Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Vannak olyan hagyományok, amiket szívesen ápolok a honlap keretein belül, például azt, hogy Japán egyik legsikeresebb énekesnőjének, Ayumi Hamasaki albumairól mindig írok. Egy ideje már nem tudtam őt teljes szívemből dicsérni, és ez bizony nekem is fáj, örülnék, ha végre letenne az asztalra ismét egy kiváló mestermunkát. Nos, erre még mindig várni kell, a Colours nem lesz a kedvenc lemezem tőle.
Aki szeretné tudni, hogy miért vélem a japán romantikus komédiákat messzeföldön a legjobbaknak, az nyugodtan tekintse meg a Bokura wa Minna Kawaisou című 12 részes eposzt és rögtön megtudja a választ.
Ki hitte volna, de úgy tűnik ebben a szezonban sem fogok unatkozni. Ismét jó pár címmel bővült a listám, s ezeket most veletek is megosztom.
Andrew Stockdale szólólemezéről már értekeztem ezen oldal bitjein, de alig vártam már, hogy az anyazenekarról (farkasról?) is írhassak. Első két lemezük, de főképp az egyes számú, a Wolfmother című az egyik kedvenc korongom, a Far Away című balladájuk nálam ott szerepel minden idők legjobb számai között; azt hiszem nem kell tovább ragoznom, miért is koppantam most akkorát, mint Humbák Feri a bicikliről leszállva.
Noha mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy fogadott anime-gyermekem, Pactolous kolléga egyre több és több remekmű ajánlójával örvendeztet meg minket, azért már bőven itt volt az ideje, hogy a Forrás, én, is jelentkezzen valamivel.
Nem, nem lesz "Az új Papa" című írás és nem, nem tudom miért visszafelé haladok a Star Wars címek undorító, saját célomra történő elferdítésében.
Észre sem vettük és a Legend of Korra harmadik évada már rögtön három részen esett túl. Döbbenetes! Hihetetlen! Pótoljuk is be gyorsan a lemaradást.
Egy állandóan éhes apáca, kinek a fejébe 103 000 varázskódexet ültettek; egy balszerencsés srác, akinek jobb keze bármilyen természetfeletti erőt hatástalanít; egy leányzó, aki képes uralni az elektromosságot, és 20 ezer klónt gyártottak belőle; egy félelmetes fiú, aki manipulálni tudja bárminek a vektorát... Csak egy pár szereplőt soroltam fel, de már ennyiből is kitalálható, hogy ők bizony nem nyugati elme szülöttei.
Ahogy a hüle fülemüle szokta mondani: akkor kezdődik a tánc, amikor a kutya megrúgja a háp-háp madarat! Minden világos, ugye?
Nem felejtettük el teljesen a honlap humoros szekciójának gondozgatását, ezt bizonyítandó ismét képregényekkel, rajzolmányokkal jelentkezünk: tessék felkészülni, nem lesz egyszerű menet!
Itt van az igazi sikertörténet hölgyeim és uraim! A dél-afrikai Protoculture megcsinálta a szerencséjét: miután kitanulta a hangmérnökség minden csínját-bínját, amatőr kisfilmeknek szerzett zenét, majd jó pár évre lefoglalta magát a psy-trance stílussal. És most? Á, semmi különös, csak ő az egyik húzónév a trance világában, nem érdekes!
Vizsgák után, gondoltam levezetem a feszültséget egyik kedvenc időtöltésemmel, olvasással. Némi hezitálás után a Battle Royale című regény mellett döntöttem. Kicsit féltem tőle, ugyanis japán íróhoz még nem volt szerencsém, de a történet érdekesnek tűnt és figyelemfelkeltő volt az is, hogy még a japán kormány is vonakodva engedélyezte a könyv piacra dobását. Egyszerű borítóján is virít a 18-as karika és az alatta lévő szöveg: szigorú és véres. Akkor még bátran ('ide nekem az oroszlánt') kezdtem bele, de hamar változott a véleményem.
Most írom le körülbelül harmadjára, hogy ha kiválaszthatnék egy énekesnőt, akinek megkérhetném a kezét, az Katie Melua lenne. Gyönyörű, tehetséges, szerény hölgyemény, akinek még a hangja is kellemes. Épp ezért volt fájdalom későn megtudni, hogy tavaly bizony megjelent egy albuma, amiről én szépen lemaradtam. Szerencsére a hiányosságot bepótoltam, és milyen jól tettem!
Egy kicsit kaotikus időszak után, "megfogyva bár, de törve nem" visszatértem a szövegszerkesztő elé. Ezúton is köszönöm szépen a biztató szavakat, - tudni fogja az az ember, akinek ezt magára kell vennie - sok motivációt kaptam általa ;-).
Kevés olyan előadó van Magyarországon, aki annyira koncertlemez megszállott lenne, mint Ákos. Andante, Az Utolsó Hangos Dal, 40+, Arénakoncert 2011 és most beáll a sorba egy újabb jubileumi turné, a Karcolatok 20 is. És ahogy azt már megszokhattuk, a CD-vel együtt érkezett a DVD is, így képileg is átélhetjük újra a művész első szólólemezének huszadik évfordulóját.
Pactolous
2014-07-28 23:10 
0
3611
| Rovat: