GIRL POWER!!!
Pactolous
2020-12-23 19:49 
0
5532
| Rovat: Katy Perry - Smile Egy ilyen lezárás után olcsó húzás Katy Perry új dobását elővenni, de úgy voltam vele, a sok kiválóság mellett legyünk túl a kevés értéket felmutató terméken. Előre is elnézést ha cinikusnak tűnök, de azt azért mindenki elismerheti, hogy Katy és a többi, most elővett énekesnő azért más kategóriákban aktívkodnak. Nem is az összehasonlítás a célom és hát azért műanyag pop ide vagy oda, lehet ebben a műfajban is kivételeset és profit alkotni. De vajon maradandót is? Érzésem szerint a Smile nem lesz állócsillag, legnagyobb baja pont az, hogy egy tipikus Katy Perry lemez.  Tényleg nem akarok állandóan ujjal visszamutogatni a One of the Boys lemezre, így most sem teszem, inkább az előző albumot, a Witnesst citálom ide. Lényegében a Smile annak folytatása, kiterjesztése; evolúciót direkt nem említek. A hangzás a mostani hullámoknak megfelelően elektronikus pop, pont olyan, amiben Katy már egy ideje lubickol, frissességet maximum az hoz, hogy a szövegekben megjelenik házassága, annak minden buktatóival és örömeivel. Nem is lenne ezzel probléma, ahogy írtam, Katytől nem elvárás, hogy társadalmi problémákról énekeljen vagy a legsötétebb titkairól, egyáltalán már az is valami, hogy egy fokkal könnyedebb a Witnessnél, mégis rengeteg dalnál éreztem azt, hogy a producer gárda éppen csak megdolgozott a fizetéséért és azon felül mindenféle pluszt megtartottak maguknak. Ez lenne a mainstream pop manapság? Az album megjelenése még a kanyarban sem volt, amikor Katy már kijött önálló kislemezekkel, ezek is felkerültek ilyen-olyan formában az albumra, mint például a 2019-es Never Really Over. Nem bánom, indításnak megfelel, a hangszerelés egész jópofa, a dallamok is ülnek. Tipikus popdal, annak minden bájával és egyszerűségével, viszont még bőven a pozitív oldalon. A Cry About It Later egy pattogós ritmusú dal, aminek refrénje a duplázott soroknak hála sajnos elég hamar megunható, viszont pont amikor már bóbiskoltam volna el, bejött egy rövidke, de hatásos gitárszóló. Ekkor jöttem rá, hogy ez mennyire hiányzik a mai rádióslágerekből: kérjük vissza a szólókat! Katy elmondása szerint a Teary Eyes a kedvence a lemezről, nos, szíve joga hozzá, én a magam részéről egy nem túl izgalmas, szokványos pop dalt hallok, ami még hangszerelésében sem mutat fel semmi izgalmasat. A Daisies egészen kellemes, szövegileg is tartalmaz pár érdekes gondolatot, épp ezért sajnálom, hogy a refrének első felében megjelenő gitár nem azt a világot hozta el, amit vártam. Produceri baklövésnek érződik a tempó visszafogása, szerintem sokkal jobban átjönne a dal üzenete, ha pergősebb lenne. Nem csak itt éreztem azt, hogy a lemez producerei nem engem akartak meggyőzni munkájukkal: a Resilient olyan, mintha megrekedt volna demó szinten. Nem mondanám borzasztónak, leginkább a gagyi áll a számra; teljesen más irányba kellett volna elvinni. Ugyanígy a a hangszerelésen úszott el a Not the End of the World. Az egy dolog, hogy ragaszkodtak ehhez a semmilyen, trap/hip-hop dobalaphoz, amivel már az előző és az azt megelőző számban is találkoztunk, de hogy még a refrén végi lecsapással sem kezdtek semmit, az már egyenesen kihagyott ziccer. Már meg sem említem a Steam együttes Na Na Hey Hey Kiss Him Goodbye nótájából átvett (lopott) ének megoldásokat. Ja bocs, mégis sikerült! A "Never Really Over" című szám videoklipje Bizsergető, laza funky alappal indít a címadó Smile, ami az újjászületésről szól (ez úgy látszik egy közkedvelt toposz a mostani énekesnők körében), gyorsabb bpm-en akár valami kétezres évekbeli house sláger is lehetne, annyira egy loopra épít. Ezzel még nem is lenne baj, de az ének nem sikerült túl izgalmasra, tulajdonképpen már az első refrén után hallottunk mindent, amit a dal nyújthat. Kiemelt nótaként kifejezetten lelombozó ez az ötlettelenség. Ellenpéldaként a Champagne Problems mutatja meg, hogy lehet ezt másképp, ügyesebben. Ismét kicsit funky, kicsit disco, akadnak érdekes hangszerelési megoldások is; ugye, hogy nem kell mindig a lapos alapokhoz ragaszkodni! Meglepő, de a Tucked-ban szinte majdnem ugyanez a hangulat folytatódik (blokkokra osztották a lemezt?), de annyira nem zavar, végre rendes gitárokat hallhatok. A refrénnél úgy éreztem, hogy ez is megy a felejthető címkével ellátott fiókba, de a nanázós folytatás pont időben érkezett és mentette meg a dalt. Újabb tavalyi delikvens férkőzött be a friss anyagok közé a Harleys in Hawaii képében. Már megörültem az akusztikus gitár kezdésnek, de aztán megint bejött a lapos dobszekció, ráadásul hiába a hawaii téma, a hozzájuk társított hajlított pengetések - talán a klisék elkerülése végett - elmaradtak. Talán ezúttal hiba volt. Ismerős hangszereléssel dolgozik az Only Love, a dalszöveg kicsit negédes, de még belefér, mindezek ellenére túl sok bajom nincs a dallal, ha ez lenne a minimum szint, akkor nem is panaszkodnék sokat. Az alap lemezt a What Makes a Woman zárja és kifejezetten kellemes csalódás. Gitár centrikus és elektronikus egyszerre, de a párosítás ezúttal működik és befejezésként is korrektül funkcionál. A "Not the End of the World" című szám videoklipje Három bónusz dalról még megemlékeznék, hiszen kettő belőle egészen jóféle, nem is értem, miért nem kerültek fel az albumra. A High on Your Supply kicsit tempósabb, odamondogatósabb szövegű szám, amiben "végre" már az Instagram is leíródott az utókor számára... De félre cinizmus, ajándék jellege ellenére kedvelhető nóta, az meg külön érdekes, hogy gyorsabb tempóval még a feldíszítetlen megszólalás is befogadhatóbbnak tűnik. Fentebbi társaihoz hasonlóan a Small Talk is megjelent már egy évvel ezelőtt, ez viszont már csak a ráadás szekcióba került be. Sallangmentes, de épp emiatt nem túl maradandó élmény. Hasonló "potyautas" a Never Worn White is, de ellentétben az előzővel ez egy meglehetősen szép szám, zongorás-vonós alappal, esküvői témával. Végre nincs semmi zavaró elem, a dalszöveg is kellemesen lavíroz az ijedtség és a várakozás, a félelem és a vágyakozás között. A Smile sem lesz Katy Perry legjobb lemeze, de a rajongóknak talán elegendő lesz. Aki kedvelte a Witness világát, az ebben sem fog csalódni, a könnyen fogyasztható, nem nagy felháborodást kiváltó zenéket hallgatók is tehetnek vele egy próbát. A hangszeres muzsikáért rajongó emberek inkább a most megemlített többi énekesnő közül válasszanak maguknak. Sajnos ez van: valahogy én is olyan arcot vágtam a lemez meghallgatása után, mint Katy a borítóképen. 01. Never Really Over 02. Cry About It Later 03. Teary Eyes 04. Daisies 05. Resilient 06. Not the End of the World 07. Smile 08. Champagne Problems 09. Tucked 10. Harleys in Hawaii 11. Only Love 12. What Makes a Woman  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!