Finom muzsika, ahogy azt kell (Grum - Unreality)

Írta Pactolous Dátum 2022-07-31 20:55 Hozzászólás 0 Olvasta 162 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Úgy látszik, ha Grum album kiadásra adja a fejét, számolni kell némi bonyodalommal, legalábbis eddig mindig adódott valami, ami miatt vagy egy vagy több évet késett a megjelenés. Szerencsére a legújabb alkotás már nem szenvedett el semmiféle fennakadást, de ami még jobb hír, hogy szerzője igazán büszke lehet rá!

Grum 2019-ben tető alá hozott Deep State című lemeze egy esztendőt csúszott a tervezetthez képest, de pár botlástól eltekintve a minőségen nem esett csorba, több, mint korrekt album volt. 2021-ben aztán kijött a Human Touch, ami még különlegesebb volt, hiszen eredetileg 2013-ban kellett volna megjelennie, nyolc éves késlekedések igazán ritkák ebben az iparban. Stílusilag nem változtak sokat az akkor nyolc évvel ezelőtti állapotukhoz képest, úgyhogy egy új, „mostani” Grum albumra egészen eddig kellett várni, de átpörgetve az Unreality címre hallgató anyagot úgy gondolom, megérte, még jobb is lett, mint a Deep State!


A nyugtalanító effektjeivel indító Unreality lényegében egy alig két perces intró, synthwave számokat felidéző szinti hangjai viszont már az első leütésekkor mosolyt csalnak az arcunkra. A Don't Look Down már ismerős lehet, egy igazán hangulatos, minden ízében könnyen megszerethető, énekes darab. Őt követi a Faded Memory, ami merészen startol el, de szépen kitisztul az összkép és a nyolcvanas évekre jellemző hangszínek sem maradnak el. A Taking Over Me még beljebb merészkedik a nosztalgia bugyraiba, a dobok is mintha negyven évvel ezelőttről tértek volna vissza. Apró problémáim viszont itt már akadnak: hiányolok egy masszív, emlékezetes basszust a beindulásnál, mert így kissé üresnek hat, lenne ott még hely valamire. Ének nélkül próbál meg elvarázsolni az Only a Dream, ehhez egy megfelelően kiválasztott szintetizátor téma kell csak és itt szerencsére meg is kapjuk. Szellemes hangszereléssel megáldott dal. A Come Alive sem ismeretlen ismerős, de az albumot megelőző kislemezek közül ez fogott meg a legkevésbé. Analóg hangjai tetszetősek, rendesen morog a basszus, az ének is kellemes, akadnak finom váltások is, de összességében nem durrant akkorát, legalábbis nálam, viszont bármikor szívesen meghallgatom. A Be the Horizon fogta a lehető legsablonosabb és leginkább agyonhasznált trance akkordmenetet és megtette főszereplővé. Ha főhajtásként értelmezzük, akkor jópofa is lehetne, de ehhez az kellene, hogy mondjuk az ének, esetleg a szintik jobban üssenek.


A Last Light képében érkezik egy rövid átvezetés, lényegében csak padek, szinti szőnyegek szólnak végig. Atmoszférikus, a vége pedig, bár nem túl eredeti, de azért ötletes. Grum másképpen fuzionálja a klasszikus trance hangzást a rá jellemző progresszív finomsággal a Virtual Companion című dalban. A végeredmény tetszetősebb, mint a Be the Horizon esetében, a basszus például kifejezetten erős szerintem. Kicsit szögletesebb a Closer Apart, de az ének azért finomít rajta. A kiállás után ismét trance-es hangszínek köszönnek be, de mindvégig megmarad az a hideg távolságtartás, ami árad a dalból. Toronymagasan a legjobb szám az egész lemezről a Disconnected, amit nem csak a remek harmóniáiért imádok, hanem a nem túl sűrű, ellenben megjegyezhető énekéért illetve a beindulásnál hallható szolid durvulásért is. Ott van a helye 2022 kedvencei között! A Pattern Recognition egy érdekes darab, helyenként az elektronikus műfaj nagy öregjeit idézi fel, másutt pedig Gabriel & Dresden hatásokat vélek felfedezni. Nyilván nem véletlen dolgok ezek, és szerencsére saját identitást is kapott a dal. Már az első akkordokkal levett a lábamról a Look to the Light, lényegében a Don't Look Down hangzását hozza, de amíg ott az énekre nagyobb hangsúly helyeződött, addig itt a szintiké a főszerep. Az Our Cosmic Insignificance zárja ránk a kaput, sejtelmesebb hangulatával megfelel a szerepének, a hangszíneket ismét ügyesen választotta ki Grum.


Nekem ez a Grum album tetszett. Így, ennyire egyszerű, pont. Talán két számot nem tartottam volna meg, illetve az album közepére elhelyezett átvezetőkért sem feltétlenül rajongok, de úgy igazából alig van okom panaszra. Ha a nyárhoz nálad is elengedhetetlen kellék egy lazulós, nyugodtabb, progresszív lemez, akkor Grum alkotását nyugodt szívvel ajánlhatom kocsiba, partra, medence mellé, este a teraszra.

01. Unreality
02. Don't Look Down (feat. Natalie Shay)
03. Faded Memory (feat. Sarah Appel)
04. Taking Over Me (feat. Natalie Shay)
05. Only a Dream
06. Come Alive (feat. Sarah Appel)
07. Be the Horizon (feat. Dom Youdan)
08. Last Light
09. Virtual Companion (feat. Dom Youdan)
10. Closer Apart (feat. Natalie Shay)
11. Disconnected (feat. Sealine)
12. Pattern Recognition
13. Look to the Light
14. Our Cosmic Insignificance


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!