Hátha...
Conquistador
2008-06-01 21:56 
0
1402
| Rovat: Magyar labdarúgó válogatott. Már látom is az emberek arcát e szóösszetétel hallatán. Gyűlöljük, szidjuk, megvetjük, de mégis a mienk, és akárki akármit mond, szeretnénk ha ismét felemelkedne. Akármilyen rossz, a naív szurkoló mindig reménykedik: hátha most igen, hátha most sikerül, vagy hátha egyszerűen csak jól játszunk.
 De valahogy az utóbbi évtizedekben valóban csak a remény maradt meg a lelkes focibarátok számára. A vezetők, az edzők, a játékosok általában tesznek (tettek) arról, hogy más véletlenül se juthasson a közönségnek. Pedig elhihetik, nagyon várjuk (vártuk), hogy végre történjen valami. Emlékszem idestova 10 éve, 1998-ban került utoljára olyan helyzetbe a magyar válogatott, hogy kiharcolta a pótselejtezőt egy világeseményre. Talán jobb lenne nem is emlékeznék, mert ugyan legalább a pótselejtezőt elértük akkor, azonban annak végeredménye kissé kellemetlenre sikeredett, számszerűen 7:1-re kaptunk ki akkori déli szomszédunktól, Jugoszláviától. Áhh, régmúlt, ne emésszük magunkat miatta. Azóta, lehet szerencse, messze elkerültük annak esélyét, hogy valamely grandiózusabb tornán öregbítsük hírnevünk. De történtek még kirívóan rossz ’meglepetések’, mint például a Málta elleni szégyenteljes vereség. Ez 2006-ban történt, azóta változott valami?! Semmi. A szövetség, élén Kisteleki elnökúrral lényegi dolgokat nem tesz, vagyis inkább eltesz, nem mondom mit és hova. A máltai meccs után nem sokkal kinevezték Várhidi Pétert kapitánynak azzal a céllal, hogy reformálja meg a válogatottat teljes fiatalítás formájában. Megtette. Az olaszokat megvertük barátságos meccsen 3:1-re, örült is a nép. A tétmérkőzéseken azonban újra semmi, jött is a menetrendszerű edzőmenesztés. Most van egy igen jó hírű (eddig kb. semmi eredménye) holland vezetőedzőnk, Erwin Koeman, aki május 1-je óta irányítja a csapatot. Előre nem török senki felett pálcát, kitudja, lehet ő lesz a mi Guus Hiddink-ünk. Az első 2,általa dirigált mérkőzésen meglepően jó eredményt értünk el: a regnáló Európa-bajnokot, Görögországot megvertük, míg a szintén jó futballerőt képviselő Horvátországgal tegnap döntetlent játszottunk. Nocsak. Persze azért nem kell elájulni, természetesen ezek az eredmények ismét barátságos meccseken születettek. Ősszel azonban kíméletlenül jönnek a tétre menő találkozók, ahol meglátjuk mit is tud a tréner, a stábja, és persze nemzetünk aranylábú focistái. Hajrá fiúk! Hátha… |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!