Üdvözlet olvasók és írópalánták!

részletek itt
Mit szeretnél olvasni? Humoros írásokat idétlen hírekrõl, esetleg komolyakat komolyakról? Verseket? Novellákat? Sport ihlette írásokat? Album/film/játék/egyéb kritikákat? Netán reagálni is szeretnél rájuk? Itt a helyed!
Esetleg neked is van valami szösszeneted, amit meg akarsz osztani másokkal is? Itt a helyed!
Vagy kíváncsi vagy az egyik cikkíró/tulajdonos, Pactolous dalaira? Kedveled az elektronikus zenéket? Esetleg még dalszövegeket is írsz, amiket kipróbálnál dal formában is? Itt a helyed!
Az írásokat és reagálásokat erre az e-mail címre várjuk: info[kukac]pactolous.netkey.hu
Igen, direkt van így írva, ezen ne akadjon fel senki, csak cserélje le a [kukac]-ot egy @ jelre, köszönjük :)
Amennyiben más oldalon is szeretnétek megjelentetni írásainkat, kérjük, azokat csak az írók nevének feltüntetésével tegyétek. Megértéseteket köszönjük!
Citromail-esek FIGYELEM! Tõletek hibásan kapom meg az írásokat, a Citromail hibája miatt. Így kérlek benneteket, vagy küldjétek el õket egy másik e-mail címrõl, vagy ide címezzétek õket:
kollerzene[kukac]gmail.com
Danke!
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egybõl az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Cikkek
Átlagos lakás, átlagos férfi, átlagos reggel. Átlagos hívás, egy történet kezdete.
Bizony. Krúdy méltán híres fõhõse újra bontogatni kezdte nem létezõ szárnyait, miután április 6-án napvilágot látott Kovács Ákos legújabb a száma, a Szindbád dala. Rá másfél hónappal pedig kezdetét vette az ezt tovább vivõ turné is.
Mindig ötletadásra (és Facebook klubajánlásra) kész törzsolvasónk, Gábor osztotta meg velem meg a mostani írás tárgyát, amirõl elöljáróban annyit mondhatok, hogy érdekes és dicséretes vállalkozás, de ugyanakkor mérhetetlenül abszurd is. Hiszen annyit prédikálnak arról, hogy a mai fiatalság túl sokat ül a számítógép elõtt, muszáj ilyen dolgokkal táptalajt adni újabb vitáknak?
Folytatódjék a Pactolous-féle Önök kérték rovat, méghozzá egy albumkritikával. A japán Capsule formáció albumát még márciusban ajánlotta nekem hûséges olvasónk és törzskommentelõnk, PetiX, de én már akkor is erre az alkalomra vártam, hogy írhassak róla. Még véletlenül sem az idõ- illetve kedvhiány miatt történt a késés, dehogyis!
Alábbi elemzésemmel M!ke kérésének teszek eleget, s ezzel ez az elsõ olyan írásmû, melynek ötlete abszolút nem köthetõ az oldal íróihoz.
Egy újabb évet érdemes valami újdonsággal kezdeni. Hölgyeim és uraim, derék olvasóink, a pactolous.hu most olyasmit ajánl fel nektek, amit kevesen tennének meg. Mondjátok meg TI, hogy mirõl írjunk. Legyetek TI az oldal fõszerkesztõi. A részletekért kövessetek!
Úgy biza. Midõn ezen sorokat olvassátok a mi kis oldalunk már a második életévét tapossa. S mi sem bizonyíthatja jobban, hogy öregszünk, mint a tény, hogy teljes mértékben elfeledkeztünk a születésnapunkról.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani, egy újabb kutatás azonban átírta a szólást. A statisztikák szerint ugyanis a TV-nézéstõl jön meg, akkor nasiznak a legtöbbet az emberek. Ha pedig nasiznak, jókedvre derülnek. Nofene, ez tényleg így lenne? Kíváncsiságból utánajártam a dolgoknak: következzék Pactolous egy napja, avagy a TV-s, kajás kutatás!
Mivel Ákos-fan vagyok már sok-sok év óta, ezért talán kitalálható melyik albumot várom a legjobban ebben az évben. Szerencsére Ákos a születésnapján, április 6-án egy új dallal lepte meg a nagyérdemût, ezzel is enyhítendõ a várakozást. Lássuk, miként is sikerült az album (és turné) beharangozás!
Egy ideje már hallgatok, legalábbis ami ezt a rovatot illeti. Persze ez a jóhiszemû, normális emberek számára nem is olyan rossz hír. Azonban most betelt a pohár. Ennyi, nem bírok tovább szó nélkül elmenni egy jelenség mellett. Pontosabban egy valaki mellett. Gatyát felkötni, újra teljes gõzzel megindulunk.
Éééés Ennyi! Mondaná a rendezõ egy-egy jelenet sikeres felvétele után, és mondom most én is, amidõn úgy döntöttem, hogy befejezem az ismerkedést a The Pacific-kel. Indoklás a továbbiakban.
Végre itt az Avatar kritika, melynek megírását már azóta tervezem, hogy az elsõ epizódot láttam. Most, három évaddal késõbb eljött az idõ, hogy megosszam derék olvasóimmal az élményeim. Élményeim, melyeket egy olyan csodás utazás során szereztem, amit mindenkinek át kellene élnie.
Hála az égnek a sorozat ismét visszatér a lövészárkokba, a mocsokba, a halállal körülölelt drámába, oda, ahová tartozik. Ez el sem lehet szúrni, ugye? Ugye?