Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Hát ez nehéz lesz. De most komolyan, tényleg nehéz lesz, mert még én sem egészen tudom, hogy mit is mondhatnék a legújabb Star Wars filmről. Ahogy az egyensúly fontos az Erőben és az életben, ez a film is leginkább középre helyezte magát.
Akik azt híresztelik, hogy a trance haldoklik, olyan népmesei alakok, mint a fiú, aki farkast kiáltott. Tény, hogy egyes előadók elhagyták a stílust, mások állandóan alulmúlják önmagukat, de egyszerűen nem lehet nem észrevenni a nagy öregek visszatérését. És ez azért örömteli esemény, mert ők ebben a műfajban alkotnak maradandót. Most két producert is górcső alá veszek ezen téma kapcsán, ők pedig nem mások, mint Paul Van Dyk és a Purple Haze.
Kicsit sokáig tartott, de azért csak sikerült meglesnem a legújabb Marvel-es Netflix sorozatot, ami ezúttal Frank Castle mindennapjaiba engedett bepillantást. Sikerült-e megint valami kimagaslót letenni az asztalra, vagy csak a középszerűség lécét verték le? Erre keresem a választ az alábbi sorokban.
Íme Papa Facebook-only rovatának novemberi összefoglalója, amiben három anime is szóba kerül és egyik jobb, mint a másik!
Ember legyen a talpán, aki a rengeteg kedvenc előadója között probléma nélkül eligazodik! Én például majdnem lecsúsztam Lana Del Rey új albumáról, ami nyáron jelent meg, de szerencsére még befért ebbe az évbe. Vajon a Lust for Life megérdemli a figyelmet?
Különleges alkalom! Nem egy, hanem két szerző tollából, illetve klaviatúrájából érkezik a kritika, hiszen a Hurts zenekart Pactolous és Barbó is szereti. Vagy szerette. A Desire című új lemezük több zavart kérdőjelet és mérges arcot varázsolt a fejük fölé, most mindketten megindokolják, miért is csalódtak.
Aly és Fila megkerülhetetlen tehetségei a trance műfajának, erről azt hiszem felesleges vitafórumot nyitni. Saját számok és remixek esetében is hozzák a kötelező minőséget, nem egyszer megugorván azt, épp ezért szinte érthetetlen, hogy miért nem tudnak mit kezdeni az albummal, mint koncepcióval. Talán most végre sikerült!
Sorozatban a harmadik Thor film érkezett meg idén és már az előzetesekből tudni lehetett, hogy a viharisten ezúttal kicsit más lesz, mint eddig. Azt azonban talán kevesen hitték, hogy pont ez a film lesz az iskolapéldája annak, hogy a humor egyik AZ IDŐZÍTÉS... legfontosabb eleme.
Mivel Papa írt már egy bőséges listát a mostani anime szezon legígéretesebb darabjairól (ráadásul a honlapra, bizony!), a Facebook oldalunkra ebben a hónapban csak egy rövid posztot termelt. A sorozatot a rövidség ellenére sem szakítjuk meg, szóval tessék csak a Továbbra kattintani!
Eredetileg a Lovely Complex nevű régebbi, de frenetikusan vicces animéről írtam volna, de azon kívül, amit az előbb legépeltem, nem sok mindent tehetek hozzá (tényleg fantasztikus, tessék megnézni!). Viszont jelen írásom tárgya több szempontból is érdekes darab, nem egyszerű sorozat, teljes szívvel nem is tudom ajánlani. Akkor mégis mi a biztonsági öves lépfenéért írok róla? Remek kérdés!
Esküszöm, a rajzolt képregényeim, képsoraim erőszakos összeboronálásai ragyogó film vagy éppen könyvcímet adnak ki. De ezt inkább hagyjuk is, elég ha "művészetemet" csak ilyen formában szabadítom a világra.
Ez mi? Be van kapcsolva? Mi volt a jelszavam? Megváltoztattál valamit? Hogy? Ja, ezt már írom? Khm… Újra itt van, újra itt van, a... nagy... csapat? Hát legalábbis én, meg a "hát"-tal kezdett mondatok. Szezonajánló, meg amit akarok!
Az év elején a Cosmic Gate kijött a Materia első részével, és én olyan boldog voltam, mint egy macska, amelyik jutalomfalatot kap. Már akkor sejthető volt, hogy a Chapter.One elnevezés nem díszként szerepel a lemezborítón és várható a folytatás, az ősz bizony el is hozta. Van-e olyan jó a második dobás, mint az első? Engem elsősorban ez a kérdés foglalkoztatott.
Papa úgy döntött pár hónapja, hogy kiértékeli a teljes Péntek 13 filmsorozatot Jason-östül, mindenestül. A feladat nem volt kis léptékű, de sikeresen abszolválta és hát mikor is lenne aktuálisabb a honlapon is megjelentetni ezeket a Facebook posztokat, ha nem ma, péntek 13-án? Dőljetek hátra, nasit készítsetek elő, hosszú lesz!
Időről időre a könnyed műfajok közül is szemezgetek, illetve nekem megvannak már azok az előadóim, akiket kedvelek és érdemesnek tartom őket arra, hogy írjak róluk. Katy Perry könnyen fogyasztható, de igényes(ebb) popzenéje is ilyen, habár minden egyes albumával úgy távolodik el az én ízlésvilágomtól, mint az egyszeri lány, akit felkérek táncolni egy buliban.
Papa
2017-12-23 10:05 
0
2949
| Rovat: