Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
A skót szintipop banda bemutatkozó albuma egy kifejezetten kellemes debütálásként él a mai napig emlékeimben. Nem azt mondom, hogy egyből a földhöz vágott, de pár nóta még most is a kedvencem és azt is elérte nálam, hogy felfigyeljek rájuk. Nem is kellett sokat várni az új matériára, tavaly év végén megérkezett az Every Open Eye.
Hogy egy kicsit feloldjuk a rengeteg kritikus vélemény okozta esetleges monotóniát január végére egy kis fárasztással készültünk. Jöjjenek a jól megszokott képregények!
Mondhatnám, hogy kevés olyan dal létezik a világon, amibe - jobb kifejezés híján - szerelmes vagyok és amit életem végéig imádni fogok, de azért akad egy pár. Ezek közül is az egyikért egy bizonyos Conjure One felelős, aki szerencsére a mai napig aktív, bár jó, ha 5 évente hallat magáról. De legalább akkor bizony nagyot és szépet villant!
Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretnék békességben, szerencsében és egészségben gazdag, nagyon boldog új 2016-os évet kívánni mindenkinek, illetve megköszönni, hogy írásaimat becsületesen elolvassátok alkalomról-alkalomra! Bár nem vagyok az év eleji fogadalmak híve, de azt megígérhetem, hogy minden erőmmel igyekszem majd az egyetem mellett aktív lenni cikkek, mixek és fotók terén is. De ne szaladjunk annyira előre, nem hajt a tatár, adjuk meg a módját az esztendő első általam felvázolt témájának.
Még nem is hallgattam rongyosra a 2014-es Ultraviolence lemezt Lana Del Rey-től egy évre rá egy újabbal jött ki. Bár régebben ez teljesen megszokott dolog volt, manapság azért aggasztó, ha ilyen kevés idő telik el két megjelenés között. Megkapjuk az előzőről lemaradt töltelékdalokat? Gyors egymásutánban készülnek el az új dalok? El is felejthetjük, hogy minőségi alkotást kapunk? Ezek a kérdések cikáztak fejemben egyik koponyafaltól a másikig.
Talán most már mindenki kipihente a szilveszteri fáradalmakat, legyen az akár buli vagy a petárdázó fiatalok miatt. Elstartolt 2016 is, most már végérvényesen, úgyhogy jó szokásunkhoz híven az idei év első bejegyzése ismételten egy visszatekintés lesz az óévre. Szerencsére van mire visszaemlékezni!
Hamarosan vége 2015-nek (pedig még mennyi cikk nem került ki, ez van, tolódnak januárra...) és hogy vidáman búcsúztassam el, egy újabb képregény adagot tárok a világ elé. Azt írtam vidámabban? Ezek után fáradtabb lesz mindenki, mint egy kiadós szilveszteri buli után.
Következzen most egy olyan zenész, akinek szólómunkásságáról még nem is írtam, pedig pár éve már figyelem a karrierjét. Neve említésre, zenéje pedig hallgatásra méltó és tulajdonképpen teljesen nyugodt szívvel ajánlhatom bárkinek, de ha szereted a gitár hangját, egyenesen imádni fogod!
Nem alakulhat minden úgy, ahogy én szeretném. Ez sajnos egy olyan tény, amit el kell fogadnom, főleg ha zenekarokról van szó. Ők ugyanis nem az én ízlésemnek akarnak megfelelni. A Hurts egy kifejezetten szimpatikus, újkori szintipop duó, még most is. Viszont úgy tűnik csónakjukat egy olyan irányba állították, ahová ha tovább eveznek, én félúton kiszállok. De még bízom benne, hogy jön egy kisebb (új)hullám és visszaállunk alapállásba.
Bevezetőt írni egy olyan cikkhez, amiben még én magam sem jutok dűlőre, kifejezetten nehéz! Vajon ellentmondásba keveredek 2 évvel ezelőtti önmagammal? Vagy jogosak az észrevételeim? Egyáltalán a lelkemben kavargó, viharként tomboló indulatok hogyan is törjenek a felszínre és alakuljanak át értelmes magyar mondatokká? És hogyan jövök ki ebből az irgalmatlan képzavarból?
Üdvözöljük kedves nézőinket! Ez itt a Más Szemszög, a négyes csatorna közéleti, beszélgetős műsora. Az Önök kalauza ezen a szellemi utazáson: Bórvári Rudolf!
Az észt Madis Sillamo 2008 óta ontja magából a remek trance nótákat, készíti a jobbnál jobb remixeket és ír énekesnőknek dalokat. Hogy még nem hallottál róla? Persze, hisz nem a polgári nevét használja, talán úgy ismerősebbnek zeng, ha úgy írom: Beat Service. Ugye! 2013-as dalgyűjteménye után egy igazinak mondható szerzői lemezzel jelentkezik. Vajon a Focus megérdemli a figyelmünket?
Egy átlagos októberi estén egy kedves barátom megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem elmenni egy előadásra, melynek címe a fent említett Hogyan legyünk digitális nomádok és lifestyle utazók. Bevallom, fogalmam sem volt, hogy ez mit takar. Némi háttérismeret megszerzése után rá is bólintottam, mert szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Így hát november 2-án felkerekedtünk és a Párbeszéd Háza nevezetű, könnyen megközelíthető, kellemes atmoszférájú helyen részesei lettünk ennek az eseménynek, amit most szeretnék röviden bemutatni.
Ne ijedj meg a drága Olvasó, nem szabadultak rágcsálók a fővárosra, tartanak a macskakőtől! Címünk a Miskolcról származó ír kocsmapunk-ot játszó Paddy and the Rats új nagylemezére utal, a Lonely Hearts' Boulevard című korongra, amelyik szeptember 7-én lépett megvehető státuszba. Pár évvel ezelőtt Conquistador mutatta be nekem a bandát, utána jött pár koncert, amire ellátogattunk, és hát igencsak megkedveltem őket. Eddig nem írtam róluk, most itt a kiváló alkalom!
Akik ismernek, azok tudják, hogy időnként nem vetem meg a kedélyek borzolását rajzaimmal, amik hol a való életből merítenek, hol abszolút kitaláltak, de mindenképp borzalmasak. Amióta beléptem egy szóvicces csoportba a fészen, azóta új szintre léptem. Felkészülni! Vigyázz!...
Pactolous
2016-02-09 19:16 
0
2595
| Rovat: