most itt van a mancsomban az A Song Across the Wires, ami a totális ellentéte a tavalyi két lemeznek. Most akkor mi is van?
A múltkori rövid ismertető után ismét megpróbálkozom a lehetetlennel: egy hosszabb ajánlót írni a Gumiszoba újabb epizódjához.
Moi... Lolita – emlékszik valaki még erre a dalra? 2001 környékén jött ki egy francia tünemény ezzel a nótával és egész szép nemzetközi sikereket ért el vele. Alizée neve ekkor aranyszínűen ragyogott, később még a J'en Ai Marre! aratott kisebb sikert, de aztán csend. Mi, átlag európai polgárok azt gondolhattuk, hogy Alizée eltűnt, és valahol a Riviérán számolgatja a jogíjakból bejövő csekélyke összegeket. Nos, röviden és tömören: nem!
Elnézést kérek mindenkitől, de most nem írok semmiféle kísérő/ajánló szöveget a kilencedik Gumiszoba epizódhoz!
Őrület! Ezt is meg kellett érni, hogy az Anime rovatba ne Papa vagy Shou-chan írjon, hanem én? Tényleg őrület! Pedig nincs min csodálkozni, csak idő kérdése volt, hogy különböző külső nyomások hatására engem is elragadjon a hév (vagy inkább a Sinkanszen). Reményeim szerint több, általam nagyra tartott animéről is beszámolhatok majd, de elsőként azt választottam ki, ami az utóbbi időben a legnagyobb meglepetést okozta.
Kozma Orsi többféle zenekarban, többféle stílusban énekelt már. Egyrészt maga mellé gyűjtötte Geszti Péter a kérészéletű Jazz+Az-ba, másrészt danolászott a Cotton Club Singers berkein belül is. Számomra a legérdekesebbnek azonban a szólókarrierje bizonyult, első két lemezét nagyon szerettem, így nem csoda, hogy a harmadikat is felfokozott lelkesedéssel vártam.
Az utóbbi napokban volt szerencsém egy elképesztően jó horror-vígjátékhoz, egy remek vígjátékhoz és egy jó horror-vígjátékhoz is. A megdöbbentő mindebben? Hát az előző mondat azt hiszem tökéletesen összefoglalja a választ erre a kérdésre. Kezdjük is a hármas legjobbjával.
Nem bírunk magunkkal: a múltkori, enyhén lerövidített (vagy normális hosszúságú) adás után belehúztunk és egy monstre, egy órás műsort hoztunk össze nektek! Igen, tudjuk, adni jó, ugyan, igazán nincs mit!
A trance gyorsabb, epikusabb alfajának rengeteg tehetséges művelője van, az egyiptomi duó, Aly & Fila ezen emberek közé tartozik. 3 év után ismét szerzői albummal jelentkeznek, azonban szomorúan kellett konstatálnom, hogy sajnos néha a legnagyobbak is meg-megbotlanak.
A mai adás tanulsága: ne kezdj bele későn a műsor felvételébe, főleg ha a család többi tagja már a lefekvéshez készülődik! Hölgyeim és uraim! Gumiszoba Sleepy Edition!
Pactolous
2013-12-24 00:07 
0
3310
| Rovat: