Az otthon itt van (Ákos - Hazatalál EP)
Pactolous
2018-10-04 21:05 
1
4403
| Rovat: Az aktuális Ákos kiadványról cikket írnom egyszerre öröm és kihívás, hiszen mégis csak az egyik kedvenc előadóm egy új alkotásáról van szó, másrészről viszont ki kell emelnem az erényeket és a hiányosságokat. Nagy cucc - gondolhatja az Olvasó, hiszen ezt majd minden lemeznél így teszem. Igen ám, de nem szabad túlságosan elragadtatnom magam, legyen akár ujjongásról vagy zsörtölődésről szó. Vajon a mostani középlemez, a Hazatalál mennyire könnyíti meg a dolgom?
Ha Ákoshoz hasonlóan definiáljuk az EP-t, akkor ez a harmadik a művész úr diszkográfiájában: az Igazán volt az első, és az Ugyanúgy a második. Míg előbbi tényleg viszonylag gazdag kiadvány volt, négy új dallal és különböző remixekkel, addig utóbbi inkább tűnt egy feldúsított maxinak. Nos, itt van ezúttal egy másik variáció: nincsenek átiratok, más előadók által megálmodott verziók, csak négy friss nóta. Annak fényében, hogy régebben még a kislemezek is mennyire dagadtak a tartalomtól, ez eléggé karcsúnak hathat, pláne akkor, ha mind a négy alkotás felkerül a jövőre esedékes nagylemezre (és akkor még az árazást meg sem említettem). Furcsa egy politika ez, már hangot is adtam anno neki; az Ákos-rajongókban lehet bízni, ha a sokadik Aréna koncert DVD-t is megveszik, hiába haldoklik az album formátum, akkor is kelendő lesz, felesleges EP-zni. De mindegy is, erőltessünk mosolyt arcunkra, legalább van valami mozgolódás!  Amúgy is kellett már vérfrissítés az Ákos hangzásba, mert 2012 óta hallhatjuk ugyanazokat a szintirock-os alapokat. Igen, tudom, volt itt egy rövid Karcolatok 20 turné, meg idén a fenomenális meglepetést okozó Ákos 50 jubileumi koncertsorozat, ellenben az idei rock-os hangvételű, kifejezetten a fesztiválok műsorába tervezett országjárás elég nagy csalódást okozott. Madarász Gábor hosszú kihagyás után ismét a zenekarban gitározik, aminek én legalább annyira megörültem, mint anno Hauber Zsolti visszatérésének. Épp ezért méltatlannak is érzem, hogy rengeteg, már unásig játszott dalban csak rápenget valami témát a jól ismert alapokra, ahelyett, hogy egy ténylegesen áthangszerelt repertoárral jelentkeztek volna. A kapkodás jeleit véltem felfedezni, a kórusos örömünnep után gyorsan jöttek a nyári fesztiválok, így nem volt idő egy ütős koncertprogramot kidolgozni. Viszont ezzel jött egy reménysugár is: Madi talán kiveszi a részét a formálódó dalokban is? Kérem szépen, a válasz: igen! A Hazatalál mind a négy száma klasszikus hangszerelésű, azaz dob-basszus-gitár-billentyűs-ének felosztású. Bánfalvi Sanyi alá ismét a rendes bőrszerkó került, az elektromos dobok kimenőt kaptak, Madi játéka pedig élővé és egyben nosztalgikussá is tette a megszólalást. Engem a dalok a Test korszakba repítettek vissza, talán egy picit hiányzik is a koszos elektronika, ami az Ikon-Hűség-Új Törvény sajátja volt, de még lehetnek azért itt meglepetések jövőre. Ákos saját bevallása szerint is a nyolcvanas évek soft-rock zenéit akarták megidézni, említésül a Tears for Fears és a Simple Minds zenekarok neve került elő, aki ismeri őket, az nagyjából belőheti az irányt magának. Dalszerzés szempontjából az egészséges arány valósult meg: két dalt Ákos jegyez, míg a maradékon Madi és Lepe osztozik. Jól hangzik? Jól bizony! Lássuk is a számokat! Hazatalál A címadó szám Madi szerzeménye, ami nem feltétlenül ér fel mondjuk a Végre zsenialitásához, de mindenképpen egy kellemes darab. A hangzás nagyon egyben van, Alig Hitted-féle gitárdús, fülbemászó muzsika, legalábbis ha első hallás után már dúdolgatom magamban, az nem jelenthet rosszat. Örömteli, hogy ismét van egy ütős szóló középtájt; azért Madi ezeket egy pár fokkal magasabb szinten űzi. Szövegileg a hazaszeretet a fő motívum, de hadd emeljek ki egy számomra kérdéses részletet. Remélem, hogy csak én értelmezem félre és Ákos nem szólt be a kivándorló magyaroknak, de a "Talán pont ez az a kor / Mikor a felesleg végre leforr" sorokat nem csak én olvastam így. "Az élet sehol se hibátlan", ez tény, de ez még nem ellenérv, ettől még ne hunyjunk szemet az itthoni problémák felett, és ne ítéljük el azokat, akik külföldön próbálnak szerencsét, hazaszeretet ide vagy oda. Nem Kell Más Vigasz Érzésem szerint itt az új koncertkedvenc. Szerencsére idén unokaöcsém jóvoltából részt vehettem az EP megjelenésének napján tartott Premier Esten (köszi Dani!!!) és ott élőben is eljátszotta a banda, pazarul szólt! Igazából a refrén az, ami repteti a dalt, de az nagyon! Előnyére is válik a nótának, hogy anime opening módra ezzel kezd, mert a verzéknél már rezeg a léc; nem találom a megfelelő jelzőt rájuk, de egy másik kritikában a negédest használta a szerző, így maradok én is ennél. Viszont a szokásos hangszerek mellé itt már befért a háttérbe némi elektronika is, amiért nem győzök eléggé hálás lenni a dalszerzőnek, Lepének. Kicsit talán sok az ismétlés, elbírt volna a szám egy Csináld Úgy-féle bridge részt vagy valami variálást, de akkora énekre késztető ereje van, hogy tulajdonképpen sok panaszra nincs okom. A "Hazatalál" című szám dalszöveg klipje Ellenség a Kapuknál Még jóval a megjelenés előtt, mikor megláttam a dalcímeket, itt ijedtem meg először. Annyira, de annyira féltem, hogy egy kínos, migránsozós szám lesz ebből, hogy szinte félve hallgattam meg első alkalommal. Mikor lecsengett a dal vége, kitört belőlem egy hatalmas "Ez az!", hogy nem így történt. Persze ettől még odamondogatós és keményebb hangzású lett, a szöveg ritmikája már-már Tankcsapdás, végre vannak érdekes szintik, zörejek, Sanyi dobjai pedig ismét odavernek. Két apró megjegyzésem lenne csak, ebből az egyik csak személyes észrevétel, a másik viszont érzésem szerint jogos. Egy súlyosabb gitárhangzásért sikít a nóta, olyanra gondolok, mint amit A Bosszú Népénél is hallhatunk, az biztosan leszedte volna mindenki fejét. Oda se neki, majd koncerten, ellenben a refrén túltolásával már akadnak gondok. Háromsoros az egész és van, amikor négyszer is elismétli Ákos. Sok! Kellett volna oda még egy kis szöveg vagy legalább egy apró dallambéli változtatás. Egyébként baromi hatásos és első hallásra vigyorra húzódott a szám, de kár a mantrázásért. Holnaptól A meglepő megoldások ebben a dalban is folytatódnak, bár itt inkább a harmóniák, az akkordmenetek terén. A verzék hipnotikusak és a váltások miatt fel-felkapjuk a fejünket, ezt az ötletet remekül kihasználták. A refrén visszafogottabb, szokványosabb, ellenben azt is hamar megjegyezzük, a dal végén hallható Madi slide-gitárjátéka pedig megint egy hárompontos dobás volt, kellett az oda! Érdekes, bár gondolom nem tudatos az összecsengés az aktuális Vad Fruttik dallal (Jobb Lesz Holnap), még ha az ismétlődés náluk is gyakori probléma. Az EP dalaiból némi előzetes Nagyjából ennyi is a Hazatalál EP. Ezzel a négy dallal kijelölték az irányt, ami szimpatikus, fél úton van a Még Közelebb-féle líra és A Katona Imája által képviselt klasszikus rock között, csak hogy majdnem az összes Ákos lemezt felemlegessem. Tény, hogy egyik sem egy instant örökzöld, de az új megjelenéseknél mindig nehezen jósolom meg, melyik lesz az, amelyik évek múlva is előkerül koncerteken vagy rádiókban. A letaglózó élmény talán elmaradt, de azért bőven megfelel az elvárásoknak ez a kvartett, még ha maga a kiadvány nem is tobzódik extrákban. Megmondom az őszintét, én örülnék neki, ha a következő nagylemezre nem kerülne fel innen mind, sőt, annak is, ha egyik sem, és azon csak újdonságok szerepelnének, de bilibe is mártom a kezem, mert szerintem erre elég kevés az esély. Inkább reménykedem benne, hogy olyan dalokkal dúsítják fel ezeket, amik még ütősebbek lesznek.  |
Hozzászólás
2018-10-04 21:49
Hát, többé-kevésbé egyetértek Veled, az én véleményem szerint az első két dal szerethető, jól sikerült (de nem volt rögtön katarzis azért meg kellett többször hallgatni, hogy kiforrja magát nálam), a másik kettő számomra gyenge, olyan érzésem van, mintha csak muszájból írták volna meg őket. ("Jó, jó, írjunk gyorsan valamit, úgyis szeretni fogják...")
Szerintem nem kell annyira általánosan venni a felesleget, tudjuk, hogy létezik ez a kategória is, kemény kifejezés emberre, de nem kell minden kivándorlónak magára vennie. Plusz Ákos egy olyan korban nőtt fel, ahol ez még kissé elítélendő volt ez a folyamat és tudjuk, hogy kissé maradi hozzáállása van egyes dolgokhoz.
Ha nekem kellene pontozni, én kegyetlenebb lennék, csak 6-7 pontot adnék, de nincs ezzel baj, nem szerethet mindent mindenki, azért nagyon várós az album.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!