Tompított fényszóró (Aly & Fila - Beyond the Lights)
Pactolous
2017-11-08 19:23 
0
3252
| Rovat: Aly és Fila megkerülhetetlen tehetségei a trance műfajának, erről azt hiszem felesleges vitafórumot nyitni. Saját számok és remixek esetében is hozzák a kötelező minőséget, nem egyszer megugorván azt, épp ezért szinte érthetetlen, hogy miért nem tudnak mit kezdeni az albummal, mint koncepcióval. Talán most végre sikerült!
Az egyiptomi páros visszatérő vendégei a honlapnak, írtam már az első, második, sőt, harmadik lemezükről is, de valahogy a 2010-es Rising Sun óta egyik sem képviselt hatalmas nívót. Ez azért furcsa, mert ezek a korongok kitermelték a maguk sikereit, de mint albumok, nem működtek. Én ezért az unalmas töltelékszámokat, demó hangzású progresszív dalokat és a "lehetett volna több is" kategória kétes dicsőségű győzteseit okolom. Mégis naiv reménykedéssel indítom el a következő lemezt, hátha okultak a bakikból! A Beyond the Lights mindenesetre ígéretesnek bizonyult, csak aztán...  Rebirth A kiváló bevezető dal mintapéldája, ahogy azt az iskolákban tanítják (már ha van egyáltalán ilyen intézmény). Sejtelmes, folyamatosan építkezik, egyre teltebbé válik, emellett a srácok belecsempészték azt a hamisítatlan egyiptomi hangulatot is, amit sikeresen egyesítenek a trance-szel már egy ideje. UV (with Paul Thomas) A duó Future Sound of Egypt kiadójának egy új alrészlege az FSOE UV, ami a progresszív stílusból táplálkozik, legyen az trance vagy éppen house. Elindítva ezt gyorsan össze is raktak Paul Thomas segítségével egy felvezető számot, hogy nagyjából képben is legyünk, mire számíthatunk. Az elgondolás és a hangulat szimpatikus, egyetlen egy bajom, hogy ez ide, második dalnak nem annyira jó ötlet. A bevezetés túl hosszú (pedig már volt egy), a levezetés is, középen pedig nem teljesedik ki a nóta. Félbehagyás érzetét keltette bennem, persze ott az Extended Mix, ami kielégíti ezen igényeimet, albumra viszont ez nem elég. Breathe Us to Life (with HALIENE) A Saving Light és Ferry Corsten remek Blueprint albuma óta ez a harmadik jeles alkalom, hogy HALIENE tevékenyen részt vesz egy trance produkcióban, ezen a korongon két dalban is szerepel. Maradtunk egyelőre a lassabb tartományokban és ez egyáltalán nem baj. Örültem volna egy karakteresebb vezérdallamnak (ez visszatérő problémám lesz), mert az ének abszolút fülbemászó. Ki tudja, talán majd egy másfajta változatban... Sunrise at Cala Bassa Visszarepültem 2009 környékére, amikor virágzásnak indult a balearic trance, azaz a trópusi, homokos strandos, naplementés hangulatú, gitárokkal dúsított trance. Kár, hogy a gitár ezúttal csak a kiállásban szólal meg, amikor beindul a dal, csak a kissé unalmas szintik szólnak. Ízelítő a "Beyond the Lights" című dalból Paralyzed (with HALIENE) Érdekes dal: nem akar breakbeat lenni, de mégsem vérbeli trance. Stílusgyakorlat Aly & Fila-tól, ami mutat potenciált magában, mert például az ének ismételten kifogástalan. Viszont a fura alap miatt nem tudtam egyelőre túlságosan megkedvelni, vélhetően ebben is majd egy remix segít a későbbiekben. Camellia (with Ferry Corsten) Gyorsulunk felfelé, mintha csak egy szettben érkeztünk volna el a fordulóponthoz. Ferry Corsten végre magára talált az utóbbi időben, kíváncsian vártam, hogy a nílus-völgyiekkel együtt mit tesz le a DJ pultra. Nos, egy nosztalgikus felhangokkal átszőtt, majdnem uplifting... és valljuk be, majdnem nagyszerű számot. Kifejezetten finom a hangulat, amit leszállít, de sajnos nincs benne semmi megjegyezhető, valami melódia, szinti, akármi, amiről később eszünkbe juthatna. Tényleg kár, mert amúgy baromi atmoszférikus, ahogy szól. All Heaven (with Ana Criado) Megérkeztek azok a dalok, amik a legjobban állnak a duónak, az az uplifting, ami csak rájuk jellemző. Ezt a számot már ismerhetik a trance rajongók: sláger, megérdemelten, ami talán elsőre nem, de másodjára már bőven utat talál magának. Persze biztonsági játék, a szokásos hangszínekkel, de van benne annyi plusz Ana Criado énekének hála, hogy emiatt ne haragudjak rá. Shadow (vs. Scott Bond & Charlie Walker) Scott Bond egy régi visszatérője a stílusnak, idén pedig Charlie Walker-rel együtt kijöttek egy gyönyörű számmal, a Sweet Release-zel, ami sajnos picit felstrófolta az igényeimet. Nem mondom, korrekt iparos munka ez a négyemberes nóta, de közel sem nevezhető zseniálisnak. Sajnos ez már a sokadik kihagyott ziccer. Ízelítő az "All Heaven" című dalból Awakening Érdekes harmóniákat felvonultató, nosztalgikus beütésű darab, ami megint ugyanabba a hibába esik, mint feljebb pár társa: amikor beindul a kiállás után, nincs egy karakteres dallam, ami vezetné a figyelmünket. Biztos vagyok benne, hogy ebből sokkal-sokkal többet is ki tudtak volna hozni! Concorde (with Ferry Tayle) Most azonban elhallgattatom a károgó felemet, mert ez a dal nagyon is rendben van, sőt! Elképesztően gyönyörű, felemelő, pozitív atmoszférájú nóta! A szöveg nélküli ének telitalálat, hosszú ideig bennragad a fejünkben (na, ilyen vezérdallamokról beszélek én már egy ideje). Több ilyen meglepetést bírt volna el az album! You & I (with Emma Hewitt) Ha már szóba került a meglepetés: erre nem számítottam! Emma Hewitt neve egyfajta garancia még mindig a minőségre (bár akad ellenpélda is, lásd Cosmic Gate esetét), még akkor is (vagy különösképpen) ha lassú dalokban kap helyet. Utóbbira van most példa és én elképedve, szinte levegővétel nélkül hallgattam első alkalommal. Nem is feltétlenül az ének miatt, arról szinte majdnem el is felejtkezik az ember. De azok a vonósok! Atyaég, de pompázatosak! Nem tudom, hogy vannak-e már tervezetek, lesz-e ebből club mix vagy bármi, de én azt se bánnám, ha nem lenne. Ehhez sem hozzáadni, ebből sem elvenni! Beyond the Lights Az album ennek a dalnak a címét viseli, szerencsére nem véletlenül. Szerintem, aki kicsit is jártas a trance-ben, az már találkozott vele (sőt, idén ugrálhatott is rá). Talán elég annyit írnom róla, hogy Év Dala esélyes, minden lakodalmas (vagy Apostolos) dallammenet ellenére is, ami tőlem, akár a mondat első felét, akár a másodikat nézzük nem kis elismerés! De viccet félretéve: lenyűgöző szám, tényleg ott van az idei kedvencek között. És csak félve merem leírni: íme, itt egy megjegyezhető dallam! Ízelítő a "Concorde" című dalból The Chronicles (with Philippe el Sisi & Omar Sherif feat. Karim Youssef) Az aktuális FSOE himnusz, Karim Youssef keleties énekével, egyiptomi hangszerekkel és mesteri beindulással megtámogatva. Egy újabb karakteres mestermű az Aly & Fila életműből, az idei év terméséből és úgy általában a trance stílusból. Surrender (with Sue McLaren) Annyira tipikusan Aly & Fila szintivel indít a dal, hogy már azt hittem, a sok dicséret után böködhetem megint meg a rosszmájam, márthatom epébe a tollam és... áh, hagyjuk a sok belsőséges metaforát. Talán nem nyújt akkora katarzist, mint például az előző pár szám, de mindenképp kiemelkedik a lemez többi száma közül. Sue McLaren éneke kellemes, nem túl hivalkodó, a melódiák is ott váltanak, ahol már picit uncsi lenne, a beindulás után is minden rendben van. Hiába no, látszik, hogy Aly & Fila igazából ebben a közegben érzi jól magát! In Your Memory A záró etűd stílusának kiválasztása jó érzékről tesz tanúbizonyságot: chillout, ambient hangulat uralkodik rajta, aminek én mindig örülök, főleg egy ilyen meghatározó helyen. Szeretnivaló darab, kicsit Robert Miles zenéjét juttatja eszembe az akusztikus gitár és a zongora miatt. Lehetett volna változatosabb, de most már tényleg nem gonoszkodok tovább! Nem sok fejlődés érhető tetten a fiúk munkáján. Vannak gyengus progresszív dalok, erős uplifting himnuszok, természetesen nem keverve, hanem szigorúan monoton haladva a lassútól a gyorsig. Szerintem erre nem volt szükség, én sokkal jobban élvezem, ha a különböző hangulatok váltják egymást, de spongyát rá. A probléma még mindig az, hogy olyan érzése van az embernek, hogy a maroknyi sláger és tényleg ütős dal köré gyorsan összedobtak még pár nótát, hogy kész legyen a lemez. Ami azért fáj, mert Aly és Fila tehetségesek és kiváló dalszerzők, de ezen kvalitások nem mutatkoznak meg az albumokon. Pedig csak annyi kellene még, hogy karaktert adjanak a szürke töltelékeknek Én most mégis egy pontszámmal pozitívabbat adok a Beyond the Lights-ra, mint az előző kettőre, mert nincs olyan dal, ami különösen irritált volna és az a pár vakítóan csillogó gyöngyszem emel az egész minőségén, de nem győzöm hangsúlyozni: Aly, Fila, ennél tudtok ti többet is!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!