Célba érés (Aly & Fila - It's All About the Melody)
Pactolous
2019-12-17 19:43 
0
2088
| Rovat: Aly & Fila két meghatározó alakja a trance stílusnak, saját, erősen szubjektív véleményem szerint viszont inkább a különálló, kislemezes dalokban erősek (meg persze a remixek kivitelezésében), azokban viszont nagyon. Évekig ostoroztam őket az oldal hasábjain, hogy szedjék már össze magukat az albumjaikon is. Nem valószínű, hogy hallgattak rám, de amikor ezeket a sorokat gépelem, úgy érzem, megérte szigorúnak lennem!
A két egyiptomi fenegyerek összes eddig megjelent nagylemezéről írtam (kivétel a The Chill Out címűről, de az amúgy is "csak" egy remix album volt) és tulajdonképpen az első óta érzem én azt, hogy tudnának ők többet is nyújtani, csak elment az energia eddig másra. Például erőtlen, sótlan és jellegtelen progresszív számokra vagy tölteléknek való, megjegyezhető, karakteres dallam nélküli tucat uplifting nótákra, amikből ki-kijutott a Quiet Stormon, a The Other Shore-on, de még a Beyond the Lightson is. Mellettük persze ott voltak a zseniális és mindig top kategóriás slágerek, de bosszantó volt a tudat, hogy ha évközben szinte minden esetben remekelnek a srácok, akkor a nagylemezeken ez miért nem sikerül maradéktalanul? Nagy várakozásokkal ültem le az It's All About the Melody elé, hiszen a címadó tétel már bemutatkozása óta ott lapul az idei kedvenceim között és az azóta megjelentetett számok is elnyerték tetszésemet. Úgy éreztem, hogy talán most sikerül a bravúr, a veszélyes artista magánszám, a húszra lapot húzni és nyerni.  It's All About the Melody Az egész lemez mottója, címe és talán legnagyobb dobása is egy félrevezető intro verzióban került fel. A bevezető dallamok nem is a már ismert melódiát vezetik fel, de aztán bekúsznak azok is, onnantól pedig már hazai pályán vagyunk. Mit is írhatnék? Az idei év egyik legerősebb termése és igen, igazuk van a srácoknak: minden a melódiáról szól. Ez a trance műfaj lényege számomra és ezt olvastam sokszor a fiúk fejére is. Így kell egy karakteres, egyedi, folyamatosan pulzáló dallamot megírni! Sands of Time A srácok rádióműsorának, a Future Sound of Egyptnek a 600. epizódja alkalmából elkészített hivatalos himnusza, ezúttal közreműködők nélkül. A sivatagot (és Prince of Persia részeket) idéző cím ellenére most elmaradtak a tradicionális hangszerek is, egy szokványosabb, bulizósabb számot írtak nekünk. Nálam a többi nagyágyú mellett egy kicsit el is törpül, de ez nem jelenti azt, hogy rossz dal lenne, inkább csak halványabb a fénye, amúgy eléggé rendben van. Gravity (with Deirdre McLaughlin) A már unalomig ismételt és ismert akkordokat egy kiváló énekkel és megjegyezhető dallammal fel lehet úgy dobni, hogy a vájt fülű kritikus leborotválja a szőrt a szívéről. A címadó dal után jó érzékkel választották ki a fiúk ezt a következő single-nek: tipikus Aly & Fila szám, de ez nem elmarasztalás, épp ellenkezőleg! Ízelítő az 'It's All About the Melody" című számból Plucked Aki szokott muzsikákat írni, annak sokat mond a dal címe: valóban egy plucked szinti a főszereplő. Bennem emiatt egy kis előítélet fel is ébredt, de sikeresen megcáfoltak a srácok, ügyes variálásokkal tették változatossá és így kifejezetten kellemessé is a nótát. The Walk A szépen emelkedő és folyamatosan kiteljesedő dal egyik mintapéldája. Dallamilag egyszerűnek tűnik, de azért korántsem sablonos, az új hangszínek pedig ügyes ritmusban jelennek meg. Remember When Igazán minimalistára vett melódiával dolgozik ez a dal, de az alatta lévő harmóniák (főleg a kiállásban a zongorával) igencsak megfogtak. Egy egyszerű ötlet egyszerű kivitelezése, de van amikor ez éppen elegendő. Mesca Beach A cím alapján akár egy baleár típusú strandzenére is asszociálhatnánk, akusztikus gitárokkal, hullámfodor hangokkal a háttérben. Bár igazán szeretem az ilyen zenéket, mégis örülök neki, hogy most ezek a kötelező kellékek elmaradtak és egy másik oldalról közelítették meg a stílust. Az album címének megfelelően ismét a melódiára építkeztek, hozzá pedig ízléses szintiket választottak ki. Ízelítő a "Gravity" című dalból Te Espero Aqui Egy fokkal keményebb alap vezeti be a dalt, de nem megyünk el a zúzda irányába. Az ismételten plucked szinti és a már-majdnem psy basszus eléggé levegőssé, majdhogynem üressé teszi a hangzást, de a dallamok megint ülnek, szóval nincs semmi baj. Egy remixben viszont akár még nagyobbat is üthet. Come Home (with Kyau & Albert) Elég rég hallottuk már a német duót az uplifting műfajban megszólalni, így egy kicsit nosztalgikus is a hangzás. Ha nagyon szigorú lennék, akkor megjegyezhetném, hogy ez egy Kyau & Albert szám Aly & Fila alapokon, de hát nem ez a lényeg egy közös számnál, hogy mindkét világ jelen legyen? Amúgy kellemetes a hangulata, a szöveg kevés, viszont megjegyezhető: ez egy príma kollaboráció. Nem is véletlenül jelentették meg kislemezen is. I Won't Let You Fall (Uplifting Mix) (with Jes) Egy újabb ismerős single, Jes megunhatatlan hangjával. A príma ének és dallamok mellett hadd jegyezzem meg mennyire bejött a főtémák előtt időnként jelentkező torz szintihang. Igazából sok szerepe nincs is, viszont annyira egyedi, egy szettben például már előre felismerjük, melyik dal jön éppen (kb. mint az előző lemezről a Beyond the Lights acid-es karmolásai). Okos sound design! So Protected (with Sue McLaren) Az énekes darabok közül talán ez fogott meg a legkevésbé, bár ez nem jelenti azt, hogy csapnivaló lenne. Egyelőre nem találta meg az utat hozzám, legalábbis nem úgy, mint a többi, egy teljesen korrekt Aly & Fila dal benyomását kelti, annál nem sokkal többet, de még simán beérhet később. Ízelítő az 'I Won't Let You Fall" című dalból Moonlit (with The Noble Six) A The Noble Six egy érdekes figura: van, amikor elképesztő számokat rángat elő a kalapjából (Firewalker) és van, amikor régebbi klasszikusokat majmol (Black Lotus, Black Star... előbbi Ayla Angelfalls, utóbbi Zyon No Fate című örökzöldjét másolja). Szerencsére ide nem egy kópia került, hanem egy régi hangzásból merítő, de igazán 2019-es, elszállós nóta. Az én tetszésemet mindenesetre elnyerte. Wasteland (with James Dymond) Megint a keményebb vizekre evezünk (valaki nem használt Calgont...), de a kiállásban megérkeznek a füleket simogató hangok. Sajnos az én ízlésemnek ez már majdnem túlságosan nagyzenekari/epikus jellegű, egyes harmóniaváltásoktól már feláll a hátamon a szőr, de a korrektség jegyében hozzátenném, egyáltalán nem Andrew Rayel/Eximinds/Alexander Popov mélységekre gondolok. Ráadásul ezek között is akadhatnak kivételek, ezt anno pont a Beyond the Lights bizonyította be. Érzésem szerint ez most nem durrant akkorát, de biztos valakinek jobban bejön, mint nekem. Breathe (with Chris Jones) Egy újabb single, amiben a rég nem hallott Chris "Going Wrong" Jones hangját hallhatjuk. Lehet, hogy emiatt idézte fel bennem a régi időket, ami már nem egy rossz pont. Kicsit talán sok az effekt a hangján a kiállásnál, de ezen túllendülve hamar elkezdjük óbégatni a refrént. Kicsit kár, hogy nincs egy igazán ütős szintis folytatása, de igazából még emiatt sem tudok rá nagyon haragudni, sőt, nekem az idei év egyik legkellemesebb meglepetése. Finally Elérkeztünk a lemez végéhez, amiben ezúttal is a Wasteland-féle hangulat tér vissza. Már el is kezdtem húzni a számat, mikor először hallottam, de a kiállásban megkapjuk azt a bizonyos melódiát, ami végre (Finally... hehe) feldobja az összképet. Ettől lesz a dal olyan hamisítatlanul aly & filás. Akármennyire nem a szívem csücske ez a dallamvilág, tagadhatatlan, hogy ez a páros még így is kihozza belőle a maximumot. A lezárás pedig úgy remek, ahogy van! Ízelítő a "Breathe" című számból Az album egy nagy egész, a számokat egybemixelték, ami logikus döntés, hiszen mindegyik dal uplifting (!). Nincs megalkuvás, nincsenek ambient, chillout vagy progresszív dalok, az It's All About the Melody tulajdonképpen egy elképzelt Aly & Fila szett lenyomata. Én inkább a stílusbéli változatosságot preferálom (ésszerű keretek között persze), de szerintem a srácok a lehető legjobb döntést hozták meg. Olyan dalokat szállítottak le, amiben megmutathatták a legjobb oldalukat. Tartották magukat a címhez is, szinte minden nótát remek dallamokkal ruháztak fel és ennek főképp azért örülök, mert ezért (is) sírtam az előző lemezeiknél. Tökéletesnek persze még mindig nem mondanám, de azok a számok, amik kevésbé fogtak meg pusztán csak a szubjektív ízlésem miatt maradoztak el a többitől. Ez kérem egy profi munka, egy szívvel és lélekkel összehozott lemez, hosszú idő óta a legjobb dobás a duótól. Büszkék lehetnek rá, mi pedig adjunk hálát Ámonnak, hogy nem fogyott ki belőlük a spiritusz! Ne is fogyjon ki még egy jó ideig!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!