Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Még valamikor nyáron jelent meg az elmúlt évek egyik legígéretesebb és legmeglepőbb énekesnőjének harmadik albuma, de egészen mostanáig ízlelgettem, rágódtam rajta. Lana Del Rey stílusát egészen megkedveltem, így aztán remegő fülekkel hallgattam az első taktusokat egészen az utolsókig, majd még egyszer és még egyszer és így tovább. Nem egyszerű lemez, és szerintem nem is jobb, mint az előző.
Viszonylag kevés trance előadót tudnék felsorolni, pedig az elektronikus zene a möszijők hazájában is népszerű (elég csak David Guetta-ra gondolni). Épp ezért szolgál örömömre, hogy egy ilyen producer albumáról számolhatok be, aki ráadásul az évek során hű maradt a hangzásához, szívből teszi a dolgát és még tehetséges is. Lássuk, Ferry Tayle mit varázsolt nekünk!
Vannak olyan animék, amik meglepő alaphelyzetükkel keltik fel az érdeklődésemet, mások lebilincselő humorukkal. Előfordult már olyan is, hogy a hangulat láncolt a monitor elé és tagadhatatlan, hogy egyesek a hírnevükkel érdemelték ki figyelmemet. Ügyesebb sorozatok akár mindegyik kategóriába is belecsúszhatnak, de amiről most írok, az utóbbiba tartozik, és sokáig át sem mászott a többibe.
Bár már kétszer is írtam róluk, mégsem mondanám magam HammerFall rajongónak. Bírom a zenéjüket, a power metál stílusában úttörő jelentőségűek és zseniális zenészeknek tartom őket, de nekem ennyi elég is. Legutóbbi megmozdulásuk kicsit azért megmozgatott bennem valamit, ezért kicsit szomorúan fogadtam a tényt, hogy bár a lemez címe a Forradalom és Evolúció szavakkal viccelődik, inkább visszafordulásnak lehetünk most fültanúi.
A cím bizarrsága ellenére nem egy új Tarr Béla filmről szeretnék beszélni, hanem így vontam össze a most következő képregényeim, rajzolmányaim témáit. Lehet, hogy érdemes lenne mozit készíteni?
Az emberi viselkedést úgy programozták be anno, hogy amikor végre megteremtődnek bizonyos körülmények, amelyek kényelmesek vagy éppen akár előnyösek is lehetnek számunkra, az bármikor lerombolható legyen. Napjainkban a videojátékok még mindig közkedvelt céltáblái a bulvársajtónak, amikor egy-egy sajnálatos erőszakos esemény felüti a fejét, de egyben az is érezhető, hogy nem kevés kivételes, főképp független fejlesztőktől érkező alkotás üti meg a már-már művészi szintet. Ilyenkor rúgja ránk az ajtót a Hatred.
Úgy biza, hogy rám, vagy mi! Ilyen-olyan sötét körülményeknek köszönhetően ismét autóbuszon, a tömegközlekedés csodáján, vagyok kénytelen eltölteni hétköznapjaim egy tekintélyes részét és mondanom sem kell, hogy ez milyen érzéseket váltott ki belőlem. De azért elmondom.
Ep, azaz extended play, vagyis középlemez. Több egy maxinál, ami jóformán egy, maximum két dalt és annak különböző változatait tartalmazza, de kevesebb egy igazi albumnál. Ákos esetében ez négy új számot jelent és öt remixet: ezzel (és majd jövő tavasszal egy újabb ilyennel) kell beérnünk a messzi távolba vesző, új nagylemezig. Kibírjuk?
Férfi géneket kaptam örökül drága jó szüleimtől, így talán nem okoz senkinek sem meglepetést, hogy szeretek enni. Egyik kedvenc szervem a gyomrom, és nem sajnálom őt mindenféle ínyencségekkel kényeztetni, legyen az egy kiadós, 'úristen, most meg fogok halni'-gyros tál, egy itthoni tejszínes-sonkás tészta vagy egy szolidan csípős chilis-bab. Ugyanakkor egyáltalán nem vagyok ellensége a sokak által szemétnek kikiáltott gyorskajáknak sem, így nem vagyok túl sznob ahhoz, hogy ne térjek be egy sajtburgerre valamelyik híres étteremlánc szentélyébe. Van, amit azonban én sem próbálnék ki... sosem... semmilyen körülmények között, fenyegethetnek akármilyen halállal!
Elég sokat írtunk mostanában animékről, nem? Nem váltottunk profilt, de valóban szívünkön viseljük a japán rajzfilmek világának népszerűsítését, egyúttal szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, hogy ezek mind gyermekeknek szólnak. Új infó ez neked? Hát nem figyeltél eddig?
Örülök, amikor visszatérő vendégek lemezi köszönnek be a szerkesztőségünk kicsiny ajtaján: nosztalgiától könnyes szemmel olvasom vissza a régebben megjelent cikkeket, meglepődve bámulom a sorokat, hogy mennyire szigorú is voltam, és közben elgondolkodom, hogy vajon ezen irományt pár év múlva visszaolvasva milyen reakciók törnek rám? Ezt figyelembe véve sem tudom – nem is akarom – másképp gondolni: a Cosmic Gate lemezről lemezre fejlődik!
Miféle kapcsolatot véltek felfedezni a címben szereplő négy szó között? Mind főnév? Ezen kívül? Abszolút semmit? A válasz helyes, de talán a mostani 4 képregény csíkocska szolgálhat egyfajta válasszal.
Egy enyhén nagyképű fosztogató, egy veszélyes harcművész hölgy, egy bosszúszomjas, de egyszerű izomagy, egy kevés szókinccsel rendelkező falény és egy nagydumás, agresszív mosómedve. Ők lennének a galaxis őrzői! És akkor én most elkezdek pakolni, és költözök egy másik világba...
Az előző szezon, vagy az azelőtti szezon, a fene sem tudja már, legjobb animéjével volt szerencsém találkozni az elmúlt napokban. A No Game No Life könnyedén vette az akadályt és vált az egyik kedvencemmé.
Mai összejövetelünk témája a Hitsugi no Chaika, avagy ahogy az angolok fordították vala, a Koporsós Hercegnő. Bevezetésként nem is tudnék ennél figyelem felkeltőbbet kitalálni, szóval vágjunk is bele!
Pactolous
2014-11-25 22:24 
0
4532
| Rovat: