Menekvés (Markus Schulz - Escape)

Írta Pactolous Dátum 2020-11-18 20:08 Hozzászólás 0 Olvasta 441 | Rovat: Zene / Mozi »

Tudom, tudom, mindenki unja már ezt a koronás időszakot, de egyelőre nincs mit tenni, vigyázzunk egymásra és bírjuk ki, ameddig szükséges. És használjuk ki, hogy az előadók, producerek, zenekarok sem tétlenkednek ez idő alatt, hanem új anyagokkal lepnek meg minket. Ezúttal Markus Schulz beszédes című lemezét vettem elő, lássuk érdemes-e rá időt szánni?

Escape, azaz menekülés. Igen, menekülés ebből a zavaros, furcsa időszakból egy nyugodtabb, merengősebb világba, ahol csak mi és a zene létezünk. Egészen szívhez szóló gondolatmenet, nagyon nagy kár, hogy ehhez nem sikerült teljes mértékben megfelelő belső értékeket párosítani, azaz olyan muzsikát, ami tényleg menedékül szolgálhatna. Félreértés ne essék, ez egy tipikus Markus Schulz album, olyan, amit már megszokhattunk tőle, lényegében a Watch the World és a We are the Light folytatása. Sok-sok énekes szám, kevés instrumentális darab, elvontabb tételek hiánya és közérthetőbb, slágeresebb számok többlete jellemzi. Lényegében, aki ezt várja el az úriembertől, az nem most fogja magára hagyni. Én a Watch the World-nél húztam a számat, a We are the Light viszont egész kellemes meglepetés volt, úgyhogy kíváncsi voltam, az Escape hol fog a kettő között elhelyezkedni!


Escape
Az elstartolás minden kétséget kizárólag remek: a sejtelmes kezdés után megérkeznek a trance szintik, a harmóniák kellemesek, a hangzás telt. Méltán viseli a lemez címét!

Feel Alive (with London Thor & Valentino Alessandrini)
A hegedű jelenlétén eléggé meglepődtem, de örömmel fogadtam, a klasszikus hangszereket szinte minden esetben a szélesre tárt karjaim várják. Hatalmas mellélövés de minimum kihagyott ziccernek érzem (most honnan jött ez a sport zsargon?) a beindulás hangszerelését. Fesztivál kompatibilis szintetizátorok, hangszínek (olyanok, amin jót mosolyog jammeléskor a jóérzésű ember, de dalt mégsem építene rá), kidolgozatlan ütemek kerülnek elő és még egy kis dubstepre hajazó break-et is kapunk. Szokható, de teli torokból kiált egy remix után.

Turn Me Down (with Singa)
Szépséges zongorákkal kezd, amit megint majdnem elront a főszereplő szinti, bár nem annyira vészes a helyzet, mint az előző dalnál. Visszafogottabb hangszínekkel szerintem sokkal ütősebb lenne az összhatás.

Make It Last Forever (with Ethan Thompson & Soundland)
Nos, itt legalább már a kezdésnél tudható, ki az aki itt marad és ki az aki továbbléptet. Mai popzenékre jellemző megoldások kerülnek elő és maradnak is, amivel nem lenne hatalmas probléma, mondjuk egy másik lemezen, másik előadótól. Illetve lehet ezt ügyesen, ízlésesen is, Markusnak és társainak ez most nem jött össze.


A "Feel Alive" című szám videoklipje

Not Afraid to Fall (with Christina Novelli)
Egy újabb Christina Novelli szám és azt hiszem ezzel el is mondtam mindent. Napjaink egyik leginkább túlhasznált énekesnője a trance stílusban, és sajnos csak ritkán jön össze a csoda, legalábbis szerintem (Richard Durand Save Me-je és Roman Messer Fireflies dala a pozitív kivételek, amik erősítik a szabályt). Ez a dal sehogy akart megmaradni tudatomban, köszönheti ezt nem túl karakteres énekének és 2011-es house számokat felidéző beindulásának. Kínos darab!

Circle Around Me
Tört ütemű isntrumentális szám, ami Ferry Corsten Blueprint albumát juttatta eszembe és ezt most nyugodtan elkönyvelhetjük dicséretnek. Végre valami más, de mégsem túl kommersz és még hű is a menekülés koncepciójához.

In Search of Sunrise (with Adina Butar)
Az idei év egyik nagy slágere, ami az azonos című, legendás mixsorozat programadó dala is egyben, az énekért pedig Markus felesége, Adina felelős. Ebben a verzióban is gyönyörű, fülbemászó, magával ragadó, de akinek túl visszafogott, az megismerkedhet Solarstone feldolgozásával is.

Tidal Wave (with HALIENE)
Kezd magához térni a lemez, előkerültek a jobb nóták. Nem mondom, hogy ez Markus legerősebb alkotása, de uplifting hangszerelésével, egész jó énekével azért az ütősebb dalok táborát erősíti ezen az albumon.

Second Day (with Jes)
Lassú, vontatott, chillstep jellegű ütemmel felvértezett dal, amiben érdekes módon Jes nem is énekel, a hangját hallhatjuk szanaszét zengetőzve, visszhangosítva. A hangszerelés egészen mesteri: a vezérmotívumok sem rosszak, de az apró részleteket sem hagyta ki Markus. Felfoghatatlan, hogy ha képes ilyenre egy ember, minek szórakozik olyan kérészéletű és kevés értékkel rendelkező számokkal, amik a lemez elején is helyet kaptak.


Az "In Search of Sunrise" című dal videoklipje

Blue Dream
Meglepő módon a lassabb szám után sem gyorsulunk be, de amíg a végeredmény tetszetős, egyelőre nem bánom. Nagyon fingom hangulata van a dalnak, nincsenek nagy akkordok, hatalmas kiállások, az egész szolidan visszafogott, mégsem süllyedünk el a posványos mocsárban unalmunkban. Egyelőre még remixet sem tudnék belőle elképzelni, szóval ez így jó, ahogy van.

Sunday Chords
Ha már a nagy ívű akkordok meg lettek említve: itt már a cím is ellövi a poént, igen, itt lesznek. Némileg a kezdő számot, az Escape-et idézi fel és már-már egy picit kezdene unalmassá is válni, amikor bejön egy olyan basszus, amitől majdnem megírtam az adóbevallásomat, szépen megbolondítja az összképet picit.

Indestructible (with Adina Butar)
Az In Search of Sunrise mellett egy másik ismerős darab, mit ad az ég, ebben is Adina énekel. Idővel megszerethető szám, bár az én ízlésemnek ez kicsit túl szokványos, de legalább nem annyira, mint a Novelli-féle dögunalom.

Are You with Me (with Daimy Lotus)
Ijesztően indít, pedig imádom a gitárokat és a zongorát egy trance dalban, de volt egy előérzetem ez hogyan folytatódik majd. Nos, némileg rám cáfolt Markus, mert dubstepesre vette a refrént. Összességében nem annyira magával ragadó; mintha az előző két albumról maradt volna le és úgy, hogy még a 3 percet sem éri el, szerintem nem is nagyon kellett volna jelenlétét erőltetni.

Wait for You (with Christian Burns)
Ha Christian énekel szinte mindig megemlítem, hogy annyira nem vagyok már oda a hangjáért (legutóbb BT lemezénél is panaszkodtam egy sort, feleslegesen), úgyhogy már biztos unalmas. Én is unom, főleg akkor, amikor nem ad rá okot, hogy felhozzam ezt a témát: ebben a dalban kifejezetten jól teljesít, a refrén is teljesen rendben van. A hangszerelés mutat érdekességeket, a sötét basszusokat imádtam, a magasra pitchelt, törpikés hangokat viszont én elhagytam volna.

Gold Dust (with Roxanne Emery)
A zárásért megint egy akármilyen-step stílusú dal lépett előre, az "egy nap én leszek az új Novelli" különdíjas Roxanne Emery-vel. Sok újdonságot már nem nyújt, a hangzás is mellőz mindenféle húzást, mintha egy septiben összerakott demóval lenne dolgunk. Érzésem szerint ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle, hiszen a szintis rész például egész jó.


A "Tidal Wave" videoklipje

Úgy érzem most a kelleténél is gonoszabb voltam, de sajnos az Escape nem szolgált rá kegyelmemre. Az album eleje egy kivételt leszámítva egészen lelombozó, még attól is elment a kedvem, hogy tovább folytassam. Utána jött a megmentő szerepében tetszelgő középrész, ami visszaadta a reményt, hogy azért ebből nem lesz orbitális bukás. Nos, a vége sem lett teljesen zseniális, de szerencsére a zakózást elkerülték. Mindent egybevéve én a fentebb említett két album közé raknám ezt a mostanit: a Watch the Worldnél mindenféleképpen jobb, de a We are the Light-nál gyengébb. Persze még így is örülhetünk, hogy Markus Schulz egy fokkal jobban teljesít a lemezein, mint... á, de hiszen mindenki tudja kire gondolok. Mindenesetre ahogy azt már évek óta mondogatom: ennél sokkal-sokkal többet várok el egy ekkora névtől. Lehet, hogy megint felhúzzák a dalokat a remixek, azt is elfogadom, hogy kellenek a kommersz gagyik a beatport helyezésekhez, lehet, hogy most különösen nagyon kell a pénz, de attól még - akármekkora közhely is - lehetne jó zenéket írni!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!