Papa jelentkezik! - 2018/12

Írta Papa Dátum 2018-12-30 18:34 Hozzászólás 0 Olvasta 50 | Rovat: Anime »

Tudjátok melyik rovat ez, ugye? Nem kell akkor bevezetőt írnom, ugye? Helyes! Annyit még csak, hogy december 30-a van, lusta vagyok, mint egy enervált lajhár, úgyhogy bocsánat, de az animék közé bekerült egy film is, de emiatt nem lesz ez a bejegyzés két részes. Aki panasszal kíván élni, megteheti. - Pactolous

ELSŐ POSZT

Papa jelentkezik! Ejha, ezt sem írtam mostanában! Ezúttal tehát el is mondom miért és foglalkozunk kicsit a Persona 5 anime változatával. A kimaradás miértje meglehetősen egyszerű: újra rátaláltam az Űrháború 2063-ra és a Babylon 5-re, amik időm jelentős részét lekötik. Egyikről sem fogok írni, mert az Űrháborút a nosztalgia-szemüveg nélkül egyáltalán nem tudom ajánlani, a Babylon 5 pedig minden idők egyik legjobb sci-fi sorozata, szóval aki eddig nem látta, azt nem én fogom meggyőzni róla, hogy kezdje el (habár meg kell hagyni nagyon szépen öregedett, egyáltalán nem mondanám bántóan gagyinak).


Hiányoztak azonban az animék és úgy gondoltam a Persona 5-tel térek vissza a világukba. Nos, örömmel jelentem, hogy nem tudok mit írni róla. Még a szokványosan felszínes módon sem. Hogyan lehet egy száz órás, több tucat karakterrel operáló játékot, amiben a karakterek közötti interakciók és kiépülő kapcsolatok mindennél fontosabbak, átültetni egy anime sorozatba? Kb. sehogy. Amit kapunk az a történet nagyon lekerekített magja, rengeteg kihagyással (ami miatt kissé urgálósnak érződik a dolog). Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nincs vége, a nagy fordulatot kissé elszúrták, de azzal zárták le a 26 részt. Ergo a történet utolsó majd harmada teljesen hiányzik és egyelőre csak egyetlen új epizódot jelentettek be az év utolsó napjára, szóval esélyes, hogy le sem zárják majd, vagy, ha igen, akkor teljesen máshogy, mint a játékban.

Szóval még csak azt sem merem mondani, hogy azok, akik nem tudnak játszani a játékkal, azok nézzék meg a sorozatot, hogy megismerhessék ezt a kiváló történetet és a szívemnek oly kedves karaktereket, hiszen a 26 rész után sem fogják megkapni a teljes képet és ennyi időt egy lezáratlan dologra nem javaslok elpazarolni. Rajongóknak meg... hát nekik aztán tényleg nincs sok értelme foglalkozni vele. Megértem, hogy az egésznek a célja az, hogy felkeltse az emberek figyelmét a játék iránt, mondjuk ki: drága reklám ez, nem más, de akkor is zavar, hogy nem zárták le. Ha meglenne a történet alapjának lezárása, akkor azt mondanám érdemes megnézni, ám őszintén szólva egy wikipedia bejegyzés is tartalmaz ennyi információt és azt egy óra alatt le lehet tudni.

Az egyetlen igazi pozitívum, amit ki kell emelnem, az a zene, mert a játékokon dolgozó csapat állt össze ismét, hogy néhány új dalt megkreáljanak és szentségesúristen, sikerült ismét elvarázsolniuk. Mind a 26 részben végighallgattam az opening-ending kombót és ez nálam szinte sosem fordul elő, tehát nagy dicséret ez tőlem. Most pedig megyek és próbálok kinézni valami olyat, amivel érdemes érdemben foglalkozni!

MÁSODIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig nem egy animével (mert megint beletenyereltem egy 26 részes szériába), hanem egy filmmel, ami nem más, mint a The House With a Clock in Its Walls! A szülei elvesztése után Lewis a nagybátyjához, Jonathan-hez költözik. A nagybácsi és a szomszédja azonban mindketten nagy hatalmú varázslók, Jonathan házának falában pedig egykori barátja, egy gonosszá vált mágus rejtette el az órát, ami megsemmisítheti a világot.


A jó:
Jack Black és Cate Blanchett remekül alakítanak, öröm nézni őket. A történet nem rossz, a humor nekem tetszett és a vizuális effektek is teljesen elfogadhatóak voltak, némelyiket még ötletesnek is nevezném.

A rossz:
Miért nem lehetett ez egy könnyed komédia? Én arra számítottam. Ezzel szemben magányosság, a család elvesztése, PTSD és szomorúság, mind-mind dögivel. Számomra ezek a részek nem működtek és úgy éreztem nincsenek is jól időzítve. Nevethetünk egy klasszikus kakilós-fingós poén szerintem ügyes átiratán, aztán a következő jelenetben már egy árva fiú sír az anyja után. Ez nem egy könnyed filmecske és nem is ajánlanám gyerekeknek.

A verdikt:
Az átlagnál valamivel mindenképp jobb film. Szórakoztató humor, remek alakítások, amiket elvisz a túl sok dráma egy sötét helyre, ahonnan nehéz kimászni. A sok esetben nyomasztó történesek miatt nem válik olyan filmmé, amit pár havonta elővehet a család, hogy egy eltöltsön vele egy pár könnyed órát. Egyszer feltétlenül érdemes megnézni, ám nem hinné, hogy jövő ilyenkorra bármire is emlékezni fogok belőle.


HARMADIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig visszatérünk a szokásoshoz és a Sakura Quest nevű animéről lesz szó! Yoshino egy kis faluból költözött Tokióba, ám a nagyvárosról szőtt álmai nem igazán látszanak megvalósulni. Sorozatos kudarcok után egy ügynökség keresi meg, akik egy piciny városba, Manoyama-ba keresnek valakit, aki egy évig a helyi turisztikai látványosság, a Chupakabura Királyság királynőjeként segít a Turisztikai Hivatalnak felélénkíteni a városkát. Az újdonsült királynő vonakodva ugyan, de megkezdi "uralkodását", mi pedig vele együtt válhatunk ennek a zárt közösségnek a részesévé.


A jó:
Javarészt jó tempóban, ügyesen felépítve visz végig egy teljes történetet. A főszereplők klisések ugyan, de végtelenül emberiek is és a sorozat utolsó részére mindannyian teljesebbé válnak, többek lesznek, mint annak előtte és ezt a változást érdemes is követni.

A rossz:
Az a fajta slice-of-life, ami nem is igazán vígjáték, de nem is teljesen dráma, nem is földhözragadtan valóságos, ugyanakkor nem is sci-fi... egy kicsit minden egyszerre és ezért néhol olyan közepesnek éreztem. (Itt-ott, főleg az utolsó részben, lehet csak nekem tűnt úgy, de mintha erőset esett volna az animáció színvonala).

A verdikt:
Összességében egy teljesen korrekt sorozat. Mindenképp az átlag fölé helyezném, a hetest pedig azért érdemli meg, mert szépen lezárja a történetet. Aranyos, néhol keserédes, néhol szomorkás, néhol vidám. Nem feltétlenül egy könnyed délutáni semmiség, nagy klasszikus sem lesz belőle szerintem, viszont egyszer mindenképpen érdemes megnézni.


NEGYEDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig nem másról, mint a Zombieland Saga-ról lesz szó. Egy reggel Minamoto Sakura boldogan hagyja el az otthonát. Amint kilép a kapun, elcsapja egy teherautó és meghal. Egy hatalmas villában tér magához, zombikkal körülvéve, aztán rádöbben, hogy ő maga is az élőholtakhoz tartozik. A hét zombi "lány"-t , akik mind más-más időben éltek, Tatsumi Koutarou hozta vissza az élők közé... hogy idol csapatot verbuváljon belőlük, azzal a céllal, hogy új életet hozzanak Saga prefektúrába. És ha ezzel nem győztem meg valakit arról, hogy a Zombieland Saga-t muszáj megnézni, akkor felesleges is tovább olvasni.


A jó:
Lényegében minden. A humor fergeteges, a dráma megragadó, a kettő pedig tökéletesen van vegyítve. A karakterek roppant szerethetőek, az alapszituáció abszolút elmebeteg. Külön piros pont, hogy nekem a dalok is bejöttek (részenként egy-egy új nótával bővül a csapat repertoárja, amiknek mindig érdemes odafigyelni a szövegére).

A rossz:
Csak 12 epizód és tartok attól, hogy nem is lesz belőle több.

A verdikt:
10/10. Bezony! Nagyon elfogult értékelés, mert szerettem a Zombieland Saga-t. Persze, hogy vannak hibái és valakinek, aki több idol témájú animét nézett valószínűleg semmi újat sem fog mutatni, de engem az elejétől a végéig elvarázsolt. Bájos, vicces, megható (istenem, a vége felé, amikor kiderül... áh, aki látta biztos tudja mire gondolok). Teljes szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a zenés animéket, az idol animéket, aki nem riad meg attól, hogy jól megírt dráma vegyül a könnyed pillanatok közé. Azoknak viszont nem ajánlom, akiket zavarna, hogy sosem fog kiderülni miként lettek zombik a csajok, mert ez az anime nem arról szól, hogy ez meg legyen magyarázva. Abszolút kedvenc lett!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!