Papa jelentkezik! - 2018/08

HARMADIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Barakamon (az jóóó - Pactolous) főhősének középsulis életét bemutató komédiáról, a Handa-kun-ról lesz szó. Handa Sei-t mindenki utálja az iskolában, mindenki folyamatosan cikizi és igyekszik kellemetlen helyzetbe hozni. Legalábbis ő így gondolja. Az igazság, hogy ő a hely legnagyobb sztárja, az összes lány szerelmes belé, az összes srác olyan akar lenni, mint ő. A kolosszális félreértésből adódóan a visszahúzódó Handa reakció is kétértelműek, a többiek pedig mind-mind sajátos, totálisan elmebeteg módon, pozitív fricskával értelmezik azokat, így tovább generálva Handa isteni mivoltát. Az anime lényegében ennek a félreértés-hálónak az össze, majd kibogozódásáról szól.

A jó:
Nem vagyok általában az ilyen humor híve, de szerencsére hamar kiderül, hogy mi húzódik meg Handa félreértése mögött és onnantól kezdve teljesen más szemmel lehet nézni az egészet. A végére nagyon beér a dolog, sokszor leborultam a székről, főleg Eraser-nek hála (majd megértitek). A lezárás tökéletes, az opening teljesen őrült és az ending-gel együtt kiváló.

A rossz:
Kicsit azért még így is sok a félreértés az én ízlésemnek, ám ettől eltekintve nem tudnék semmit sem kiemelni.

A verdikt:
Mindenkinek ajánlott humorbomba. Nem kell semmit sem tudni a Barakamon-ról ahhoz, hogy az ember megnézze, sőt, talán még érdemes az előtt betermelni, noha talán csak két apró utalás van az ott történtekre. Nem egy legendás darab, de nagyon kellemes szórakozás.

NEGYEDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy régi-régi lemaradásomat pótoltam, ami nem mást, mint a Danshi Koukousei no Nichijou! A színtiszta geg anime középiskolás srácok mindennapjairól szól.... és kb ennyi. Esszenciálisan elmebeteg vígjáték.

Jajj, de még mennyire! Rövid szkeccsekből áll a sorozat, nincsen átívelő sztori, vagy langyos mederben csordogáló slice-of-life éldegélés, nem. Hülye jelenetek egymásutánisága, sokszor annyira elborultan, hogy nem is a poénokon kacarásztam, hanem a zavart meglepődöttségemen: "ez most mi volt?" - Pactolous

A jó:
A tökéletes zenei aláfestés, a fenomenális szinkron, a letisztult elképzelés és természetesen a mindent felülmúló, tökéletesen működő humor! Nincs megállás, nincs egy pillanatnyi józanság sem. Lebilincselő, könnyed, laza.

A szinkron az egyik, ha nem éppen a legerősebb pontja az animének! Nem csak azért, mert olyan sztárparádét kapunk, hogy ihaj (veterán animézők szerintem már az első mondatoknál megnevezik a színészeket), hanem a beleélésnek egy olyan szintjét hozzák, amit nem tanítanak a színitanodákban, ehhez kell egyfajta őrültség is a való életben. És mint azt tudjuk, a japánok eleve őrültek, szóval ha ezt külön kihangsúlyozom, akkor az jelent valamit! A fentebb említett humoron kívül még imádtam a megváltozó fejeket, az elsötétülő tekinteteket, a reakciókat, a bugyuta helyzeteket no és persze a lány szereplőket, mert... na de persze mindent én sem árulok el! - Pactolous

A rossz:
-

Rövid. Nincs folytatása. Igazán lehetne ebből valami web-series, vagy kétévente valami velőscsont, amit oda lehetne dobni a rajongóknak. Ennek híján marad a manga, de azért mozgásban, hangban jobb az élmény. - Pactolous

A verdikt:
Yepp. A Danshi Koukousei no Nichijou tökéletes (műfajában értve)! Minden felesleges bonyolítástól mentes, igazi poénparádé, amit szerintem lehetetlen nem szeretni. Abszolút ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Könnyen fogyasztható, igazi kis kincs!

+1
A két talán legtöbbet szereplő karakternek a hangját a Gintamában a Gintokit, valamint Okitát megszólaltató színészek adják és amikor Gin-san és Okita középsulis srácként beszélget valami totál blődségről, az számomra önmagában garantálta, hogy minden percét imádni fogom ennek az animének. Gintama rajongóknak azonnali hatállyal kötelező megnézni!

ÖTÖDIK POSZT

Papa jelentkezik! Igen-igen, megint. Valami baj van vele? He? Beszólt valaki? Hmm? Kell a verés? Khmm... A Rakudai Kishi no Cavalry-ról lesz szó. Kurogane Ikki egy elképesztően tehetséges kardvívó, azonban ahhoz, hogy mágikus lovag legyen varázserővel is bírni kéne. Ilyen téren a képességei meglehetősen csekélyek, így az egyetlen esélye elvégezni a legelitebb középiskolát, hogy megnyerne a Seven Star Battle Festival-t. A helyzetet bonyolítja, hogy egy cserediák is érkezik a szobájába, aki egy lány és Ikki az első nap alsóneműben látja, aminek párbaj lesz a vége, aminek pedig az az eredménye, hogy a hölgy Ikki szolgálója lesz. Aztán persze lesz itt egy vagon ecchi, románc és mágikus összecsapások, a háttérben sok-sok szarkavarással.

A jó:
Hát kérem, a románc a romantikus animékre is bőven ráver. Persze, javarészt nehezen hihető, de viszont a 12 rész alatt annyit halad, amire egy konkrétan ilyesmiről szóló anime három évadban sem képes kitermelni. És ez jó! Ahogy az is, hogy noha ecchi, igazi hárem nincs benne. Elég hamar tisztázódnak a szerelmi viszonyok. A történet nagyon lendületesen halad és elég sok mindent érint is.

A rossz:
Kicsit még mindig fura - hála az égnek -, amikor egy vérszerinti testvérpár hölgy tagja szexuálisan kívánja a bátyját, tök mindegy milyen indok miatt. (Jajj, ne már, megint?? - Pactolous) A harcok is kicsit sutácskák, az erőszintek pedig totál viccnek minősülnek. Egy shounen-ben a főhőst félholtra verik, aztán összeszedi magát, edz, új képességeket sajátít el stb. Ikki meg csak Jézus-Terminátor az elejétől fogva a végéig, az utolsó csatában pedig mindez már a One Punch Man szintjét súrolja, csak hát utóbbi paródia, ott belefér.

A verdikt:
A romantikus szál tanítandó, a harcolós rész nem annyira. A legnagyobb gond viszont, hogy a szezon végére a történet körülbelül első harmadához jutunk el. Szépen kidolgozva, ügyesen lezárva ezt a szakaszt, azonban az anime három éve fejeződött be és azóta semmit sem hallani róla, szóval nagy valószínűség szerint ez a projekt halott. Így pedig hiába jobb, mint a light novel ecchi feldolgozások jelentős része, mégsem tudom ajánlani senkinek, mert nincs sok értelme megnézni. Persze nem baj, ha valaki betermeli, jó szórakozás ez... többségében, csak hát na. Sosem lesz eredménye.

HETEDIK (?) POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Fukigen no Mononokean-ról lesz szó! Ashiya a középsuli első napján összetalálkozik egy youkai-jal, a szőrős kis teremtés pedig levakarhatatlanul ráakaszkodik. Hősünk ettől kezdve egyre erőtlenebb, az apró lény pedig egyre hatalmasabb lesz, így Ashiya szinte az iskola kapujáig sem tudja levonszolni magát, ám ha sikerül neki, akkor is összeesik és a nővérszobában tölti a napot. Gondjainak megoldását egy plakát formájában találja meg. Abeno a Mononokean mestere és ördögűzéssel foglalkozik. Meg is szabadítja Ashiya-t, ám az örömnek hamar vége, amikor kiderül, hogy a dolog egymillióba fog kerül a srácnak, aki ezért kénytelen a Mononokean szolgálatába állni, hogy ledolgozhassa adósságát.

A jó:
Az epizódok történetei azok, amikre lehet használni a szép szót. Aranyosak, szívmelengetőek, helyenként viccesek. A lények változatosak, ügyesen megkreáltak, a karakterek jól működnek és nincs is belőlük több a kelleténél.

A rossz:
Nem igazán tudok semmit sem kiemelni. Talán annyit, hogy nem lép túl egy bizonyos ponton és nem válik valami igazán kiválóvá. Viszont 13 résztől nehéz is ezt elvárni.

A verdikt:
Igazi, nagybetűs, Jó anime ez. Nem hiszem, hogy bárki számára klasszikussá válna, viszont mindenkinek érdemes megnézni, akit érdekel az ilyesfajta természetfeletti téma.

SOKADIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Saiki Kusuo no Psi-nan-ről, vagy angol nevén The Disastrous Life of Saiki K.-ről lesz szó, ami a címmel ellentétben nem dráma, hanem egy gag anime, mégpedig a jobbik fajtából. Saiki Kusuo természetfeletti képességekkel született, aminek azonban árnyoldalai is vannak. A telepátia jól hangzik, amíg nem hallod egy nagy sugarú körben mindenkinek az összes gondolatát, beleértve az állatokét is. Röntgen-látás? Menő, de nem tudja kikapcsolni, így bárkire néz, az egy csontváz a számára. Ha szemüveg nélkül tekint valakire, az egy napra szoborrá válik. Emellett, a teljesség igénye nélkül: teleportálás, telekinézis, pirokinézis, időutazás, alakváltás, láthatatlanság, levitáció, felmérhetetlen fizikai erő stb. Kusuo pedig semmit sem akar, csak normális, békés életet élni, mindenkitől távol, eltitkolva csodálatos képességeit. Természetesen ez sosem fog sikerülni neki és a sorozat folyamán a leginkább kirívó, egyedi és furcsa alakokat fogja magához vonzani és örökre búcsút mondhat a nyugodt, eseménytelen mindennapoknak.

A jó:
A főhős humora, a straight guy karakter, valami tökéletesre lett csiszolva. Ömlik belőle a szarkazmus és el sem tudom mondani mennyire imádtam! A mellékszereplők teljesen őrültek, mindig képes meglepni egy új fordulattal és még a negyedik falat is döntögeti, nem is kicsit. Ügyesen parodizál animés kliséket, miközben teljes mellszélességgel fel is használja őket és ezekre rá is mutat.

A rossz:
Talán csak annyi, hogy egyben bedarálva azért néha egy kicsit sok. 240 miniepizódról, vagyis közel 50, egyenként huszonöt perces részről van szó és hát ha az ember bedarálja, mint én, akkor azért néha megáll kicsit a dolog, de ez bőven belefér.

A verdikt:
Abszolút királyság! Egyenesen a kedvenceim között landolt és ezzel hivatalosan is megalapítom a gag triumvirátusomat, a Saiki Kusuo-val, a Danshi Koukousei no Nichijo-val és a Seitokai Yakuindomo-val. Teljesen mások, egyformán elmebetegek és ha csak az egyiket megnézi az ember már garantáltan vidámabb lesz tőle. De én mindhármat teljes vállszélességgel ajánlom!

... POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Mahou Shoujo Ikusei Keikaku-ról lesz szó! Koyuki mindig is arról álmodozott, hogy Magical Girl legyen és amikor egy mobilos játék megadja neki ezt a lehetőséget, madarad lehetne vele fogatni. Megismerkedik egy tucatnyi másik lánnyal és minden szép és jó. Aztán elkezdik megölni egymást... igen, ez megint csak egy olyan anime, ami a cukiság mögé brutális mészárlást rejtett. Ez pedig nem spoiler, hiszen az első rész első perceiben lerántják már a leplet arról, hogy nem fenékig tejfel hőseink élete.

A jó:
Sok egyedi karakter, saját motivációval, célokkal és képességekkel. Az akció látványos és soha sem megy el torture porn-ba. Brutális. Nagyon, de nem öncélúan. Aki meghal, azt általában minden herce-hurca nélkül megölik, nem kínozzák és stb. Alapvetően a lezárást is jónak találtam, mert az adott sztorit befejezte és helyet ad egy lehetséges folytatásnak. Volt benne néhány, ha nem is váratlan, de mindenképp egyedi fordulat.

A rossz:
Sajnos hamar rájön az ember, hogy mi számít Death Flag-nek a sorozatban (ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy az adott karakter hamarosan meghal; általában ilyenkor vagy mond valamit - pl. "ne aggódj, biztosan visszatérek!" - vagy valamelyik szereplővel épp elmélyülne a kapcsolata, stb. - Pactolous), így a legtöbb esetben teljesen világos, hogy épp ki fog meghalni. Enélkül sokkal erősebb lett volna az egész, mert szerintem tényleg egyedi, abból a szempontból, hogy kik és hogyan halnak meg.

A verdikt:
Nem fog mindenkinek tetszeni, én viszont végig élveztem. Érdekes, pörgős, brutálisan kemény. Figyelni fogom, hogy folytatják-e, habár lassan két év telt el és semmi fejlemény. Ez azonban ne tartson vissza senkit, érdemes megnézni.