Kezdjük rögtön azzal, hogy az előző rész esetében nem emeltem ki a kezdő credits-et, a főcímet, ami valami eszméletlenül hangulatos lett. Komolyan mondom, ritkán látni ilyen jól eltalált kis főcímet. És ha már a rész kezdeténél járunk, akkor meg kell említenem az újdonságot is. A készítők a második résznél érezték szükségét annak, hogy hitelesebbé és emberibbé tegyék a sztorit, így végre megjelennek a veteránok, akik a rész előtt beszélnek egy kicsit az emlékeikről. Mind tudjuk, hogy ők a filmben szereplő karakterek, de azért jó őket látni.

Viszont a veteránok mellett, érthetetlen okokból, megjelenik egy semleges narrátor és egy vagon korabeli felvétel is. No már most a korabeli felvételek jól hangzanak, jól is mutatnak, de felmerül velük kapcsolatban egy kérdés. Nem lehetett volna ezt a részen belül megmutatni? Egyáltalán minek ide egy szájbarágós narrátor? Sebaj, ez csak egy rövidke jelenetsor, szóval nem zavarja meg a rész egészének élvezetét.

A kinézettel és a hangokkal kapcsolatban most utoljára fogom megírni, hogy ehhez fogható csodálatosságot ritkán látni sorozatban, de még néhány egészestés film is tanulhatna tőle. A történet ezúttal sokkal jobb, mert most már sokkal követhetőbb eseménysorral állunk szemben. Nincs hirtelen váltás a napszakok, vagy a helyszínek között, és ez határozottan előnyös. Viszont az amerikai flottának sikerült teljesen észrevétlenül besurranni a képbe, mert az egyik jelenetben még sehol sincsenek, a következőben pedig már uralják a környező vizeket.

Egyetlen dolog van, amit negatívumnak éreztem ezzel a résszel kapcsolatban, mégpedig az, hogy megint láthatjuk az első részben megismert szívzörejes srácot. Megint civilben, megint az otthon melegében. Ezúttal sikerrel küzd azért, hogy ő is elmehessen a háborúba. No már most, kb mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő is belép a mészárszékre, szóval tök feleslegesnek éreztem az egész meggyőzős, családi-drámás dolgot. Az Elit alakulatban is jöttek új emberek. Ha jól emlékszem egy egész rész is az újoncoknak volt szánva, mégsem láttuk őket, ahogy a családdal küzdenek, hogy háborúba mehessenek.

Még egy dologra kell kitérnem. Természetesen nem voltam ott a helyszínen, és sajnos az ezzel kapcsolatos történelmi tudásom is elég darabos, de nagyon furcsa volt nézni, ahogy több száz japán katona rohan egyetlen puskalövés nélkül a géppuskás amcsinak. Lehet, hogy épp ez a realista ábrázolás, és tényleg így történt, de attól még a filmben ez úgy jött át, mint esztelen agyaggalamb lövészet, ahol csukott szemmel lőve is nyertek voltak a tengerészgyalogosok.

Összességében azért pozitív a mérleg. Sőt, még pozitívabb, mint az első rész végén, ami arra utal, hogy a megfelelő irányba halad a sorozat. Várom már a harmadik epizódot.