Papa jelentkezik! - 2019/10

Írta Papa Dátum 2019-11-06 21:38 Hozzászólás 0 Olvasta 114 | Rovat: Anime / Sorozat / Film »

Papa Facebook-os írásainak októberi összefoglalója... tudjátok, csak a szokásos: rengeteg anime a jobbak és a rosszabbak közül, amit éppen kidobott neki a random generátor. Plusz egy film.

ELSŐ POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Cheating Craft-ról lesz szó! Egy alternatív valóságban az ember értékét és helyét a társadalomban egy speciális iskola határozza meg. Az ottani eredmények alapján lesz valakiből gazdag, nagy hatalmú ember, vagy hullamosó. A vizsgákat le lehet tenni tanulással, mint az L típusú diákok, vagy csalással, mint a C típusúak. Hőseink ebbe a két kategóriába tartoznak és battle animékből kiragadott technikákkal igyekeznek túlélni az iskolát.


A jó:
Tíz perces epizódok. Alapvetően nem rossz ötlet és az első néhány részt még élveztem is, mert kellemesen buta és humoros volt.

A rossz:
Úgy kb az ötödik résztől teljesen megőrül a cucc, nem a jó értelemben. Lehet, hogy az én fejem fölött szállt el, de nekem teljesen követhetetlen, majd minden időbeniséget elhagyó, csapongó, a történetet elfelejtő valami lett belőle.

A verdikt:
?/10. Komolyan nem tudom mire vélni. Személy szerint arra hajlok, hogy egy vonatbaleset, amivel kicsit sem érdemes foglalkozni, vagy a legjobb esetben egy jobbra érdemes ötlet, azonban be kell látnom, hogy lehet csak én nem fogtam fel rendesen.

MÁSODIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Carole and Tuesday-ről lesz szó, amit a Netflix rendelt be, egyenesen a szívemnek-lelkemnek. Tuesday egy gazdag lány, akinek az anyja... hát maradjunk annyiban, hogy erősen hozzájárul ahhoz, hogy a lány a sorozat kezdetén elszökjön otthonról, egy szál gitárral és egy önmozgó bőrönddel, egyenesen a Mars legnagyobb városába, Alba City-be, hogy ott zenésznek álljon. A vidéki birtokon tartott lány elveszik, kirabolják és már mindent kész feladni, amikor egy hídon belefut Carole-ba. Carole egy menekülttáborban nevelkedett árva lány, aki egy raktárhelyiségből kialakított szobát bérel, munkáról-munkára jár és minden vágya, hogy zenész legyen. Szabadidejében tehát az utcán muzsikál, saját szerzeményeit adja elő egy szintetizátor segítségével. Carole zenéje pontosan azt írja le, amit Tuesday is érez és attól a találkozástól kezdve elválaszthatatlanok lesznek és együtt indulnak a világhíresség felé vezető rögös úton. Idővel persze mások is csatlakoznak hozzájuk, felbukkan egy rivális és érdekes mellékszálakból is akad pár.


Most pedig felejtsük el a szokásos rendet, mert nincs értelme. Ha valaki utánanéz a neten a Carole and Tuesday-nek, akkor biztos belefut egy csomó negatív véleménybe is és azt kell mondjam, hogy az általam látott kritikák teljesen jogosak. Ez a sorozat nem tökéletes. Ha valakit nem fog meg, akkor bizony könnyű "szétszedni" itt-ott. Engem viszont megfogott. Az első perctől fogva. Durván. Hölgyeim és uraim, habár nem is tudom, hogy egyáltalán egy hölgy is olvassa-e sorokat, az urak esetében meg épp csak biztos vagyok a többesszám indokoltságában... khmm... kezdjük újra.

A Carole and Tuesday abszolút kedvencem. Imádtam, imádom és imádni fogom. A zenék, amik ebben a sorozatban megjelennek, önmagukban is zseniálisak, de a lényeg, hogy tökéletesen reflektálnak a karakterekre, az érzéseikre, mindarra, amiken átmennek. Épp ezért nem egyszer törte ripityára a szívemet, amikor egy-egy dal megszólalt. Szerintem mindenkinek látnia kell. Aki szereti a jó zenét, nézze meg. Aki az animéket szereti, nézze meg. Aki mindkettőt szereti, nézze meg. Aki egyiket sem... az nem is ember, de attól függetlenül nézze meg. Megint egy olyan címmel lettem gazdagabb, amint mindenkinek bármikor jó szívvel tudok ajánlani és rá merem mondani, hogy érdemes vele kezdeni az animék világával való ismerkedést.

Ahogy már írtam, nem tökéletes, legyünk őszinték, egy gyenge 8-as, hogy a végére számot is mondjak, de mindez semmit sem számít, mert minden másodpercét szerettem. Helyenként meglepően drámai, néhol már-már igencsak sötét, de talán épp emiatt igazán léleksimogató is, amikor a dolgok jól alakulnak. Tény, hogy ez a két lány nem a legjobb karakter, akiket valaha írtak, de én szeretem őket és mindvégig drukkoltam nekik... igen. A szeretem a jó szó arra, amit ez alatt a 24 rész alatt éreztem.

Elképesztő élmény volt a számomra! És tudom, hogy lesz, aki nem így látja majd, és ezt meg is értem, de ettől függetlenül muszáj belekezdeni. Olyasmi, amit szerintem bűn kihagyni!

Plusz 1-2 dolog:
- Végre egy olyan marsi város egy sci-fi-ben, amiben a hadistennek van egy orbitális szobra! Szerintem adja magát az ötlet, de eddig még nem nagyon láttam máshol.
- Kifejezetten tetszettek a technológiai újítások. Épp annyira sci-fi, amennyire kell.
- Tuesday június 10-én született, mint én, szóval garantált volt, hogy imádom.

HARMADIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy kérdéssel! Mit kapunk, ha horror-vígjátékot rendezünk, ami nem vicces, nem elborzasztó, nem félelmetes, a dráma nem működik benne és a szerelmi szál a Twilight magasságában túrja a földet? Hát a Little Monsters-t! Egy ausztrál óvodáscsoport az óvónővel és egy kísérővel egy farmra tart, hogy a gyerkőcök megismerhessék a városiak számára mitikus életet. A farm azonban egy katonai bázis mellett van, ahonnan zombik szabadulnak a világra. Ennél többet nem érdemes tudni.


A jó:
Ha jószívű akarok lenni, azt kell mondjam, hogy a film közel egyharmada kifejezetten szórakoztató és örültem volna, ha úgy megy tovább.

A rossz:
A film kétharmada teljesen átlagos, érdektelen, helyenként botrányosan unalmas.... film. A drámai részek a Lifetime csatorna tucatgyártott borzalmait idézik, a románc totál felesleges, a gyerekek okozta frissnek tűnő felállásból kb semmi sem lesz, a humort pedig rendszeresen elfelejtik.

A verdikt:
Nem mondhatom, hogy egy rossz filmről van szó, mert tulajdonképpen nem az. Viszont borzasztóan átlagos. Részemről elvesztegetett idő volt a megtekintése és ezért nem is tudom ajánlani senkinek.


+1. Nem szoktam ilyet csinálni, de megosztom, hogy én miként forgattam volna le ezt a filmet. Azonnal dobni a férfi főszereplőt és minden szálat, ami hozzá kapcsolódik, mert unalmas, sokat látott és felesleges. Sőt, dobni mindent, ami a farm előtt történik. A karakterek háttértörténetét is, mert egy zombi-komédiában nem érdekel kit hogyan csalt meg a jegyese. A történet kezdődjön a buszon, a gyerekek pedig legyenek koratinik.


A helyszínt megváltoztatni állatkertre, mert Ausztráliában vagyunk, zombifilmet készítünk és nem tudom felfogni, hogy másnak ilyenkor miért nem jut eszébe a zombi koala-kenguru-vombat hármas. Én speciel szétröhögtem volna a fejem, ha egy nagyon bénán elkészített zombi koala báb vadászik a hősökre. Szeretném már végre, hogy egy horror-vígjáték lubickolni merjen a totális őrületben!

A végén pedig a srácok mészárolják ki magukat a helyszínről, valami elképesztően agyament, mindenhová B kategóriás művért fröcskölő őrületben, hogy aztán rájöjjenek, hogy a nagyvárosokban még rosszabb a helyzet.

NEGYEDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Citrusról lesz szó, amit egészen a nyolcadik részig tudtam nézni! Yuzu anyukája újraházasodott, így a lány is új suliba kerül, ami történetesen egy elit lányiskola. Az első nap reggelén, az iskola nagyja előtt, a diáktanács elnöke, Mei, szexuálisan zaklatja. Később Yuzu szemtanúja lesz, amint Mei-t az egyik tanár szexuálisan zaklatja. Estére pedig kiderül, hogy Mei és Yuzu mostohatestvérek lesznek és egy szobában fognak lakni. Ahol Mei ismét szexuálisan zaklatja Yuzu-t. Ez utóbbi eset elég gyakran előfordul, Mei pedig pluszban még úgy kezeli az új testvérkét, mint az útszéli kutyakakit. Yuzu természetesen félni kezd, összezavarodik, magábaszáll és egy életre megsebződik.... CSAK NEM EBBEN AZ ANIMÉBEN!

Yuzu ugyanis végtelenül beleszeret az érzelemmentes, őt szexuálisan zaklató és semmiként kezelő Mei-be. A dolog odáig fajul, hogy Yuzu már nem bír magával és szexuálisan zaklatja Mei-t, aki ettől természetesen beleszeret Yuzu-ba.... Sóhaj. Sóhaj. Sóóóóóhaj. SÓÓÓÓÓÓÓHAJ.


A hét rész alatt öt tinilányt mutattak be, közülük mindösszesen egy van, aki nem követett el szó szerint, törvényileg is büntetendő szexuális zaklatást, amitől az elszenvedett félnek egy élete végéig tartó lelki heget kellene szereznie. Persze most sokan gondolják, hogy túlzom. Oké. Tőlük kérdem, hogy minek neveznék az alábbi esetet: Valaki erőszakkal lefog egy másik embert, aztán feltépi a felsőjét, elkezdi nyalni, csókolni, majd az alsóneműjébe nyúl, miközben az a másik láthatóan nem akarja a dolgot. Hmmm? Na ezt minek nevezzük? Mert, ha van az olvasók között hölgy, aki szerint ez tök oké, akkor vendégem egy kólára.

A Citrus karakterei orvosi segítségre szorulnak, az alkotója pedig vagy elszenvedett valamit, amit nem kellett volna, vagy a rendőrségnek vizsgálnia kellene a vágyait, vagy simán csak fogalma sincs arról, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Vagy lehet, hogy csak én tudom rosszul, elvégre nem vagyok a románcok szakértője, lehet nekem is le kellene fognom nőket és a bugyijukban kotorásznom, az engedélyük nélkül. Hiszen a Citrus szerint ez is egy út az igaz szerelem felé.

Arról pedig már beszélni sem nagyon érdemes, hogy az epizódok egyre hosszabbnak és hosszabbnak érződtek, mert elkezdtem unni. A hetedik részben pedig behoznak egy új karaktert, akinek a nevét is elfelejtettem és amellett, hogy kis híján megerőszakolja Yuzu-t, még roppant mód irritált is az egész lénye. Ő volt az utolsó csepp a pohárban, ami már egyébként sem volt üres. A Citrus az a sorozat, amit akkor sem fogok befejezni, ha mindenki megpróbál meggyőzni róla, hogy a maradék öt epizóddal valami korszakalkotó zsenialitás lesz belőle. Aki pedig leszbikus hentai-t akar nézni, talál jobbat. Sőt, olyat is, amiben a románc is jobban van megírva.

ÖTÖDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Classroom Crisis-ról lesz szó, ami így még épp befért az októberi felhozatalba! A távolabbi jövőben játszódó sorozatban a gigacégek kvázi kisországokként működnek és emberek tízmillióit foglalkoztatják, születésüktől, halálukig. A Kirishina Corporation hírnevét az űrrakéták gyártásának köszönheti. A cég által működtetett akadémián pedig van egy különleges osztály, az A-TEC, melyben zseniális diákok kapnak lehetőséget arra, hogy eszméletlen büdzsével és az egyik legtehetségesebb rakétatechnikussal új találmányokon dolgozzanak. Az anime kezdetén azonban a cég úgy dönt, bezáratják a veszteséges osztályt és innentől egy klasszikus "egy évünk van megmenteni magunkat" történetre számíthatnánk... de nem így lesz. Az osztály leépítését vezénylő Kiryuu Nagisa ugyanis politikai csatározásokkal megtűzdelt, valódi bosszúsztorival egészíti ki a dolgokat.


A jó:
Nincs benne semmi igazán kiemelkedő. A csavarok nekem nagyon jól betaláltak és azt tudom mondani, hogy a történetvezetés az elejétől fogva a végéig megragadott. Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de teljesen elkapott a Classroom Crisis és csak úgy faltam az epizódokat.

A rossz:
Szintén semmi kimagaslót nem tudnék említeni. Persze, a mellékkarakterek csak egy kicsivel hasznosabbak a háttérnél, de ebbe bele kell gondolni, miközben néztem, nem foglalkoztam vele, nem tűnt fel. A lezárás ugyan befejezi a konkrét eseményeket, de egyértelműen következő évadot akartak, amiből sosem lesz semmi. Nem cliffhanger, csak többet akarok és nem fogok kapni.

A verdikt:
A Classrom Crisis az, amire azt tudom mondani, hogy "Jó". Élveztem, izgalmas volt a történet, helyenként vicces, nagyon pici románccal és egészen meglepően jól megírt drámai szálakkal. Annak sem kell félnie, aki nincs oda a sci-fi, vagy "valamilyen tech cuccot építgetünk" sorozatokért, mert ezek itt nem igazán számítanak. Őszintén? Mindenkinek tudom ajánlani. Nem váltja meg a világot, de szerintem nem lehet nem élvezni. Érdekes, ügyes kis történet. Örülök, hogy láttam!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!