Lassan járj, tovább élsz!

Írta Adri Dátum 2008-06-09 12:36 Hozzászólás 4 Olvasta 1111 | Rovat: Elmélkedések »

Rengeteg baleset történik az utakon, a híradások naponta számolnak be a szerencsétlenségekről. Legtöbbjük oka nem más, mint a sietség. A kérdés csak az: megéri?

Szerintem nem. Ha balesettel végződik semmiképp. Talán megúszod, talán a másik fél is, talán nem is történik semmi, és te nem késel el. De tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy időben odaérjünk valahova? Mi van a jól bevált ébresztőórás módszerrel? Kihalt a lovagiassággal és az egymásra odafigyeléssel együtt? Annyira egyszerű lenne: időben felkelni, időben elindulni. És épségben odaérni.

Talán megúszod.

Vagy talán mégsem. Lehet, hogy egész életedre béna maradsz, csak, mert te siettél. Vagy, mert éppen ki akartad próbálni mennyivel is tud menni apuci kocsija, vagy éppen nem volt kedved BKV-ra szállni a 4. pohár sör után. „Úgyse történik velem semmi”- bíztatod magad, és nyomod a gázt tovább. Lehet, hogy veled nem. De mi van, ha az ütközés után, a másik, esetleg vétlen féllel mégis? Ha ő nem tud lábra állni többé. Vagy ha a te lelkeden szárad a halála. Persze, vannak jó pszichológusok, de ez garantáltan örökre benne lesz a fejedben. Ott fog élni elevenen az emlék, akár 20 évvel később is.

Megváltozol? Lehet.

De már késő. Annak, akit nyomorulttá tettél, aki elvesztette miattad, azt, aki számára mindennél fontosabb volt, annak mondhatod: megváltoztam. Rajta ez nem segít. És benne is örökké élni fog az emlék, a mindennél fájdalmasabb kép, amikor vége. Neki lesz nehezebb! Nem neked! Pedig a te hibád volt!

Sietünk. Igen, mindenki siet valahova. Örökké rohanunk, mert muszáj. Mert ettől függ a sorsunk. De nem az életünk! Mindenki siet, és mindenkinek nagyon fontos oka van rá, de hogy dönthetnénk, el kié a fontosabb? Az élet dönt? Vagy a vakszerencse? Aki meghal, annak már mindegy, az hiába sietett annyira. Ennyi lenne?

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el ezen: megéri? Megéri tönkretenni saját életünket vagy kockáztatni másokét? Megéri valaki halálát okozni? Megéri szíveket összetörni? Mert mindenkit vár valaki. Ahogy téged is.


Hozzászólás
Adri Adri
2008-06-10 12:32
Pontosan ezt értettem, az idézett szövegrész alatt.:-)Köszönöm a kifejtést.
Én azóta nem sietek annyira, mióta egyszer majdnem elütött egy autó. Nagyon majdnem volt, rájöttem nem ér ennyit semmi!:P
Amúgy én se szeretek kommentelni.:P
Pactolous Pactolous
2008-06-09 21:05
És akkor Anita nem szeret kommentelni... :)
Anita Anita
2008-06-09 20:25
"ettől függ a sorsunk, de nem az életünk..." Hát jah. Most mondhatnám h a fogyasztói társadalom, meg a pénzhajhászás, meg a "jaj kirúgnak ha elkések" hozta ezt magával, és igazam is lenne. Mondhatnám h meg lehetne ezt változtatni, csak nem lenne benne realitás. Legalábbis egy darabig biztos nem. Én próbálok úgy élni, h tudjam, mik azok a dolgok, amiktől aztán abszolúte NEM függök (elég sok van belőlük), de persze sajnos legtöbbször csak fejben alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretném... engem is magával ragadnak a szürke, materiális hétköznapok :) De azért az a pár pillanat, mikor eszembe jut h mi az igazán fontos, mindig jó érzéssel tölt el - azzal a tudattal, h én irányítom az életemet :)
Huhh de sokat írtam :D
Pactolous Pactolous
2008-06-09 12:38
Mélységesen egyetértek! Csak az a baj, hogy vannak emberek, akik az ilyen írásokat elolvassák (ha elolvassák) de nem tanulnak belőle.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!