Művész

Írta Anita Dátum 2008-06-09 21:26 Hozzászólás 3 Olvasta 1038 | Rovat: Irodalom »

Behúzott, bordó függönyök;
Két libbenés között
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.

Dohos szag, barna bútorok;
A rengeteg fa - az asztalok,
a lámpa, a székek
Atlaszként tartják hátukon a port.

Sortűz-ropogásként mozdul
az árnyból.
Recseg a hintaszék - felállt.
Unva, fájva nyitja fel a zongorát.

Cirógatja, elidőz felette;
ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét;
őrületének adta az eszét,
a világnak pedig lelke egy darabját.


Hozzászólás
Adri Adri
2008-06-10 12:38
Nem vagyok nagyon verspárti, talán mert nekem sose ment a versírás, de a te versediet olvasva mindig magam előtt látom a képet,amit leírsz( ami nekem kb fél oldal lenne), szóval csak annyit tudok mondani, hogy elismerésem!
Papa Papa
2008-06-09 21:30
Ugyanazt leírni, mint amit előttünk már megtettek, az teljesen felesleges, így csak annyit hogy: remek!
Pactolous Pactolous
2008-06-09 21:29
Teljesen elfogulatlanul azt kell, hogy mondjam: nagyon-nagyon profi és jó vers! Munkásságod egyik legjobb darabja szerintem.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!