Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Kis idő eltelt a rovat második része óta, de hát sajnos ennyit kellett várnom nekem is, hogy összegyűljön egy cikkre való mennyiség a Facebook hülye és/vagy furcsa csoportjaiból, oldalaiból. Lássunk is akkor hozzájuk!
André Tanneberger-t, vagy ismertebb nevén ATB-t szerintem még az is ismeri, aki nem tartja ujját az elektronikus stílus ütőerén. Nyugodtan nevezhetjük őt a trance egyik nagymesterének, még úgy is, hogy hangzásában keverednek a dance, a house, a trance, a pop, a chillout és az ambient bizonyos ismérvei. Sokoldalú producer, aki mintha az utóbbi időben nem tudott volna érdemlegeset robbantani, pedig nem tűnt el, aktív, ennek ékes bizonyítéka 10. nagylemeze, a beszédes című neXt.
Ebben a hónapban is két animére jutott idő, és szerencsére mindkettő olyan darab, amire érdemes egy kis helyet szorítani szoros időbeosztásunkban.
Tavaly Préliminaire címmel létrehoztam egy 12 részes zenei sorozatot, minden hónapban megírtam egy nyugodtabb hangvételű, bevezető jellegű, tőlem talán szokatlan stílusú dalt. Jópofa játék volt, ami picit visszarántott a komponálási folyamatba és úgy döntöttem, ezeket a szösszeneteket most letölthetővé teszem egy új nótával együtt.
A Galaxis szedett-vedett biztonságtechnikai szakemberei visszatértek! Sokunk régóta várt már erre a comeback-re, és elöljáróban annyit elmondhatok, hogy megérte böjtölni! Persze csak akkor, ha az első rész is tetszett, ellenkező esetben nyugodtan szkippelheted a mozit. A folytatás még humorosabb, még látványosabb, még akciódúsabb lett!
Richard John Mowatt, azaz Solarstone azon trance producerek egyike, aki egyfajta Midász királyként képes mindent arannyá változtatni, amihez a keze hozzáér. Nagyon kedvelem az úriembert, tehetsége mellett még a zenéhez való hozzáállása is szimpatikus, eddig megjelent lemezei pedig ott vannak az örökös kedvenceim csarnokában, aranyba öntve. Új albumával sem változott ez a helyzet, pedig először ráncoltam is mindenemet, ami ráncolható.
Ezúttal kettő darab animével, amiket az hozott össze, hogy egyedinek mondható, számomra nagyon szeretett opening-jeik vannak... meg lusta dög vagyok és semmi kedvem nem volt külön-külön írni róluk.
Képzeld csak el, hogy olyan képességgel áldott meg a sors, hogy bizonyos, többnyire tragikus pillanatokban visszautazhatsz a múltba, pár perccel előbbre! Ha jó a megfigyelőképességed, akár meg is akadályozhatod, amit elsőre csak külső szemlélőként élnél át. Szimpatikus képesség, nem? Akkor most képzeld el azt, hogy nem pár percet lépsz vissza az időben, hanem 18 évet.
A tavalyi dupla Aréna koncerttel véget ért Ákos szintirock korszaka... legalábbis azt mondták. Én ehhez csak két dolgot fűznék hozzá: egyrészt elég sok dala lehet éppenséggel szintirock, ha úgy vesszük (Hűség, Tű a vénán, Élj a mában, Mindenki táncol...), szóval szerintem nem is ért véget, másrészt tényleg nincs vége, hisz itt repül az új fecske, Szabadon.
Úgy gondolom, és remélem, hogy ezúttal a próféta szól belőlem, a trance stílus még jó sokáig fennmarad. Érinthetik őt a kommersz szelek, az EDM csontos ujjai, kongathatják a vészharangot párszor a feje felett, egyelőre nincs mitől tartanunk. Főleg akkor, ha az utánpótlás soraiban olyan egyénekkel találkozhatunk, mint Craig Connelly.
Papa Facebook-os rovatának márciusi összefoglalója ismét öszvér jellegű lett, ugyanis két anime és egy Netflix-es sorozat miatt ragadott ebben a hónapban klaviatúrát, én viszont egy írást még mindig nem tudok két rovatba betenni. Így kérem szépen senki ne akadjon fel azon, hogy az Iron Fist ismertető az Anime kategóriába esett! Tessék a szerzőnek szólni, hogy néha írjon ide is! Én már próbáltam, szélmalomharc...
Szegény Depeche Mode, jöhet ki bármivel is, az utálkozók, siránkozók, a régi időket visszasírók minden egyes alkalommal előjönnek sötét barlangjukból, hogy károgjanak pár sort. Nem mondom, hogy totális tévedésben élnek, de már baromi unalmas. Úgyhogy ha neked is tele a hócipőd a konstans "Alan Wilder-ezésből" (több, mint húsz éve kilépett szegény, lépjünk túl rajta!) és tetszettek az újkori DM lemezek is, akkor tarts velem, meg fogjuk egymást érteni!
Hülye cím, tudom, de ne is várjon most senki tőlem frappáns felütést, hiszen "csak" a szokásos képregény adag érkezik. Hamarosan érkeznek a finom kis kritikák, de amíg tart az uborkaszezon és ihlethiány, addig hadd fárasszak le mindenkit, aki rá mer kattintani a Tovább gombra!
A kultfilmeket általában gyanúsan méregetem, sokszor nem hatnak rám úgy, ahogy azt megkülönböztető megítélésük indokolná. Kevés kivétel azért még így is akad és a Trainspotting ezek között szerepel, pedig sokáig meg is feledkeztem róla, de pár jelenet így is örökre bevésődött az agyamba. Az első újranézés után pedig több is. A második résszel viszont szerintem nem ismétlődik meg a történelem.
Papa jelentkezik, már nem csak a Facebook oldalunkon, hanem itt is! Ezúttal egy anime és egy rajzfilm került terítékre (és mivel nincs külön rajzfilm rovatunk, így az Animéhez került be az írás... probléma?).
Pactolous
2017-06-14 18:15 
0
3293
| Rovat: