(címtelen vers)

Írta Anita Dátum 2008-05-27 21:15 Hozzászólás 5 Olvasta 1207 | Rovat: Irodalom »

Újrakezdődik a nap,
És meglátod magadat
Egy összetört tükörben...

Szétszaggat a fájdalom,
Engednél, de nem hagyom...
Sírsz, tombolsz, majd elveszel.

Újjászületik a lelked,
Félelem kavarog benned
És nem érted, miért történt...

Új esélyt kapsz tisztán látni,
Nagyobb jóért feláldozni,
S többé nem félni a halált...


Hozzászólás
Anita Anita
2008-06-16 23:06
Alanis Morissette 'Not as we' című számára íródott, tessék melléhallgatni. (és ezt csak azért most írom, mert most jutott eszembe :D; mivel az album, amin a szám van, az elmúlt napokban jelent meg.) Ha pedig vki a House-rész drámáját is ismeri mellé, amiben a szám először szerepelt, annak külön pacsi ;)
Adri Adri
2008-05-29 08:49
:)Pont emiatt tetszik.
Anita Anita
2008-05-28 21:42
köszi :)
pedig nem is mostani, csak most jutottam el odaáig h felrakom.
a "töménység" meg... hát jah. nem szokványos az biztos, de én ezt szeretem :)
Adri Adri
2008-05-28 18:35
Igen, én is pont azt figyeltem. Hasonló hangulat.
Nagyon szép.Hogy tudsz belepréselni ennyi érzelmet 12 rövidke sorba?:)Ez nekem sose menne.
Pactolous Pactolous
2008-05-27 22:01
Majdnem közvetlen Adri írása után most ez a vers... sebaj, ilyen hangulatok is kellenek :)
Amúgy jó, mint mindig!
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!