3000 oldal (Justin Cronin - A Szabadulás-trilógia)

Írta Barbó Dátum 2021-04-28 20:38 Hozzászólás 0 Olvasta 341 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Megint jó nagy fába vágtam a fejszémet. Bár nem vagyok szakértő, de ha az írásról beszélünk, szerintem a legnehezebb dolga akkor van az írónak, amikor novellát vagy épp trilógiát szeretne alkotni. Nagyon nagy kihívás egy jó sztorit úgy előadni, hogy az érthetőre és izgalmasra kerekedjen, legyen szó pár oldalnyi terjedelemről vagy akár több kötetről, hiszen annyi mindent szeretne -gondolom én- kiírni magából az ember ilyenkor és az könnyen elronthatja az egészet.

Érdekes, mennyit változik az ember, ahogy idősödik. A Szabadulás-trilógia első kötetét már korábban kínkeservesen elolvastam (több hónapig tartott és istenem, alig vártam, hogy vége legyen). Mivel az egész sorozat a birtokomban van, úgy éreztem nem engedhetem meg magamnak, hogy ne fejezzem be. Így hát magamat felbőszítve újra nekiveselkedtem Justin Cronin Szabadulásának és én magam lepődtem meg a legjobban, hogy most mennyire más élményt nyújt. Az az igazság, hogy most nagyon is élveztem és pikk-pakk ki is olvastam. Talán az időzítés (hiszen magunk is egy világjárvány kellős közepében csücsülünk) vagy maga a téma került hozzám közelebb (sorozatok, más könyvek által). Nem tudom, a lényeg, hogy most határozottan élveztem -majdnem- minden percét.


A téma nem újkeletű, egy tudós felesége halála után megpróbálja megtalálni az örök élet titkát. Amikor közel jár a megoldáshoz a hadsereg segítségével embereken kezd el kísérletezni, azonban hiba csúszik a számításba, ugyanis félelmetes szörnyekké változnak. Végső elkeseredésében egy hatéves kislányt, Amy-t oltja be a vírussal. Ideig-óráig sikerül kordában tartaniuk a dolgot, de az alanyok kiszabadulnak és mindent megsemmisítő pusztításba kezdenek. Senki és semmi nem tudja megállítani őket, a fertőzés hihetetlen gyorsasággal terjed, egyre több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas fenevaddá. A túlélők hatalmas falak mögé, kis kolóniákba kényszerülnek visszaszorulni és nyomorúságos körülmények között élni. Telnek az évtizedek, az új nemzedéknek már ezek az életkörülmények tűnnek természetesnek. Megismerjük az egyik kolóniát és az ott élők mindennapjait. Egy nap azonban a semmiből megjelenik Amy és fenekestül felforgatja a dolgokat.

Az első könyv körülbelül 100 évet ölel fel, aminek a két végpontját mutatja be részletesen, tehát a katasztrófa után óriásit ugrunk az időben. Ezzel nincs is gond, személy szerint én örülök neki, hogy kimaradt belőle a szenvedés, az új életformához való hozzászokás. Ezt nagyjából magunk is el tudjuk képzelni, hogyan mehetett végbe, sok veszekedés, vér és könnyek, éhezések, betegségek. Azok, akik ezt is túlélték próbálták folytatni az életüket, családot alapítottak és dolgoztak. Akiket megismerünk, azok már ebbe születtek bele, nem ismerik a külvilágot, a régmúltat. Nagyon ötletes és részletesen kidolgozott az új rendszer, talán kicsit el is nyújtja ennek a bemuatatását és kicsit sok szereplőt sorakoztat fel hirtelen az író. De ha kitartóak vagyunk és bírjuk követni ki van kivel, akkor megtérül ez a kis hiányosság, leredukálódik a létszám egy tucatnyi emberre, akik főszereplőkké válnak és az ő kalandjukat követhetjük figyelemmel. Nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy természetesen kimerészkednek a falakon kívülre. Van itt minden, harc a fertőzötekkel, szerelem és ármánykodás, más túlélőkkel való találkozás és egyre több mindent tudunk meg a vírusról. Szép íve van a történetnek, a könyv háromnegyedénél elérjük a tetőpontot, ami szerintem nagyon izgalmasan lett tálalva. A végén pedig, amikor azt hinnénk, hogy a dolgok kezdenek rendbejönni, arcon csap a történet pozitív értelemben. Szinte azonnal lekaptam a polcról a második könyvet és nekiláttam.

Na ekkor zavarodtam össze teljesen. A Tizenkettek című könyv teljesen máshonnan kezdi el a mondókáját és a könyv feléig nem is hallunk az első részben megismert szereplőkről egy mukkot sem. Ha valamiben, hát ebben sajnos csalódnom kellett, visszaugrottunk az időben pont arra az időszakra, aminek örültem, hogy kimaradt. Megismerünk újabb és újabb embereket, itt néhol teljesen elvesztettem a fonalat. De nem adtam fel és hazudnék, ha azt mondanám, hogy untam, szerencsére rövid, tömör, olvasmányos fejezetekből áll végig. Ahogy haladunk előre, szép-lassan összeállnak az összefonódott emberi sorsok, kapcsolatok rendszere, bár ennek a heuréka élményeit sutba vágja, hogy nem tudsz 700 nevet fejben tartani. A könyv közepe táján visszaugrunk időben nagyjából oda, ahol az első könyv véget ért és folytatódik az a történet. Hőseink és a könyv elején bemutatott emberek természetesen találkoznak, bonyodalom-bonyodalom hátán. Bepillantást nyerhetünk egy igen nyomasztó kolóniába, a Hazába és egyre több minden kezd értelmet nyerni. Innentől ismét izgalmas lesz a sztori, gyorsan lehet vele haladni, azt is mondhatnám, hogy szinte letehetetlen a könyv. A végén szembentaláljuk magunkat a Tizenkettekkel, az alanyokkal, akiket anno legelsőnek oltottak be a vírussal, akik az egésznek az alfái és kezdetét veszi a mindent eldöntő csata, amit nem kis veszteséggel sikerül megnyernie az embereinknek. Egy új bizonytalan korszak veszi kezdetét.


Itt kezd a harmadik rész, A Tükrök Városa. Az emberiség látszólag legyőzte a gyilkos kórt és most már nyugodtan, falak és mesterséges fények nélkül is biztonságosan élhet. Persze, ez egyátalán nem egyszerű, káosz, nyomor, szegénység és betegségek nehezítik a civilizáció helyreállítását. De azért hőseink jól haladnak, élik a normális és nyugodt életüket. Itt megint következik egy időugrás, egy kis kitérő a történetben, mégpedig a történet leges-legelejére. Megismerhetjük a tudósokat, akik ezt az egész helyzetet köszönhettük, megtudjuk milyen események vezettek idáig. Kicsit aggódtam, hogy az író itt túlságosan belebonyolódik a dolgokba és egy szappanoperába csöppenek, de egy-két klisés lépést leszámítva szerintem jó lett. Ezután végre minden szál összefut, kiderül mi a helyzet a nagyvilágban, oda kijutott-e a virus vagy sem, élnek-e egyátalán mások a Földön vagy végképp egyedül maradtak hőseink, tényleg eltűntek-e a fertőzöttek. Van itt minden, kaland, akció, nagy monológok, sok-sok meglepetés, innentől tényleg letehetetlen a könyv. Külön piros pont jár azért, mert végre rövid, olvasmányos fejezetek vannak, pörögnek az események. A végső összecsapás is izgalmas, nincs elnyújtva és olyan hatásosan írja le a történeseket, hogy szinte tényleg érezzük a fájdalmat, amikor valaki kap egy balhorgot. A végén pedig tökéletesen elvarr az író minden szálat, ráadásul minden várakozásomat felülmúlta, hálás vagyok, hogy a nagy happy end-ek helyett a realitás talaján maradt az író és igenis van olyan karakter, akinek a nyomorúságos jövő vagy éppen a halál jut. Az utószóban pedig egy kis betekintést nyerhetünk a távoli jövőbe (majdnem 1000 évvel később játszódik). A társadalom ismét felépítette az egykoron magas színvonalú civilizációját és szorgosan kutatja a történelmi előzményeket. Érdekes és szerintem nagyon jó ötlet, hogy kétkedve beszélnek a szakértők (történészek, régészek) erről az egészről, egy részét mondának tekintik, vannak, akik azt mondják, hogy talán soha nem is éltek Amy-ék vagy a fertőzöttek és vannak, akik szentként tisztelik főhőseinket. De amikor elindulnak feltérképezni az észak-amerikai kontinens azon részét, ahol a korábbi események zajlottak, hihetetlen felfedezést tesznek.

Hát igen, itt ér véget a szabadulás-trilógia és majdnem meg is könnyeztem, mert legszívesebben még elolvastam volna ugyanennyit. A főszereplők egytől-egyig szerethetők a pozitív és negatív tulajdonságaikkal együtt, de a negatív karakterekkel is sokszor együtt tud érezni az ember. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy a zavaros részeket is sikerült kibogozni és minden a helyére került a végére, nem maradtak kérdések, elvarratlan szálak. Nekem az is nagyon tetszik, hogy nincs különösebb oka annak, hogy elpusztítják a világot, nem egy misztikus, felsőbb hatalom akarata, hanem egyszerűen az emberi bosszúvágy, gyarlóság, kapzsiság. Az is jó, hogy volt olyan bátor az író, hogy feszegette a határokat, szép kis fricska ez az amerikai társadalomnak, megmerte lépni, hogy kísérleti alanynak egy gyereket is bevont a történetbe és nem is kicsit szenvedtette. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a téma és nem retten meg attól, hogy igen vaskos kötelekből áll, közel 3.000 oldal a három kötet, illetve aki nem bánja, hogy kicsit sok benne a leíró rész, mert minden idősávban igyekszik bemutatni részletesen a szereplőket, a társadalmi helyzetképet és a földi állapotokat. Utólag belegondolva erre mind-mind szükség van, csak abban a pillanatban némi erőt kell vennie az olvasónak magán, hogy a “holtpontokon” átbillenjen. (Aki pedig nem, annak egy kis érdekesség, hogy 2019-ben egy 10 epizódos sorozat is készült az első könyvből, amit bár sokan dicsérnek, de túl nagy sikereket nem ért el.) Bátran kijelenthetem, hogy bekerült a kedvenceim közé és ha időm engedi még egyszer biztosan újraolvasom a későbbiekben.

Értékelés:
A Szabadulás
A Tizenkettek
A Tükrök Városa

Összességében:


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!