Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Lange lemezei mindig meglepetést okoznak, de nem értem, miért. Mármint, azt tudom, hogy ő egy kiváló trance producer, rengeteg évvel és tapasztalattal a háta mögött, és az eddigi albumjai is tetszettek, mégsem előzi meg a nagyobb anyagokat felfokozott várakozás. Most is így volt: már 2013 elején kiderült, hogy lesz új album, és nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog.
Lustaság fél egészség, szokták mondani, de akkor nekem hosszú életem lesz! A most következő albumról már egy ideje akartam írni, de természetesen csak húztam, halasztottam, és jól kifutottam az időből. Pedig megérdemli a figyelmet, ugyanis egy nem mindennapi lemezről van szó: egy igazi zenei olvasztótégely, egy különleges utazás. A nyitott, muzsikakedvelő ember újabb Szent Grálja.
Újból jelentkezünk, ismét sok mindennel, a szokásos módon, stílusban, ezúttal vendég nélkül. Kár is tovább ragozni, katt a Tovább gombra!
Egészen meglepő, de léteznek olyan csodabogarak a zenei világban, akik nem adnak ki minden második évben nagylemezt. Tudom, flúgos és elképesztő dolog, hát azt hiszik ezek az emberek, hogy majd az albumba feccölt idő meghozza gyümölcsét? Létezik még ilyen maradi hozzáállás? Szerencsére igen!
Ha valaki megkérdezett volna 2009 tájékán, hogy melyik trance dal gyakorolta rám a legnagyobb hatást, gondolkodás nélkül Mat Zo The Fractal Universe-ét hoztam volna fel. Ez a szemtelenül fiatal tehetség akkoriban olyan dallamokkal kápráztatta el az erre fogékony közönséget, hogy már-már oltárt emeltünk neki. Aztán tavalyelőtt történt valami, amit azóta sem sikerült feldolgoznom.
Ma is a horrorok és thrillerek kedvelőinek fogok kedvezni, de ezúttal nem egy könyvet, hanem filmet, ráadásul egyből kettőt hoztam. Engem nagyon elgondolkoztattak, mikor láttam őket, pedig mindkettő eléggé sablonos, átlagos történettel rendelkezik, de mindenképp megérdemelnek annyit, hogy a műfaj kedvelőitől kapjanak egy esélyt, mert olyan csavar van bennük, amitől mégis különlegesek. Na, de nézzük meg őket kicsit közelebbről. (Aki e mondat hatására lefejelte a televíziót, a monitort esetleg a DVD borítóját, annak előre szólok, hogy nem fogok felelősséget vállalni.)
Volt egyszer egy faintos roncsderbi játék, a FlatOut 2, ajánlom mindenkinek! Amellett, hogy király gamma volt a drága, a fejlesztők (vagy a kiadó emberei) kifejezetten remek zenéket válogattak össze a zúzdához; olyan előadók járultak hozzá a sikerhez, mint például a Nickelback, az Audioslave vagy a Wolfmother. Utóbbi zenekarnak volt (?) az énekese Andrew Stockdale, aki tavaly úgy döntött, elég volt az anyazenekar kötöttségeiből, ideje a szólókarriert is egyengetni!
Időutazás. Elcsépelt témának tűnhet, annyi film, regény és megannyi más médium foglalkozott már vele. Mégis kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, mert még nem ismerjük, technológiailag (per pillanat) lehetetlen kivitelezni és természetével kapcsolatban is csak találgatni tudunk. Szerencsére mások is találgatnak, például a japánok, így születnek olyan gyöngyszemek, mint a Steins;Gate című anime.
Az időutazásnak vége, a szám szerint 13. Gumiszoba már ténylegesen is 2014 első epizódja... legalábbis amit felvettünk. És ez alkalommal végre sikerült egy vendéget is becsalni oroszlánbarlangunkba, a honlap új szerzőjét, Barbót!
Mielőtt még bármibe is belekezdenék, szeretnék leszögezni valamit! Mérges vagyok! Mérges és csalódott! Nem szeretek erősen kritizálni semmit, a fikázás nem az én műfajom (kivéve, ha valami tényleg nagyon rossz, akkor móka, hehe), akkor pedig különösen nehezemre esik valamit/valakit elmarasztalni, ha kedvelem a személyét, a munkásságát. Most viszont kénytelen leszek, így előre is elnézést az esetleges kemény megfogalmazásért, durva szavakért! És most, hogy jól lelőttem a poént, következzék a legutóbbi Orjan Nilsen lemez ismertetője!
És most egy kis személyes jellegű hír következik! Elég régóta nem kínáltam fel letöltésre saját jellegű munkát, dalt meg pláne. Épp ezért úgy gondoltam, hogy ha ebben az évben újból aktivizálom magam, akkor még előtte megmutatnám, mivel is foglalatoskodtam az elmúlt 2 és fél évben.
Mielőtt még átadnám a klaviatúrát neki, hadd jelentsem be, hogy új szerzőt köszönthetünk a honlapon! Fogadjátok sok-sok szeretettel Barbót, aki remélhetőleg nem csak egy írással ajándékozott meg bennünket, hanem hosszú távra tervez. Elsőként egy könyvajánlóval készült, hajrá Húgi, mutasd meg mindenkinek! - Pactolous
Az időutazás elvileg csak a fantasztikus filmekben létezik, nekem most mégis megadatott ez a különleges dolog. A két ünnep között vettük fel Papával a Gumiszoba 12. részét, gondolván, hogy majd még bele is fér az időbe. Hát nem. Így történt, hogy 2014 első Gumiszoba epizódja 2013 utolsója, és a felvételen hallatszódik is, hogy mi még így is gondolunk rá. Újra átélhettem a múltat az akkori jövőben, ami most a jelen. Tudtok még követni? Nem? Akkor haladjunk!
5 év. Te jó Isten, ebben az évben 5 éves lett az oldal! De ha csak ez történt volna, ám szerencsére ez az esztendő is tartogatott sok jó olvasnivalót, sőt, hallgatnivalót is. Beléptünk 2014-be, úgyhogy ismét elővettük szemüvegünket, leporoltuk a hintaszéket, megtömtük pipánkat és habkönnyű forró csoki mellett elkezdtünk visszaemlékezni az óévre. Ej, be szép is volt...
Nem, nem sikerült felfedeznem egy horror szériát, amiről mások még nem hallottak. Csak annyit történt, hogy az utóbbi napok során sikerült két olyan filmet is megnéznem, melyeknek a címei tulajdonképpen tökéletesen összefoglalják a teljes történetüket.
Pactolous
2014-02-26 23:44 
0
2862
| Rovat: