Még, még, tovább, tovább... (Giuseppe Ottaviani - Evolver)
Pactolous
2019-08-19 21:18 
0
1817
| Rovat: A zeneszerzés lehet egyszemélyes vagy csapatos munka, de mindenképpen izolált folyamat, amibe a közönség inkább csak utólag tekinthet bele mondjuk werkfilmek formájában. Giuseppe Ottaviani új utakat tapos ki: az alkotást az élő fellépéseibe építi bele, kvázi valós időben, a közönség reakcióira figyelve írja meg új dalait. A legjobb szerzeményeket pedig most albumformába öltöztette, amit szintén követhettünk élőben a közösségi médiában. Az Evolver valami egészen újnak az előhírnöke?
Egy gyors vallomás: már az előző, Alma című lemezénél is leírtam, mennyire tisztelem ezt az olasz úriembert, és ez azóta sem változott. Ottaviani azon kevés producerek egyike, aki minőségi és vérbeli trance muzsikát játszik, mindenféle kompromisszum nélkül, pocsék vagy gyenge számot szerintem legalább már tíz éve nem hallottam tőle. Dalain érződik a szenvedély, a zene szeretete, az, hogy ő zenészként komponál, harmóniákban gondolkodik és külön öröm, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására. Élő fellépései félúton vannak a DJ szettek és a koncertélmények között, ám hozzáteszem, fogalmam sincs, hogy egészen pontosan mit is csinál élőben az elképesztően menő, Live 2.0 elnevezésű gigjei során (plusz én sajnos más fesztiválos részvétel miatt nem voltam ott az idei buliján... sírok is a sarokban). Valószínűleg az előre elkészített és eltárolt mintáira, loopjaira szintizik rá élőben, majd variálja tovább ezeket az ötleteket, de azt erősen kétlem, hogy mindent 100%-ban, ott helyben, nulláról épít fel (amivel persze nincs is semmi baj). Persze ez csak spekuláció, az ötlet így is figyelemreméltó. Ahogy írtam már korábban, most ezek a formálódó dalok kaptak végleges formát az Evolver albumon, és hát a beszédes cím nem véletlen!  Mielőtt még kitérnék a dalokra, nem árt előre leszögezni, hogy ez egy másfajta album, mint amit Ottavianitól megszokhattunk. Az énekes számok például kimenőt kaptak, az album egy-két széteffektezett sortól eltekintve teljes egészében instrumentális. Az olyan kísérleti darabok, mint például a Slow Emotion szintén hiányoznak, de még breakbeat vagy chilles beütésű számokkal sem találkozunk. Az Evolver ebben az esetben tényleg olyan, mint egy Live 2.0 fellépés lenyomata, egy Ottaviani koncert, közönséghang nélkül. Azt javaslom, hogy a maximális élmény érdekében inkább a mixelt verziót hallgassa meg minden érdeklődő, a radio editekre szétszabdalt változat ebben az esetben csak ártalom. Ha ezeket a jó tanácsokat megfogadjuk, akkor az Evolver utat talál szívünkhöz, ellenkező esetben egy picike hiányérzet elképzelhető. Ez most egy ilyen lemez, el kell fogadni, már pedig ha ezt megtesszük, akkor az év egyik legerősebb és legkielégítőbb alkotását ismerhetjük meg. Jöjjenek a dalok! Time Shift Már a kezdő dalban benne van minden, amit én szeretek Ottaviani zenéjében. A letisztult hangszerelés magabiztosan építi fel a dalt a fődallamig, ami viszont egyszerűségében is zseniális. Tanítani kellene trance iskolákban! Belasco Nagyjából az előző szám hangulata folytatódik tovább, szerethető megszólalásban, talán egy picit kevésbé karakteres melódiával ellátva. Második számnak mégis tökéletes az albumra. Another Day in L.A. Megérkezett az enyhe keménykedés a feszes basszus képében. Az egyetlen olyan nóta, amiben van némi ének, bár az is szét van torzítva (fun fact: maga Giuseppe énekelte fel ezt az egy sort). Érdekes megoldások, remek dallam, tudjátok, "csak" a szokásos. Ízelítő a "Time Shift" című dalból Empty World Kellemes melódiák kaptak főszerepet ebben a dalban, érződik rajta, hogy egy "jammelés" eredménye. Az én fülem igazából már itt kezdett valamiféle újdonság vagy meglepetés után rimánkodni, de mint mondottam, egy hangyányit el kell nyomni ezeket az érzéseket. Ciudad De México Ez a szám például már hoz némi különlegességet. A kilencvenes évek acid számait idéző basszusért már az első másodpercekben kiosztottam egy kövér piros pontot Ottavianinak, de később is akadnak figyelemreméltó momentumok. A kiállás után egy kis zúzda következik, érdekes, torzított hangokkal, amiknek eredetére baromi kíváncsi lennék. A dallam mondjuk nem olyan erős, de talán efelett most szemet hunyhatunk. Soundbar Emberünk mestere a sound designnak, a hangszerelés olyan tökéletesen kimunkált, hogy sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet belőle. A kiállás, a basszus, a felütések, a lecsapások: minden a kisujjban lakozik. Melódia ügyileg lehetne talán erősebb, de ez ugye tudjuk, mennyire szubjektív mérő. Alto Pár évvel ezelőtti Sander Van Doorn / Purple Haze számokat idézett fel bennem ez a darab. Ez tulajdonképpen nem egy rossz előjel, de én most ismét valami agyeldobó hatású muzsikára vágyom. Raven Ezt meg is kapom a Raven képében. Nem is értem, hogy amikor a rajongók megszavazhatták, mely dalok kerüljenek kislemezre, akkor ez hogy nem végzett előkelő helyen. Remélem ez a csorba hamarosan a köszörűshöz kerül, ugyanis nálam ez most egy új kedvenc. Ehhez pedig csak egy igazán fülbemászó és szép dallam kellett! Ízelítő a "Raven" című dalból Tranceland Ha már szóba kerültek a kislemezek, most sorban jön három is, amikkel már megismerkedhettünk. A Tranceland nem árul zsákbamacskát, még egy kicsit vissza is idézi a régi időket. Tudjátok, amikor már majdnem rávágnánk, hogy ez mire is hasonlít, de aztán egy ügyes harmóniaváltással más irányba kanyarodik a dal. Ügyes! 8K Az igazán erős albumokon általában van egy olyan darab, ami példaként szolgálhat, megmutatható a trance-re nem fogékony hallgatóságnak, hogy mégis mi a franc jó ebben a stílusban. A műfaj kvintesszenciáját hallhatjuk ebben a számban, mestermunka a javából. Még a dal végi felesleges harmadolást is elnézem neki (szerencsére nem divat-psy jellegű, de mivel csak a basszus ritmusa változik, a dobalapé nem, így értelmét is veszti az egész ötlet). Colours Ezzel a dallal elég sokáig nem barátkoztam meg: a dallamot nem tartottam túl erősnek, a lecsapás pedig egy fantáziatlan durvulással folytatódik. Később azért elfogadtam, még pedig pont a zúzda rész miatt: valahogy bejön, hogy a szintik alatt van egy másik sáv, ami hol fel, hol le megy pár félhangot, ezzel egy igen furcsa, disszonáns hatást keltve. Have a Nice Trip Teljesen korrekt nóta, de mivel semmi igazán kiemelkedőt nem nyújt, elveszik a többi között. Sajnos ez benne van a pakliban, még akkor is, ha sima albumban gondolkodik az ember, hát még ilyenkor. Ízelítő a "8K" című dalból Follow the White Rabbit Jelenleg a legfrissebb kislemez a korongról, ami újfent felültet minket a nosztalgia vagonra. 2007-2008 környékén szinte mindenki kijött egy deadmau5 jellegű dallal, ami aztán szépen beépült a progresszív trance stílusba. Ottaviani ezt hozta vissza, csak ugye a gyorsabb tartományokba. Ha nem lenne benne az a bizonyos harmóniaváltás, akkor el is siklottam volna felette, de így azért került bele némi plusz. Pluto4 Húzósabb alappal ellátott szám, ami aztán tényleg minimális mennyiségű dallamot tartalmaz. A veretés kedvelői is megkapják az adagjukat, úgy látszik kell ilyen is. Operator Az ugrálás itt is adott lesz, de legalább több panelből építkezik a dal. Van itt minden: kilencvenes évek house muzsikája, igazi trance, halloween-i horror orgonák és persze a szeletelés. Nem egy mély élmény, de legalább imitt-amott szellemes. Panama Lehet emlékezetem becsap, de mintha ez lett volna az első kislemezes fecske az albumról. Megérdemelten kapta ezt a kiemelt státuszt, az biztos, hogy az év egyik legerősebb dala és kevesen kérdőjelezik meg majd irigylésre méltó helyezését az összegző toplistákon. Vérbeli trance, a nagykönyv szerint. Sand Castle Utolsóként pedig szintén egy több, mint korrekt dalt kapunk, ami bár mintha túlságosan is építkezne az őt megelőzőkből, de lehet, hogy már csak nekem tűnnek hasonlónak a dallamok. Mindenestre szépen elhalkul a végére, ezzel méltó lezárást adva a lemeznek. Ízelítő a "Panama" című dalból Amint látható az Evolver kevés helyen kapott elmarasztalást, ezzel is az idei év egyik legjobb lemezévé válva, de azért hozzáteszem, Ottaviani zenéje tudna még hova fejlődni. Ha az Evolver tökélyre polírozott hangzását kombinálná változatosabb hangulatokkal, másfajta megszólalásokkal, kidolgozott és fülbemászó énekekkel, nos, akkor az ég kegyelmezzen rajtunk, az egy mérföldkő lesz a trance történetében. Itt most a koncepció egy egészen picinykét keretek közé szorította a dalokat, de ez legyen a legnagyobb sirámom, komolyan! Én bízom az olasz mesterben, hogy az elkövetkezendőkben sem adja alább és kiválóbbnál kiválóbb számokkal mutatja meg minden trance producernek, hogy ennél lejjebb sose menjenek! Fentebb felsorolt elvárásaimat mintegy megelőlegezvén pedig magasabb pontszámot adok neki, mint amit a szigorúbb és kötözködősebb énem adna; tartogatom a kilencest, tízest a kifejlődött (evolved) változatnak.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!