Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Te szent ég! Visszatért ez a rovat? És ráadásul egy ilyen címmel? Mi lesz ebből? Nem tudom. De tényleg, mikor ezt írom még csak halvány fogalmam van róla.
Japán sajátbejáratú óriásgyíkját ismét kölcsönvették, ezúttal azonban merőben más megközelítéssel, mint legutóbb. Mit sikerült kihozni a külföldi turnéból? Nos, hogy szerintem mit, azt alant lehet olvasni.
Pillangók. Gyönyörű teremtések, kecsesek, játékosak, mégis van bennük egyfajta méltóság. Történetünk "hőse" azonban nem ilyen pillangó. A fentebb leírt jellemzők egyáltalán nem passzolnak rá. Elég, ha csak egy pillantást vetünk őkelmére: most is egy közönséges réti lebujban sajnáltatja magát egy üveg Nektár Ászok előtt.
Az utóbbi időben már tényleg kezdek komolyan kétségbeesni, ha egy trance előadó szerzői lemezét veszem célba. Vagy az fordul elő, hogy nem sikerül megfelelni az elvárásoknak, vagy pedig teljes 180 fokos fordulat következik be, és teljesen eltávolodik az illető a saját világától. Pozitív csalódás egyre ritkábban ér. És most itt van az angol fenegyerek, Gareth Emery második albuma, ami kicsit mindhárom kategóriából szemezget, a kritikus nagy bánatára.
Egy ideje - ne is számoljunk utána mióta - nem jelentkeztünk képregényekkel. Nosza, uccu neki, hinnye! - gondoltuk magunkban, majd megpödörtük bajszunkat, és a lovak közé csaptunk!
Olyan szívesen átengedném másnak a Markus Schulz lemezkritikák bevezetőjének megírását! De tényleg, kevés hálátlanabb feladat van ennél! Egyfelől elítélendő módon mindig a régebbi albumokra utalgatnék vissza, ami egészségtelen, ráadásul fordított helyzetben én sem örülnék neki. Másrészt viszont nem nagyon tetszik az irány, ahová Markus el akar jutni a szólólemezeivel. Harmadrészt pedig ismét kaptunk egy egész kellemes dalcsokrot. Szóval, ki akar nekem bevezetőt írni?
Na, olyan nehéz ezt leírni? He? Nehéz mi? Meg nem ülne be rá senki, ugye? Ugye? Csókolja meg a nagy, szőrös seggét egy medvének, aki kitalálta, hogy a Winter Soldier-t le kell fordítani "A tél katonájára", főleg, mivel "A tél katonája" helyesen Soldier of Winter, nem pedig Winter Soldier, ami egyébként egy név, tehát nem fordítjuk és főleg úgy nem, hogy a fordított szöveg nem egy név lesz.
Internetfüggők vagyunk! Ne, ne is tagadd, ha beüt az áramszünet, Te is szétunod az agyad! Ennyire gépfüggők lettünk? Úgy tűnik. A világ végérvényesen és menthetetlenül átalakult. Internet és közösségi oldalak nélkül lassan már létezni sem tudunk. Ha a 'Free WiFi' feliratra az az első reakciód, hogy előkapod a mobilt és már csatlakozol is a világhálóra, akkor addikt vagy, nincs mese! Persze normális körülmények között ezzel nincs is semmi baj, az Internet rendkívül hasznos találmány. Képzeljük csak el, hogyha ez a csoda már az idők kezdetétől velünk lenne! Mennyivel másképp alakult volna minden... vagy nem?
ATB albumokról írni sosem hálás feladat, már csak azért sem, mert több szempontot is figyelembe kell venni. Egyrészt az úriember egy zenei ikon, ez nem vitás, de nem szabad, hogy ez a tény elhomályosítsa ítélőképességünket! Másrészt valamennyire neki is alkalmazkodni kell a korhoz. Harmadrészt ott van az ATB albumok jellegzetes felépítése. Negyedrészt nem árt, ha vannak slágerek is. Mondom én, hogy nem hálás feladat ez!
Hosszú, kutatással töltött évek után, kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a lényt, mely leginkább alkalmas arra, hogy kiirtsa az emberiséget. Az invázió pedig már megkezdődött.
Igazán különleges cikkel készültem mára, több szempontból is. Először is most fordul elő először, hogy két albumot eresztek össze; koncepciójuk mutat egyezéseket, így talán nem ördögtől való ötlet összehasonlításuk. Másrészt olyan ritkán dolgoznak át elektronikus zenét akusztikusba, hogy majdhogynem bibliai csoda ez a mostani két album. Az egyiket a kultikus trió, az Above & Beyond hozta össze, a másikat pedig a világhírű DJ, Armin Van Buuren öcsikéje, Eller.
Mikor legutóbb írtam... az még tavaly volt. Tudom, tudom, sokan már majdnem elpártoltak az oldaltól, hiszen csak Pactolous mestertől olvashattak, de nem kell félni, itt vagyok még mindig!
Számomra a mainstream popzene valami olyasmi, mint az okostelefon mánia. Sokan szeretik, de engem abszolút hidegen hagy, alkalomadtán azonban én is bűnbe esek (pl. amikor az Alchemy vagy a Logo Quiz magával ránt). Katy Perry lemezeivel ez azért esik meg most már harmadjára, mert az első kifejezetten tetszett, a második meg nem annyira. Vajon a harmadik dobás igazságot szolgáltat?
A hype egy kétélű fegyver. Egyszerre árthat és használhat a célpontnak. Ha valamit az egekig magasztalnak, az elvárások is feljebb emelkednek, és könnyen előfordulhat, hogy a vége csalódás lesz. Ezért kerülgettem sokáig az Attack on Titan (Shingeki no Kyojin) című animét; féltem attól, hogy ez nem nekem való, de még ha végig is tudnám nézni, csak csalódnék benne. A 25 rész és két OVA után azt kell, hogy mondjam, ennél nagyobb baromságot nehezen találhattam volna ki!
Hadd kezdjek egy önvallomással: kedvenc hangszerem a szintetizátor. Ebből következik, hogy imádom az elektronikus zenét, bár ezt talán már tudják egy páran, akik olvassák a honlapot. Kifejezetten kedvelem azokat a zenekarokat, akik ezt a hangszert előtérbe helyezik, legyen az akár a nagy öreg Depeche Mode, az eklektikus M83, az elektronikát élő instrumentumokkal párosító Air, vagy az új belépő, jelenlegi írásom főszereplője, a skót földekről származó CHVRCHES.
Papa
2014-05-23 10:50 
0
3293
| Rovat: