Térj vissza! (Boku Dake ga Inai Machi)
Pactolous
2017-04-20 20:31 3
3845
| Rovat: Anime / Sorozat / Film »
Képzeld csak el, hogy olyan képességgel áldott meg a sors, hogy bizonyos, többnyire tragikus pillanatokban visszautazhatsz a múltba, pár perccel előbbre! Ha jó a megfigyelőképességed, akár meg is akadályozhatod, amit elsőre csak külső szemlélőként élnél át. Szimpatikus képesség, nem? Akkor most képzeld el azt, hogy nem pár percet lépsz vissza az időben, hanem 18 évet.
A Boku Dake ga Inai Machi (avagy angol címén Erased) főhőse, Fujinuma Satoru szépen trappol a krisztusi kor felé, bár még a bűvös harmincast nem lépte át (hahh, sorstárs!). Egyszerű átlagember, leszámítva a bevezetőben említett képességét, ami viszont tőle függetlenül működik. Bizony, nem önszántából fordítja vissza a történelem kerekét pár perccel, mondhatni teljesen véletlenszerűen működik. Épp ezért tényleg muszáj ébernek maradnia, ha megtörténik a visszaugrás, vajon mit kell megváltoztatnia, hol történik meg a baj? Ennek az időmanipulálásnak megvan az a hátránya, hogy sokszor ő lesz a szenvedő alanya, fizikálisan. Még nagyobb baj, hogy már az első részben olyan dolgok történnek, amik nem egy pár minutumos visszaküldést, hanem egy sokkal hosszabbat idéznek elő. Szándékosan nem írom le, hogy mi váltja ki a 18 éves múltba utazást, annyit viszont elárulhatok, hogy Satoru-nak meg kell akadályoznia egy akkori eseményt, osztálytársának, Hinazuki Kayo eltűnését illetve halálát. Ehhez viszont muszáj lesz önjelölt Columbo-ként felpenderíteni a bűntényt, a mögöttes okokat, közelebb kerülnie a leányzóhoz és nem mellesleg borsot törni a gyilkos orra alá. Akárcsak a szép emlékű Steins;Gate sorozatban, a főhősnek itt sem lesz egyszerű dolga, és minden egyes kudarc után kénytelen-kelletlen elölről kell kezdenie a próbálkozást. Muszáj, hisz az akció sikerén múlik a jelen is. Az anime ügyesen vegyíti a szolid nyomozgatós szálat és az alig jelentkező fantasy szálat a kilencvenes évekbeli japán általános iskolások mindennapjaival. Satoru-nak persze lesznek barátai, akik segítenek neki küldetésében, ennek ellenére ez nem lesz könnyű feladat. A rejtély megoldásán kívül meg kell küzdeni még egyszer mindazzal, amivel általános iskolásként - bár nem pont ugyanígy - már megtett, de ezúttal 29 éves fejjel. Nekem nagyon tetszett a könnyed gyermekkor és a kegyetlen bűntény kontrasztja, ebben szerintem nagyon erős a sorozat. Mit sem érne az egész viszont, ha nem izgulnánk a főszereplőkért. Jelentem alássan: izgulunk! Az anime nyitódala Ismerem a japán gondolkodást, főleg animék terén, nekik az úgynevezett "bitter end" már elegendő. Ez azt jelenti, hogy a drámával fűszerezett rajzfilmek ritkán érnek véget vidáman, náluk a boldog befejezés sokszor szívfacsaróbb, mint egy nyugati produkcióban. Épp ezért soha nem voltam teljesen biztos, vajon ki éli túl a sztorit, ki marad élve az utolsó részben. Megfejelve az egészet az idő visszatekerésének lehetőségével tényleg bármilyen végkifejletet el tudtam képzelni és ez kérem szépen nemes egyszerűséggel jó. A végkifejlet felé közeledve pedig akadnak könnyfakasztó pillanatok is! A gyilkos kilétét illetően viszont elég hamar eloszlik a sötétség és ez lehet probléma. Engem mondjuk párszor sikeresen elbizonytalanított az anime: "Ááá, ő az, tuti ő az!" "Vagy mégsem? Akkor ő?" "Neeeeem... ő lesz az!" Sorstársaim viszont arról számoltak be, hogy kiszámítható volt ebből a szempontból a sorozat. Nos, feljebb említettem a Columbo-t, ott is tudtuk mindig előre, ki a tettes, szerintem itt is az izgalmas, hogyan jutunk el a végkifejletig. És különben is, az inas az! Vagy a kertész! Főbb szereplők:
Az anime záródala Szóval a hangulat és a történet szerintem teljesen rendben van, izgalmas, ötletes, igaz nem forradalmi, de ellátja célját. A rajzolás is rendben van, külön tetszett, hogy a múltban játszódó részek is megütöttek egyfajta nosztalgikus hangulatot, megjelenésében is olyan volt, mintha évekkel ezelőtt készült volna. Ezt értsük viszont csak a karakterábrázolásra, maga a kinézet simán 2016-os színvonal. Nem értem a japán nyelvet, de mintha a mondatok, szófordulatok is a régi időket tükrözték volna, de ebben meg kell erősítenie egy szakértőnek. Különösen érzékeny vagyok a kezdő és záró zenékre, de mind az opening, mind az ending elnyerte tetszésemet, még ha nem is lettek instant kedvencek. A szinkronhangok pedig a szokásos magas minőséget képviselik. A Boku Dake ga Inai Machi egy kiemelkedően jó anime, ami szerencsére egy kerek egész, úgy teljes, ahogy van. Talán a befejezés hagyhat kívánnivalót maga után, abban az értelemben, hogy az én ízlésemnek egy kicsit patetikus volt (nem "jóbaráti" értelemben...), de másba nem is kötök bele. Remek krimi, amiben keveredik egy kis ifjúsági detektívesdi, időutazásos misztérium és egy csipetnyi dráma. Helyenként kiszámítható és szentimentálisan japános, de előbbi személyfüggő, utóbbi meg a stílusra jellemző. Én azt mondom, érdemes tenni vele egy próbát, mert egy üde színfoltja volt a tavalyi év termésének! Főbb szereplők:
|
Hozzászólás
2017-04-22 20:54
Amennyi cliffhanger volt az egyes részek végén, jobb is.
2017-04-22 11:45
És nincs semmi cliffhanger a végére, nyitva maradt szál, ez így jó, ahogy van, nem kell folytatás
2017-04-20 21:21
Nagyon szerettem ezt az animét. Az első 2/3-a nagyon jó, csak a végére ült le egy kicsit szerintem. Igazából kb onnan kezdve, hogy Satoru rájön ki a gyilkos. Azzal viszont egyetértek, hogy nézőként nem az elkövető kiléte a fontos, hanem az az érzelmi hullámvasút, ami a sorozat egészére jellemző.
Kedvencem pl az a reggelis jelenet. Sachiko best mom.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!