Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Elkészült az ötödik része a Préliminaire című zenei sorozatomnak, a technikai akadályok ellenére is. Sajnos nem hárultak el a negyedik megírásakor fellépő problémák, így most egyszerre két gépet is igénybe kellett vennem. Meg a rigókat.
Alapvetően a zene egy szórakoztatási forma, ami akkor élvezetes, ha mind a szerző, mind a befogadó fél örömét leli benne. Markus Schulz most úgy gondolta, hogy egy újabb szintre emeli saját muzsikáját, hogy még személyesebbé, még érdekesebbé tegye azt. Én elhiszem neki, hogy a szándék őszinte volt, de nálam sajnos pont az ellenkezőjét érte el.
Ha egy általam szeretett zenekar botlik egyet, az akkor nagy fáj, de egyben bizakodom is, hogy az agyrázkódás után észhez térnek. A zeneiparban egy ilyen baki még nem feltétlenül végzetes erejű, úgyhogy van esély a bizonyításra. Amikor megtudtam, hogy a Wolfmother ismét nagylemezt ad ki, én drukkoltam nekik a legjobban, hogy ismét győzedelmeskedjenek.
Az, hogy nem kedvelem a manapság elképesztő divatnak örvendő erotikus regényeket, talán nem újdonság, többször is leírtam ezzel a műfajjal kapcsolatban a véleményemet. Néha napján azonban még én is elviccelődöm a gondolattal, hogy belekóstolok ebbe a stílusba, hátha nekem is elindítja nem létező írói karrieremet (ha ez megtörténik, akkor felvágom a kari eremet... bocs). Vagy ha nem ez, akkor majd egy szakácskönyv. Sőt, most már egyre valószínűbb, hogy utóbbi lesz a nyerő ötlet, ugyanis az erotika terén valaki megelőzött úgy cirka nyolcvan évvel.
Annál nincs idegesítőbb, amikor nem az ihlet hiánya szabotálja a kreatív műveletet, hanem a technika ördöge. Még szerencse, hogy csak apróbb finomítások, kísérletezések hiányoztak a negyedik rövid szösszenetemből, mert ha még az elején húzzák ki alólam a szőnyeget, nem biztos, hogy elkészült volna bármi is.
Eljött hát a nap, amikor megtekintettem a következő Disney-Marvel mozit, ami nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megváltoztatni a teljes filmes univerzumot. Ez vitathatatlanul sikerült is neki, már csak az a kérdés, hogy vajon tette-e ezt úgy, hogy közben egy jó film is lett belőle.
Mai tízezer forintos kérdésünk: mi a különbség a maxi és az EP, a kislemez és a középlemez között? Nagyjából az, hogy míg előbbi egy dal többféle változatát tartalmazza, addig utóbbi tulajdonképpen egy Tesco gazdaságos album, pár új számmal. Átmenetek persze előfordulhatnak és ilyenkor vakarja véresre a fejét az egyszeri cikkíró.
Gareth Emery még hisz az albumban. Hisz abban, hogy egy 60 percnyi dalcsokor, gondos összeválogatással, aprólékos megformálással elmesélhet egy történetet, átadhat egy bizonyos hangulatot, érzéseket ébreszthet bennünk. A szándék dicséretes, de ennyi önmagában nem elég, a tartalomnak is el kell érnie egy minőség szintet. Sajnos ez nem mindenhol sikerült.
Túl vagyunk egy márciuson, úgyhogy eljött az ideje, hogy az ebben az évben teljesítendő, magamnak kitűzött misszió újabb eredményét megosszam.
Lefogadom, hogy mindenkinek van egy saját listája arról, hogy milyen szuperképességekkel vértezné fel magát. Hányadik helyen szerepel a gondolatolvasás? Szerintem sokaknál a dobogó közelében helyezkedik el, pedig nem biztos, hogy ez egy szuper képesség. Kotoura legalábbis átokként éli meg abban az animében, amit nem is olyan rég néztem meg.
Úgy vettem észre - legfőképpen saját magamon -, nem egészséges az, ha az ember magában tartja a kis gömböcként felgyülemlett mérget, keserűséget, szomorúságot. Valamilyen formában ki kell engedni, lehetőleg olyan módon, amivel nem teszünk kárt senkiben és semmiben. Úgyhogy kedves Olvasók, tegyétek le az automata géppisztolyokat!
Ahogy a főoldalon elterpeszkedő bemutatkozó szöveg is hirdeti, a honlap eredetileg azzal a céllal indult el, hogy a saját dalaimat reklámozzam, de legalábbis letölthetővé tegyem. Ezt persze nem tévesztettem szem elől, csak éppenséggel már nem komponálok annyit, mint diákkoromban. Ebben az évben viszont szeretném magam egy kicsit alkotásra bírni, ezért kitaláltam magamnak egy játékot!
Bírod a metált? Őrületes extázist érzel, ha dobhártyádba robbannak az elektromos gitárok mufurc akkordjai? Itt lesznek ilyenek, mégsem fogod szeretni. Bírod az elektronikus zenét? Nem ijedsz meg a kemény lábdoboktól, a zajjá torzított szintetizátoroktól, az ütemes lüktetéstől? Itt találkozhatsz velük, mégsem fogod szeretni. Netán olyan elvetemült lennél, hogy minden stílusban megtalálod a neked valót? Akkor jer, jer velem egy nem mindennapi utazásra, meglátogatjuk Celldweller-t!
Hosszas várakozás után csak elkészült az a bizonyos Deadpool film, amire a rajongók áhítoztak. Vajon sikerült felnőnie a nagy elvárásokhoz? Mi megnéztük a filmet és most, pár hét elteltével, már készen is vagyok, hogy írjak róla néhány sort.
Pactolous
2016-06-15 21:18 
0
2698
| Rovat: