Zenék vég nélkül (Roger Shah - No Boundaries)
Pactolous
2018-06-14 19:59 
0
2382
| Rovat: Roger Shah egy kedvelhető figurája a trance stílusnak. Az úgynevezett baleár trance felfuttatójaként temérdek slágerrel és átdolgozással kényeztetett már el bennünket és ha a sok mellék projektje mellett egy önálló, szerzői albummal jön ki, az bizony megérdemli a figyelmünket. És kell is ide a figyelem meg a kitartás, mert a 2 CD-n és a 30 számon nem két perc alatt rágjuk át magunkat!
Shah utoljára 2011-ben jött ki saját neve alatt lemezzel (hacsak nem számoljuk a 2016-os, meglehetősen rövid című Music for Meditation, Yoga & Any Other Wellbeing Moments korongot), ez volt az Openminded!?, ami jó volt, szép volt, de nem ütött akkorát, mint az idén tíz éves Songbook. Emberünk azóta pedig foglalkozott mindennel: jöttek a Sunlounger albumok, a Magic Island mixlemezek, valamikor tavaly még a High Noon at Salinas álneve alatt is kiadott egy dalcsokrot... Kényelmes stúdiója lehet neki, ha ennyit dolgozik benne! Zeneileg is tett kitérőket Roger, készített klasszikus zenét, illetve őt sem kerülte el anno a "házasélet", azaz belekóstolt a house vagy hatalmas jóindulattal a trouse világába. Szerencsére rájött, hogy amiben igazán kiváló az a trance műfaja, így az olcsó és szerény sikerek után visszatért hozzánk. Ennek a comeback-nek a lenyomata a No Boundaries lemez és ezt most vegyük nagyon komolyan! Shah egészen 2014-ig nyúlt vissza a dalaihoz, megírt hozzájuk még párat, mindent összekapirgált, amin az elmúlt négy esztendőben ott virított a neve és voilá! Kész is dupla CD-s monstre album!  Még mielőtt kitérnék a dalokra (készüljön fel mindenki, hosszú menet lesz!), hadd keseregjek még egy sort azon, hogy az album műfajával milyen mostohán bánnak a trance producerek. Tudom, már kikeseregtem magam Ben Gold-nál, a Cosmic Gate-nél, sőt még Solarstone-nál is (pedig ő aztán így is odatette magát), de itt most azért muszáj még egyszer visszakanyarodnom a témához, mert pont az ellenkezőjét láthatjuk. A No Boundaries nem egy szétszabdalt, több részes lemez, inkább egy sokdarabos puzzle, ami a végén mégis összekeverve adja ki egy vélhetően csodaszép tengerpart képét. Érezhető, hogy valamiféle koncepció megvolt a háttérben, hisz az uplifting és a progresszív / deep számok keverednek egymással, nem mixlemezeket idéző lineáris úton haladunk a vég felé, egyre jobban emelve a BPM számlálón, ami egyeseket zavarhat, én örültem neki. A baj mégis inkább az, hogy ez egyszerűen túl sok! "De most miért, hiszen mindegyik király nóta, akkor örülj neki, hogy kapsz rendesen belőlük!" Nos egyrészt a nagy számok törvénye alapján sajnos nem mindegyik üti meg a "király" szintet, másrészt pedig a túrógombóc is finom, mégis rosszul leszünk, ha túl sokat eszünk belőle. No de várjunk még a végső konklúzióval, vegyük elő a dalokat! No Boundaries Szimfonikus, kórussal felturbózott kezdés, ami sok kockázatot és buktatót rejt magában, de Roger - épp hogy rezgő léccel - túljutott rajtuk. A stílus sablonjait nagyjából elkerülte, a dallamok szépek, a hangzás pedig a mostani Shah-uplifting. When You're Here (with Aisling Jarvis) Négy éves dalt felrakni egy újnak szánt lemezre enyhén szólva kényelmes megoldás. Pedig igaz, ezt a számot már a 2014-es Magic Island-en is hallhattuk, ugyanebben a formában. Nem vagyok híve ezeknek a húzásoknak, függetlenül attól, hogy most a nóta jó-e vagy sem. Olyan, mintha csak azért tenné fel, hogy minél több számot tüntethessen fel a borítón... ezt nem így kéne! Mindenesetre a dal nagyon kellemes, a gyors tempójú első darab után ez egy lassabb, igazi baleár hangulatot árasztó muzsika, olyan, amilyet az úriembertől megszoktunk és szeretünk. Love Heals You (with Leilani) Ha figyelemmel követed a trance stílust, nem lesz idegen ez a dal sem, 2016-ban elég sokak kedvence volt, az enyém is. A kiállás valami mesteri, gyönyörűen emelkedik és a beindulás is szépen folytatja a dalt. Én csak kicsit azt sajnálom (de ez most Roger mostani munkásságára is igaz), hogy az uplifting hangzás hozott egyfajta hideg megszólalást. A lábdob kattog, a basszus színtiszta elektronika, a szintik tűélesek; nekem kicsit hiányzik Shah dalaiból a telt hangszerelés, a meleg hangszínek, a finom mélyek. Nem tudom ezt jobban körülírni és ez persze abszolút személyes vélemény, ettől még ugyanúgy szeretem a számait és inkább örülök, hogy a sikertelen house-os kitérő után visszatért a trance-hez. Ízelítő a "Love Heals You" című dalból Star-Crossed (with Jes) Az egyik idei sláger várományos, nálam viszont már utat tört magának, főleg a Club Mix. Jes éneke most is príma, a hangulat tökéletes, a megszólalás pedig megmutatja, hogy Roger ennek miért is mestere. Reasons to Live (with Moya Brennan) 2016-ból repült át ide ez a dal, amiben a Saltwater és a Morning Star számokból ismerős, különleges hangú Moya Brennan énekel. Hozzá illően világzenei, monumentális a kiállás rész, külön kiemelném a kórusokat! Szép melódiájú, nosztalgikus darab! Beautiful Lie (with Yoav) Hmm... hol is kezdjem? Yoav 2007-ben megírta ezt a számot, anno Giuseppe Ottaviani is készített egy remixet hozzá. Most 2018-ban Roger leporolta és hát mindenki eldöntheti, hogy neki melyik tetszik. Tény, hogy a gitár, meg a dal atmoszférája beleillik Roger világába, de valahogy nem érzem létjogosultságát, ráadásul kicsit lapos is lett a hangzás. Triumvirate (with Stoneface & Terminal) Sokat vártam ettől a kollaborációtól, hiszen nem akármilyen nevekről van szó. Bár ismerős akkordmeneteket hallunk, a fődallam ügyesen eltereli róla a figyelmünket, legalábbis addig, míg be nem indul a dal. Ott viszont már az energia, a húzás, a tempó tesz róla, hogy ne nagyon érdekeljen az újdonság hiánya. Jobban örülnék, ha a melódiák az eredetiségre törekednének, de így sem rossz egyáltalán. Hold Your Head Up High (with Aisling Jarvis) Ez lesz a következő nagy Roger Shah sláger, ebben biztos vagyok. Nem csak azért, mert már úton van egy Aly & Fila remix; az ének és a hangulat már eleve predesztinálja a sikerre. Legalábbis remélem, hogy sokan megszeretik, mert az ilyen dalokra nagy szüksége van a trance stílusnak! Not Alone (with Brian Laruso & Angus Powell) Nyugodtabb hangulatú darab, annyira, hogy alig-alig kelti fel valami a figyelmünket. Nincsen komolyabb baj vele, de sajnos túl sok kiemelkedőt sem nyújt. Tábortűzi sütögetésekhez vagy strandon történő lazuláshoz passzol, de még oda is tudnék jobb muzsikákat. Castles in the Sky (with Inger Hansen) Tavaly megjelent feldolgozás a méltán classic Ian Van Dahl számból. Sajnos még most sem sikerült megbarátkoznom vele: egyszerre vannak benne bitang jó ötletek és szokatlan megoldások. Az, hogy gitárdús lett például kifejezetten örömteli, egészen más hangulata lett így a dalnak. Inger-rel most nincs bajom, de szerintem egy hölgy hang jobban passzolna ide, a gyerekkórus szerepeltetése pedig jópofa ötlet, de teljesen felesleges. Díjazom az újra való törekvést, de ez ide már sok (ráadásul az a félhangos fellépés a refrén második részénél több, mint idegesítő számomra). Ízelítő a "Castles in the Sky" Sunlounger remixéből Skyarium (with Taucher) Szerencsére itt most nincs semmi furcsaság, az idei év egyik titkos kedvence nálam ez a nóta. Eleve már szívmelengető, hogy a nagy öreg, Taucher működik közre benne, de a gitár, mint fődallam egyszerűen fergeteges ahogy az általa hozott hangulat is! Fire (with Antillas & Zara Taylor) Vissza megint a múltba, két évvel ezelőttre! Nekem akkor kifejezetten tetszett ez a kollaboráció, még ha nem is ér fel más, Zara Taylor által felénekelt Shah vagy Sunlounger himnuszokhoz. A fődallam az, ami a bizonytalan szavazókat egyik vagy másik oldal felé húzhatja: engem a szimpatizánsok közé terelt. Skyline (with Adrina Thorpe) Emlékszünk még Adrina Thorpe-re? Ő az, aki olyan Shah számokat emelt örökzöld magasságokba, mint például a Who Will Find Me vagy a Back to You. Nincs Shah lemez nélküle, bár most nem sikerült a 19-re még egy lapot húzni a 21-hez. Félreértés ne essék: egy remek dal ez, csak éppenséggel nem annyira karakteres, mint a fent említett számok, sőt, valahogy a lemez bőséges kínálatában is elveszik. Talán egy remix majd dob rajta! Eternal Time (with Leilani) Kezdem már unni a "tavalyi ismerős..." kezdetű mondataimat, de hát ez egy ilyen album... Nagyon szép dallamú nóta, szerethető hangulattal, kicsit talán sok ismétléssel, de ennyitől még nem ugrunk ki az ablakon. Rapture (with Dante Thomas) Vérbeli Magic Island zene, az obligát gitárokkal, óceáni hangulattal, popzenéket idéző énekkel és a végén beköszönő életmentő szintikkel. Teljesen rendben van, bár azt is megértem, ha egyeseknek ez már túl sok a jóból. Mindenesetre akármennyire is korrekt a dal, én már itt kezdek belefásulni a lemezbe, pedig még csak most érkeztünk el a feléhez(!). Call Me Home (with Aisling Jarvis) Időutazás a javából! Először 2015-ben hallhattuk az aktuális Magic Island mixalbumon, 2017-ben kiadták kislemezen és helyett kapott Roger egy másik produkciójában, a High Noon at Salinas albumon is, most pedig itt is találkozunk vele. Inkább ezt nem kommentálnám, mivel szívemnek kedves nóta ez, remek hangulattal, csodás énekkel, kórussal. Ez végre nem egy "csak korrekt" allkotás, hanem a Shah életmű tündöklő, kiemelkedő darabja. A "Call Me Home" dalszöveg videója A Different Part of Me (with Susie Ledge) Eddig nem igazán hallott tört ritmusok vezetik be az atmoszférikus nótát, de a közepétől az uplifting hangszínek veszik át a főszerepet. Kár, örültem volna egy kis változatosságnak. Amúgy kifejezetten tetszetős, bár sok meglepetést már nem hoz, később egy kislemezen még üthet nagyobbat. Castaway (Trenchtown Mix) (with Carla Werner) Carla Werner neve kinek ismerős? Southern Sun? Ugye! A legendás hang ezúttal ebben a reaggae beütésű dalban szólal meg (hasonló hangulat: Sunlounger - I Just Wanna Dance with You). Nekem ez még mindig bejön, az ének viszont lehetett volna kicsit karakteresebb. Down By the Sea (with Emoiryah) Milyen érdekes! Alig-alig változik a melódia ebben a számban mégis mennyire érzelmes, szerethető és kellemes a fülnek! Az uplifting hangszerelés is feszesebb lett, jobb a húzása. Örülnék, ha ez is kapna egy kislemezt! Fool 4 U (with Jackie Bristow) Popos ének és house-osabb megszólalás (de még a tűrhető határon belül) párosítása, ami a kiállásnál és a kvázi szintetizátor-szólónál győzött meg arról, hogy kell ilyen is. Natural Order (with Rene Ablaze) Rene Ablaze az uplifting trance egyik mestere, nyilvánvaló, hogy a vele való társulás nem egy ambient számot eredményez. A duó egy igen korrekt nótát hozott össze, ami bár nem lesz kedvencem, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy ótvar munka. A dallam szép, a hangszerelés tökélyre polírozott: nekem csak legalább egy olyan momentum hiányzik belőle, ami megragadna és falhoz vágna. Hátha más megtalálja benne! For the One You Love (with RAM & Natalie Gioia) Íme egy újabb, papíron ütős kollaboráció, de vajon a végeredmény is príma? Tulajdonképpen igen. Szép ívű, kidolgozott, remek dal, ami Shah-ot mondjuk csak nyomokban tartalmaz, legalábbis ha nem tudnám melyik albumot hallgatom, meg nem mondanám, hogy ő is benne van. Al Ritmo Que Vas (with SuZie Del Vecchio) Már az Openminded?! is hozott egy spanyol nyelvű nótát (az itteni Unbreakable-ről nem is beszélve), a hagyomány (mert most már az) folytatódik. A kétezres évek közepéről ismerős house számok ugrottak be róla, az számomra egy kedves időszak volt, talán ezért tetszetős az, amit hallok. Kicsit talán sok az ismétlés, pár variálással vagy több hangszerrel megbolondíthatta volna Roger. Az "Unbreakable" című szám videoklipje The Namib (with Pierre Pienaar) 2014-ben szinte teljesen átsiklottam efelett, és hát meg is értem. Próbálom már a többször leírt frázisokat kerülni, de hát ha egyszer ilyen sok dallal van dolgom, ez nem egyszerű. Tisztességesen összerakott iparosmunka, de én nem találtam benne semmi olyat, ami megfogott volna. Pedig a szintik jófélék, a keletiesre vett ének is, tehát baj az nincs, mégsem vált ki belőle semmit. Sanctuary (with Suzy Solar) Azt a szükséges pluszt végre megtaláltam, méghozzá ebben a dalban! Lehet, hogy a nosztalgikus felhangok segítettek ebben, kicsit olyan, mintha egy 2002-es eurotrance szám lenne (nem maga ahogy szól, hanem amire emlékeztet). De kérem szépen ez nem baj! Unbreakable (with Aly & Fila & Susana) Azt hiszem ezt a nótát senkinek sem kell bemutatnom, hiszen 2016-ban Tune of the Year státuszt kapott az ASOT hallgatóktól. Hatalmas piros pacsi jár a spanyol nyelvért, Susana erőteljes énekéért (mindig így danolászik, de ide most pont passzol is); no, nem érdemtelenül lett sikeres. Kicsit sajnálom, hogy Roger nem készített belőle egy album verziót... tudom, máskor meg azért sír a szám, mert egy gyenge átdolgozással pótolják az eredetit. Mégis, kíváncsi lettem volna, hogy ha az Aly & Fila hangzást elvesszük, akkor is működik-e a dal. Without You (with Sied Van Riel & Jennifer Rene) Roger 2014-ben még próbálkozott a house / electro house műfajával, inkább kevesebb, mint több sikerrel (elrettentő példa a beszédes című No Brainer). Ennek hatása érződik még ezen a kevés népszerűségnek örvendő darabon, de azért már a jó irányba mozdult el, itt vannak a trance-es hangszínek. Sied Van Riel ide, Jennife René éneke oda, sajnos már négy évvel ezelőtt sem volt egy nagy durranás, hát még most itt, a lemez végénél. Kínosan érződik rajta, hogy helykitöltőnek lett felrakva. Never Forget (with Nathia Kate & Amber) Apropó helykitöltés: készüljünk fel, hogy most már csak azok találkoznak újdonságokkal, akik eddig remeteként éltek. Mondjuk ezt a számot pont imádtuk 2015-ben, szerencsére a világ is, így elmondható, hogy Shah sláger. Szép és dúdolható ének, fain atmoszféra, szóval a szokásos szint. Ízelítő a "Never Forget" című dalból One Life (Deeper Translation Mix) (with DJ Feel & Zara Taylor) Ismét egy olyan dal, ami egy választási ciklussal ezelőtt jött ki. Árulkodó lehet például az, hogy már Feel is elhagyta a DJ jelzőt nevébőlegy ideje, szóval nem mai darab. Még egy utolsó lenyugvás, egy kis baleár progresszív hangulat a furcsa zárás előtt. Allure feat. Julie Thompson - Somewhere Inside (Roger Shah Remix) Őőő... igen, egy remix. Hogy mennyire nem nagybetűs album jelen írásom tárgya az ebből is látszik: a lezárásért egy átdolgozás a felelős. Persze nem mondom, annak korrekt, bár igazából csak annyi történt, hogy a Shah-féle uplifting hangzásra átültették az Allure klasszikust. Jól áll neki, de ennél nem több. A No Boundaries tényleg nem ismer határokat, főleg nem az albumformáét. Kétféle szemüvegen át lehet értelmezni Roger lemezét: ha csak egy dalösszesítést vársz, akkor nem lesz hiányérzeted, ellenben ha egy igazi, album élményt, csalódás vár rád. Pedig - és ezt nem győzöm kihangsúlyozni - rossz nóta nincs a lemezen! Gyengébbek, átlagosak akadnak, de gyönyörűek és erősek is. Nekem ez viszont sok. Én elhiszem, hogy rengeteg éven át dolgozott rajtuk Roger és hogy büszke rá, hozzáteszem lehet is! Mégis sokkal jobban örültem volna annak, ha teljesen új számokat kapunk, abból is mondjuk csak 13-15 darabot, és ha mindenképp két CD-t vizionalizált maga elé főhősünk, akkor a korábbiak mintájára feloszthatta volna Album Mix és Chill Mix kategóriákra. Ennek így, ilyen formában nem sok értelmét látom. Épp ezért elnézést is kérek a szigorú pontozásért, de hiába a számos dobogós nóta, valahol érzékeltetnem kell, hogy (strand)homokszem került a keverőpultba. Örülök, hogy Roger alkot és csodás számokkal örvendeztet meg bennünket, kívánom neki, hogy még temérdek éven át tegyen is így! De a következő album ne egymás után felhajigált nóták halmaza legyen! És persze ne 7 év múlva érkezzen meg!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!