Lélekhalászat (GRIS)

Írta Pactolous Dátum 2021-01-30 12:47 Hozzászólás 0 Olvasta 393 | Rovat: Játék »

Amíg előkészülök a soron következő lemezek kritikáival, úgy gondoltam egy elfekvő írásomat is publikálom, amit anno egy cikkírói pályázatra hoztam össze, de sajnos nem jártam sikerrel vele. Úgy gondolom viszont, hogy amiről szól, az megéri a figyelmet, még akkor is, ha ide nem nagyon írogatunk videojátékokról. Hölgyek és Urak! GRIS.

Rengetegen vannak azon a véleményen, miszerint kiveszett a mai videojátékokból a lélek és ezt nem csak a "bezzeg régen" hozzáállás mondatja velük. Szerintem ez a vélekedés maximum hipotézisnek elegendő, de egyetemes igazságnak korántsem, hiszen léteznek olyan játékok, amik elbűvölnek, megríkatnak, nem eresztenek el. És ehhez nem is kell gyöngyhalászként keresgélnünk az értéktelen vackok között, emlékezzünk csak vissza az Ori and the Blind Forestre és folytatására. A GRIS lehet nem ér el fel hozzájuk, de az szinte biztos, hogy a tarkójukon érzik szomorkás leheletét.


A GRIS az indie játékokat szívesen felkaroló Devolver Digital gondozásában jelent meg 2018 végén, a spanyol Nomada Studio fejlesztésében, őszintén remélem, hogy róluk még hallunk a jövőben. Alkotásuk lényegében egy meditatív platformer, vérnyomásunkat ritkán lövi fel a magasba, még az elhalálozás is közel lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy butiknéző tempóban, mindent összegyűjtve 4 óra alatt befejezhető a kaland. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mitől ilyen kiváló ez a játék?

Elsőnek a grafika tűnik fel, de ez a profán félmondat közel sem adja át azt a látványt, amivel szemünk találkozik. Mesés, vízfesték jellegű hátterek előtt zajlanak az események, az animációk kézzel rajzoltak és fenomenálisak, az összhatás mégsem nevezhető barokkoson túldíszítettnek, inkább a minimalizmus felé húz, emellett áthatja az egészet egy visszafogott melankólia. A kalandok kezdetén a színek eltűnnek, és ahogy haladunk előre a játékban, úgy telítődik meg élettel is a környezet. Erre a habra cseresznyeként csücsül rá az elképesztően atmoszférikus zene, azt pedig már tudjuk Ori óta, hogy ez mennyire kardinális része egy történetorientált platformernek.


Apropó történet: rendben, a tálalás gyönyörűséges, de miről is szól a játék? A készítők a lehető legkevesebb narratív segítséget adják meg nekünk az értelmezéshez, lényegében a főszereplő leány, Gris sztoriját nekünk kell összeraknunk. Ezt most nem egyfajta bölcsész okoskodás mondatja velem; írott vagy hangos szöveggel nem is találkozunk, ugyanakkor egyszerű metaforákkal utal a játék arra, miről is kíván szólni, bár meglehet, hogy az üzenet így sem mindenkinél ér célba. A poént mindenesetre nem lövöm le, azt javaslom játék közben és utána tegyünk fel magunknak kérdéseket és próbáljunk meg válaszolni rájuk. Milyen világba került Gris? Miért vesztette el a hangját? Mit jelképezhetnek a szobrok és a képességek, amiket használhatunk? Hová kell eljutnunk? Persze ha a stáblista alatt is tanácstalanul meredünk előre, még mindig fel lehet kutatni pár reddit fórumot teóriák után kutatva.


A GRIS egy újabb ékes példája annak, amikor egy videojáték képes úgy is szívszorongató élményt nyújtani, hogy szigorúan nézve alig nevezhető annak. Rövid, nem nyújt kihívást, újrajátszhatósága is kérdéses. Mindezek azonban eltörpülnek amellett, hogy gyönyörű, megható és odaszegez a képernyő elé; amellett, hogy lelke van.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!